Művészek ágyúdörgésben

Az első világháború éveinek centenáriuma minden országban „mozgósította” a történészeket, a művészettörténészeket, a muzeológusokat, hogy e máig ható eseménysort újra elemezzék, a dokumentumokat feltárják, az ismert vagy eddig rejtett tárgyi emlékeket bemutassák a közönségnek. Már eddig is számos kiállítás, konferencia valósult meg, alapvető kiadványok jelentek meg szerte a nagyvilágban, szűkebben Magyarországon és Erdélyben/Romániában is. Ehhez csatlakozik most a csíkszeredai múzeum is, folytatva az eddigi tárlatok immár elvárt magas színvonalú megszervezését.

Két jeles kutató, Murádin Jenő (Kolozsvár) és Szücs György (Budapest) vállalkozott arra, hogy összeállítson egy impozáns műtárgylistát és egy reprezentatív katalógust. Szücs György művészettörténész hangsúlyozza,

A válogatás elsősorban a tágabb értelemben vett erdélyi területeket járja végig, a kiállítás főszereplői Márton Ferenc és Nagy István, akik a hősök portréi mellett valódi harci jeleneteknek is tanúi és megörökítői voltak.

Természetesen a katonákat és a hadifestőket különféle frontokon »vetették be«, így egy-két alkotás galíciai, balkáni vagy olaszországi helyszínt is felidéz. Remsey Jenő erdélyi menekültjei vagy Ferenczy Valér kórházi jelenetei a hátország háborús pillanatait jelenítik meg. Szintén nagyszámú kép látható Papp Auréltól, aki a régióban szinte egyedülálló módon, a világháború után is próbálta a maga expresszív stílusában feldolgozni az átélt borzalmakat, az ember kiszolgáltatottságát, az élet esendőségét. Hasonlóan erőteljes kifejezésmód jellemzi Hans Eder műveit. Nem erdélyi születésű Vaszary János, aki viszont a Sajtóhadiszállás művészeivel, tudósítóival együtt jutott el a Kárpátok hadszíntereire, s számos rajzot készített az 1916-ban lerombolt Csíkszeredáról. A Hadimúzeumba leadott műveket azután budapesti, bécsi, berlini hadikiállításokon mutatták be. Az 1917-es margitszigeti erdélyi kiállítás plakátját Biró Mihály rajzolta. A jelenlegi kiállítás azt a tanulságot is hordozza, hogy az I. világháborús képzőművészet tekinthető-e a történeti festészet újabb, felívelő szakaszának, vagy az egyes művek esztétikai kvalitásai és nem a téma alapján kerülhetnek rá a művek a művészettörténet lapjaira” – mutat rá Szücs György.