Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:12

Két bukaresti győzelemmel nyitották az évet a gyergyói női hokisok

21:06

Egyelőre nincs gyanúsítottja a kászonjakabfalvi gyújtogatásoknak

21:01

Távozhat a Sepsi OSK saját nevelésű fiatalja

20:44

Lakóház gyulladt ki egy Maros megyei településen

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Holtan találtak egy fiatalembert egy vendéglő padlásterében

Marosvásárhelyi fiatal sofőr balesetén ámulnak: rácsúszott autójával egy panzió tetejére – videóval

Közel 550 sofőr jogosítvány nélkül kezdi a hetet

Megszólalt a kormány a megemelt adók ügyében

Megemelt adók, avagy itt mindenki megbolondult?

Sajnálja az adóemelést, de „mossa kezeit” Nicușor Dan

Több területen is látványos az előrelépés a csíkszeredai kórházban

Rohamosan emelkednek az állami költségvetési intézmények tartozásai

A Déli-sarkot is elérte a petrozsényi hegymászó

Nem mindegy, hogyan bánunk a Székelyföldre érkező turistával

Ha azt szeretnénk, hogy a turista visszatérjen, megfelően kell bánnunk vele

Aktív túrázó, egyetemi tanár a turizmus-földrajz szakon és idegenvezető – elsősorban ezt lehet tudni Horváth Alpárról, aki háromszéki születésűként Gyergyóalfaluban él családjával. Térségünk turizmusát több szemszögből is látja, erről szólt az Országjárók-Világjárók rendezvénysorozatban meghívottként, Erdély a turistabusz ablakából címet adva előadásának.

Balázs Katalin

2017. május 05., 13:542017. május 05., 13:54

2017. május 05., 13:592017. május 05., 13:59

Nem elég, ha számos látványosság van egy térségben, el is kell tudni adni azokat, fel kell kelteni a turisták kíváncsiságát, hogy ide jöjjenek – mondta a rendezvényszervező Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ igazgatója, Fórika Sebestyén. Horváth Alpár pedig a hogyanról beszélt, a turisták gusztusát fejtegette.

Mekkora Erdély, van-e Székelyföld?

Pénzzé tehető különböző közösségek nemzeti érzékenysége, illetve büszkesége, lehet erre turizmust építeni. Amikor erdélyi idegenforgalomról beszélünk, akkor egyértelműen erről is kell szólni, hiszen a vendégek nagy része Magyarországról érkezik ide.

Időnként még mindig kérdés, hogy mit keresnek a magyarok Románia közepén, mint ahogy az sem egyértelmű, hogy hol húzódnak Erdély határai.

Míg délen és keleten a Kárpátok határolják, északon Bukovina és Máramaros, addig a nyugati résznél Bánát és a Körösök vidéke is sokszor Erdély részeként van nyilvántartva. Tehát mindazon területek, amelyeket Románia a szétesőben lévő Magyar Királyságtól szerzett meg katonai illetve diplomáciai úton.

Kérdésessé tették Székelyföld létezését is az elmúlt időszakban, de az előadó szerint, amíg turizmusban célterületként szerepel, addig létét nem lehet vita tárgyává tenni. „Nem kell nekünk harcolni a hatóságokkal, hanem észérvekkel és kőkeményen felkészült jogászokkal be kell bizonyítsuk, hogy a piacnak van egy autonómiája, amihez a kormányzati tevékenység vagy alkalmazkodik, vagy megpróbálja letörni, de attól a piac működik. Ennek a logikának a része, hogy

nem számít, Székelyföldet elismerik-e, hogy lesz-e közigazgatási kompetenciája, mi azon kell dolgozzunk, hogy Székelyföldnek legyen márkajellege, legyen egy hívó szó a turisztikai piacon.

Horváth Alpár

Fotó: Balázs Katalin

Trauma, szindróma és dilemma

„Van egy történeti örökségünk, amit úgy hívunk, hogy Trianon. Van Trianon trauma, szindróma és dilemma” – fogalmazott Horváth Alpár. A Trianon traumát azok szenvedték el, akik akkor éltek: családjaik kettészakadtak, szembe kellett nézniük a gazdasági változásokkal. Mi nem az a generáció vagyunk, melynek a Trianon traumától kell szenvednie. Mi a Trianon szindrómától szenvedünk, mert nem tudunk túllépni Trianon örökségén, ott motoszkál a fejünkben, mi közünk van egymáshoz a többi magyarral, függetlenül attól, hogy van-e vagy nincs kettős állampolgárság, egyesítik-e a nemzetet a határok fölött. A dilemmát az okozza, hogy nem mindegy, Erdélyt hogyan magyarázzuk a magyaroknak, a románoknak, vagy éppenséggel az osztrákoknak. Én azt javaslom,

próbáljuk meg kritikusan szemlélni a saját történelmünket, mintha nem magyarok lennénk, hátha segít jobban megérteni az ok-okozati összefüggéseket.

A tápos és a hatuma

Szólt a hatuma kifejezésről, ami a magyar közigazgatásban honosodott meg, körülbelül egyidőben a tápos fogalom megjelenésével.

A hatuma az a határon túli magyar, akit Magyarországon sok helyen lenéznek vendégmunkásként.

Szintén a vendégmunkások erre a megnevezésre reakcióként termelték ki a tápos megnevezést a magyarországiakra. „A hatuma identitás nem vicc, de mostmár kicsit szalonképesebben minket külhoni magyaroknak neveznek, és valóban egzotikus figurák lehetünk a magyarországi turistáknak. Nem is érthetik, hogy a határtól 600 kilométerre színtiszta magyar közösségbe cseppennek, ezért is kérdezik meg, honnan tanultunk meg magyarul. Egyébként pedig csodálkoznak, hogy olyan kemény magyarság van bennünk, ami belőlük hiányzik.

Ők nem egy önvédelmi típusú magyarságot gyakorolnak, mi pedig nem tudunk egy napot végigélni úgy, hogy ne emlékeztessenek kisebbségi létünkre.

Fotó: Pál Árpád

Kilóra mért szalagok

A történelemszemlélet a turizmusban nagyon kommersz, nagyon szeretjük a bűnbakképzést, és az idegenvezető tudja erősíteni az elfogultságot is. Az identitás-erősítést érdemes előtérbe helyezni, mondja a szakember, megjegyezve,

cinikusan azt is szokták mondani, hogy a magyarországiaknak fakultatív sírási lehetőségekre adnak alkalmat az idegenvezetők bizonyos emlékhelyeken.

„Bizonyos emberek Székelyudvarhelyen az emlékezés parkjában szinte kényszert éreznek, hogy piros-fehér-zöld szalagocskákat kötözzenek a szobrok nyakába. Meg lehet nézni a csíksomlyói búcsú után, hogy melyik szobornak hány kiló szalag díszíti a nyakát. A szalagmennyiség kifejezi az illető személyiség emlékezetének a súlyát. Nem véletlen, hogy Csaba királyfi és az úgynevezett Vándor székely roskadozik a szalagoktól, míg Fráter Györgyre esetleg egy-két szalagocska jut.”

Érdemes tehát figyelni a turisták viselkedését, és levonni a megdöbbentő következtetéseket, ám mindenek mellett a mi dolgunk, hogy az értékekre irányítsuk a figyelmet, megfelelő tudással felvértezve és kellő tisztelettel azok iránt, akik itt hagyják a pénzüket.

Nem kell a turistát túletetni-leitatni

Nagy reményt fűztünk a változások után a falusi vendéglátáshoz, ami nem vált be. Ennek a szakember szerint több oka is van: a ház egy részéből átalakított vendégszobák és az étkeztetés nem tudott mindig azonos minőséget biztosítani a vendégnek.

Probléma volt az is, hogy a turistát „halálra etettük-itattuk”, miközben akár egy héten keresztül „egyik helyszínről a másikra kergettük”, befogadhatatlan mennyiségű információt zúdítva a nyakába.

A jó vendéglátás nem csak az etetésről-itatásról kell szóljon, és a vendégnek úgy kell elmennie, hogy alig látott egy picit abból, ami itt érték. Hogy vissza kívánkozzon. Ha elültetjük benne a kíváncsiságot, akkor visszatér, lehet egyéni kirándulás során, lehet, hogy barátaival. És ez mérhető nyereség a térségnek.

Fotó: Pál Árpád

Itthon lehet boldogulni

Nem kell feltétlenül külföldre menjen a fiatal, hogy tisztességes keresete legyen. Az idegenvezetés jó megélhetési lehetőség – tudatja Horváth Alpár. Elmesélte az ő tevékenységének kezdetét is. „A piac bejött az egyetemre, szó szerint. Bekopogott a Csiky-kertbe, hogy kellene foglalkozni egy szálloda vendégeivel. Az alkalmi felkérésből, ami rengeteg lámpalázzal járt, szépen, lassan szakma lett. Ebben akkor volt az első fordulópont, amikor már ki mertem menni Hargita megyéből. Féltem például Marosvásárhelytől, de azt mondtam, sebaj, vállalom az idegességet, és mások pénzén megtanulom ezt a szakmát. Ez nekem a második szakmám. Szeretni is kell, mert csak a pénzért nem lehet csinálni, de mellesleg jól is lehet keresni vele.

Szeretném meggyőzni a fiatalokat, vagy azokat, akik új dologba akarnak belevágni, hogy nem muszáj elmenni epret szedni, lehet itthon is annyit keresni, mint egy polgármester fizetése. Tisztességes munkával tisztességes jövedelmet biztosít ez a szakma úgy, hogy nem kell különösebb befektetést eszközölni.

Fotó: Pál Árpád

Nem lehetünk szűklátókörűek

A turista bár Székelyföldre érkezik, sokszor ennél sokkal többre is kíváncsi. Érdemes elkalauzolni Észak-Erdélybe, de akár a Vaskapuhoz, a Kazán-szorosba is lehet túrát szervezni számára. A vendég már nem enni és aludni jön ide, a programok változatossága, újszerűsége vonzza, legyen az téli szánozás, disznóvágás, bakancsos, via ferrátás turizmus, vagy az újonnan tervezett bunkerturizmus. A medve is vonzerőnek számít, bár nem ígérhetjük a vendégnek, hogy fix programpontként biztosan fog találkozni vele, és a találkozás a megcsodálásban merül ki.

Új kliensek érkezése a térségben attól függ, hogyan tudjuk bemutatni a vonzerőket a honlapokon, az utazási irodák kínálatában, a turisztikai vásárokon. Horváth Alpár szerint nagy lehetőség Székelyföld számára a Székely Fesztivál, melyre május 12–14. között kerül sor a budapesti Millenáris parkban.