Művészek ágyúdörgésben

Márton Ferenc rajzol, 1916 körül. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum tulajdona

Fotó: Incze Lajos

Újabb fontos kiállítással jelentkezik a Csíki Székely Múzeum az első világháború centenáriumi megemlékezéseinek negyedik évében. A Művészek ágyúdörgésben. Erdély az első világháborúban című kiállítás július 30-áig látogatható. A következő hetekben a kiállításon látható egy-egy alkotást vagy annak alkotóját mutatjuk be.

Székelyhon

2017. június 09., 13:382017. június 09., 13:38

A budapesti Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a Csíki Székely Múzeum közös kiállításán

24 művész 89 munkája átfogó képet kíván nyújtani az első világháború drámai hangulatának művészi megjelenítéséről.

Az első világháború éveinek centenáriuma minden országban „mozgósította” a történészeket, a művészettörténészeket, a muzeológusokat, hogy e máig ható eseménysort újra elemezzék, a dokumentumokat feltárják, az ismert vagy eddig rejtett tárgyi emlékeket bemutassák a közönségnek. Már eddig is számos kiállítás, konferencia valósult meg, alapvető kiadványok jelentek meg szerte a nagyvilágban, szűkebben Magyarországon és Erdélyben/Romániában is. Ehhez csatlakozik most a csíkszeredai múzeum is, folytatva az eddigi tárlatok immár elvárt magas színvonalú megszervezését.

Két jeles kutató, Murádin Jenő (Kolozsvár) és Szücs György (Budapest) vállalkozott arra, hogy összeállítson egy impozáns műtárgylistát és egy reprezentatív katalógust. Szücs György művészettörténész hangsúlyozza,

a képzőművészeti anyag mellett a tanulmányok és a dokumentumrészletek azt a célt szolgálják, hogy a drámai, máskor hétköznapi pillanatokat megragadó művek gondolati kiegészítéseképpen a személyes életükből kirángatott, kivételes helyzetbe kényszerített emberek lelkivilágát, akkori érzéseit közvetítsék, ezáltal a vizuális anyag árnyaltabb megközelítését segítsék elő.

A válogatás elsősorban a tágabb értelemben vett erdélyi területeket járja végig, a kiállítás főszereplői Márton Ferenc és Nagy István, akik a hősök portréi mellett valódi harci jeleneteknek is tanúi és megörökítői voltak.

Különösen érdekesek a Márton Ferenc által rögzített gránátrobbanások, amelyek a légköri viszonyok, a színek villódzásának addig soha nem látott, impresszionista képeit eredményezték.

Természetesen a katonákat és a hadifestőket különféle frontokon »vetették be«, így egy-két alkotás galíciai, balkáni vagy olaszországi helyszínt is felidéz. Remsey Jenő erdélyi menekültjei vagy Ferenczy Valér kórházi jelenetei a hátország háborús pillanatait jelenítik meg. Szintén nagyszámú kép látható Papp Auréltól, aki a régióban szinte egyedülálló módon, a világháború után is próbálta a maga expresszív stílusában feldolgozni az átélt borzalmakat, az ember kiszolgáltatottságát, az élet esendőségét. Hasonlóan erőteljes kifejezésmód jellemzi Hans Eder műveit. Nem erdélyi születésű Vaszary János, aki viszont a Sajtóhadiszállás művészeivel, tudósítóival együtt jutott el a Kárpátok hadszíntereire, s számos rajzot készített az 1916-ban lerombolt Csíkszeredáról. A Hadimúzeumba leadott műveket azután budapesti, bécsi, berlini hadikiállításokon mutatták be. Az 1917-es margitszigeti erdélyi kiállítás plakátját Biró Mihály rajzolta. A jelenlegi kiállítás azt a tanulságot is hordozza, hogy az I. világháborús képzőművészet tekinthető-e a történeti festészet újabb, felívelő szakaszának, vagy az egyes művek esztétikai kvalitásai és nem a téma alapján kerülhetnek rá a művek a művészettörténet lapjaira” – mutat rá Szücs György.

Csíkszereda Kiállítás