Nyugatra tartó székely kamionsofőrök

és a román szakmai nyelvezet sok székelyföldinek problémát jelent. Ennek ellenére úgy véli, aki elszánt, meg tudja tanulni az anyagot a rendelkezésre álló könyvekből.

Várakozás és sok kiadás

Tavaly októberben iratkozott be sofőriskolába egy lapunknak nyilatkozó székelyföldi férfi, hogy megszerezze a jogosítványt C és E kategóriákra. Már a járművezetői engedély megszerzésekor kezdődtek a jelentős kiadásai: a tandíj 2700 lej volt, ehhez még hozzáadódott a személyes okmányok fénymásolása, az orvosi és pszichológia vizsgálatok ellenértéke. Ráadásul annak ellenére, hogy azt mondták neki, megközelítőleg két hónap alatt megszerzi a járművezetői engedélyt a két kategóriára, végül csak decemberben időzítették elméleti vizsgáját a C kategóriás jogosítvány megszerzéséhez. Noha már elsőre sikerült neki a próba, a gyakorlati vizsgára mégis csak február elejére kapott időpontot. Miután az is sikerült, március nyolcadikára ütemezték az E kategória elméleti vizsgáját, de a nehéz pótkocsis vezetésre csak két hónappal később, május nyolcadikára kapott vizsgaidőpontot.

ami attól függően térül meg, hogy a későbbiekben milyen munkahelyet szerez.

Jövedelmező C+E

Nagyobb jövedelmük azoknak a kamionosoknak van, akik nemzetközi szállítást vállalnak, úgymond „unióznak”. Akik csak belföldi utakat vállalnak, már kevesebb fizetéssel kell beérniük. Lapunknak egy székelyudvarhelyi sofőr elmondta, hogy a fiatalabb kamionosok előbb rendszerint Romániában is dolgoztató nagyobb cégekhez jelentkeznek, hogy „kijárják az iskolát”, így

Úgy véli, hogy inkább azok maradnak az itthoni cégeknél, akik közelebb szeretnének lenni a családjukhoz.

Győrfi Csaba, egy másik nemzetközi fuvarozással foglalkozó székelyudvarhelyi cég vezetője is tapasztalta a kamionoshiányt. Szerinte is az a gond, hogy inkább nyugati vállalkozásoknak dolgoznak a sofőrök, ám a fizetéseket illetően nem gondolja, hogy a kiadások levonása után különbség lenne a hazai és nyugati jövedelem között.

Itthon is azt kérik, amit Nyugaton

Ezzel ellentétben egy másik udvarhelyszéki szállítócég tulajdonosa úgy véli, itthon nem lehet tartani az uniós bérek szintjét. Nyugaton 1500–2000 eurót, míg itthon 900, legfeljebb 1200 eurót kapnak.

ám a mostani körülmények között ezt lehetetlen tartani, nincs honnan – részletezte. A hazai cégeket kötelezik arra, hogy a Németországban ledolgozott munkaórákat az ottani minimálbérek szerint fizessék, az osztrákok pedig azt kérik a székelyföldi szállítóktól, hogy órára pontosan jegyezzék fel, hogy határaikon belül a sofőrök épp hol rakják le az árut, mikor mennek tovább.

– fogalmazott. Ha ő is akkora fuvardíjjal dolgozna, akkor a költségek és útadók mellett is biztosíthatná alkalmazottainak az „uniós” bért. „Mi most azért dolgozunk, hogy dolgozzunk, szinte semmi profitunk nincs. Egyelőre inkább azért folytatjuk, hogy lássuk, túlvészeljük-e vagy feladjuk az egészet, és lehúzzuk a rolót” – summázta.