Nem felejtenek a bözödújfalusiak
Esős idő vagy kánikula – akármilyen az időjárás, nem számít, mert a bözödújfalusi Siratófalnál, az emlékparkban minden augusztus első szombatján összegyűl az a 150-200 ember, idős és fiatal, egykori falustársak, akik szorosan kötődnek a falurombolás áldozatává vált településhez, hogy annak egykori lakóira, egy elmúlt életre emlékezzenek.
A néhány éve az emlékparkban felállított kopjafafaluban – ahol minden egykori házat, templomot, iskolát, óvodát egy-egy kopjafa jelképez – ki-ki megkeresi a saját „házát”, virágot helyez el előtte és felidézi, milyen is volt az élet akkor, amikor még békésen élhettek és nem fenyegette őket a rombolás réme.
Mennyivel más lenne az élet, ha ezen a napon a valódi faluban gyűlhetnénk össze, oda várnánk haza a gyermekeinket és az unokáinkat, ott beszélgetnénk a múltról és a jövőről
– mondta az egyik kopjafánál egy Sepsiszentgyörgyről érkezett résztvevő, akihez hasonlóan mások is szomorúan idézték régi életük egy-egy mozzanatát.
Minden este kiültünk a híd karfájára mi fiatalok, beszélgettünk, szórakoztunk, de ma már nincs se híd, se patak, csak ez a hatalmas tó
– idézte emlékeit egy másik jelenlevő.
Mint minden alkalommal, az emlékparkban most is látható volt az egykori falut ábrázoló, archív felvételekből készült kiállítás, ahol a néhai székely település utcái, házai láthatók. Bözödújfalu a vallási tolerancia jelképeként is említhető, hiszen római katolikus, református, unitárius, görög katolikus és izraelita hitű élt egymás mellett békében, egymást tisztelve, egymást elfogadva. Erre a sokszínűségre emlékeztet a lebontott házat jelképező fal, amelyet siratófalnak neveznek és amelyen a vallási felekezetek jelképei is helyet kaptak. Itt tartják minden évben az ökumenikus istentiszteletet és megemlékezést az egykori falutársak és leszármazottaik részvételével. Az idén, a falu két szülötte, Andrási Elemér, katolikus plébános és Szombatfalvi József nyugalmazott unitárius esperes hirdetett igét és mondott imát.
A tavaly a bözödújfalusi tó partján elhelyezték az Összefogás Templomának az alapkövét, azzal a szándékkal, hogy az idei találkozón felavatják azt. Ahogy többször is írtunk róla, az időjárás szeszélyei miatt ez nem sikerült, de a templom kész lesz, állni fog – erősítette meg Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere, aki elmondta, az építkezéshez szükséges pénz 90 százaléka már összegyűlt, és minden reményük megvan, hogy a hátralévő 10 százalékot is sikerül összegyűjteni.
A tervezett egy éven belül nem készült el az Összetartozás temploma
Bár eredetileg az augusztus első szombatján esedékes Bözödújfalusi Találkozóra tervezték az Összetartozás templomának átadását, a tavaszi és nyár eleji esőzések miatt sokáig nem haladtak a munkálatok, így még nem készült el az istenháza.
A bözödújfalusi tó lassan a pihenni és szórakozni vágyók, horgászok egyik népszerű célpontjává válik.
Talán nem is tudja mindenki, milyen emberi sorsokat, milyen közösségi tragédiát rejt a tó mélye.
Mint ismert, a múlt rendszer falurombolási programjának áldozatává vált Bözödújfalu lakóit kitelepítették, a falut pedig vízzel árasztották el, azzal a magyarázattal, hogy az így létrehozott vízgyűjtő a környező településeket védi az árvízveszélytől. Aki tehette már a '70-es évek végén, a '80-as évek elején elköltözött, máshol keresett megélhetési lehetőséget. Volt aki eladta a házát építőanyagnak, más lebontotta és magával vitte, amit tudott, hogy új otthont építhessen. A falu lakosainak kitelepítése 1985-ben kezdődött el hivatalosan, a víztározó építését 1988-ban kezdték el. 1992-ben még 126 lakosa volt Bözödújfalunak, de rá két évre már, 1994-ben az egész település víz alá került, két – unitárius és katolikus – templomával együtt. Mindössze 12 ház maradt meg, azok, amelyek a falu szélén, a domboldalon állnak.
24h
