Mire figyeljünk, ha útszéli gombavásárlásra adjuk a fejünket?

Áfonyával is jártuk már meg, Bereck közelében, hogy öt liternek hirdették a tejfölös vedernyi áfonyát, amiből hazáig pontosan négy maradt.

Igaz, nem halálost, mert nagyanyáink még abból is finom szirupot főztek. Ehhez még azt kell tudni, hogy a fekete bodza augusztus végén, szeptember elején érik be, tehát előtte nem kell ilyen átveréstől tartani.

„A székelyek állítólag megeszik”

Sokkal veszélyesebb, ha a szegfűgomba közé – természetesen csakis véletlenül – valamilyen susulykát elegyít az útszéli árus, de

Az viszont egyáltalán nem tragédia, ha a rókagomba közé gereben „keveredik”, legfennebb az idősebb példányok megkeseríthetik a belőle készült ételt, s vele együtt az életünket.

és föltétlenül tegyünk rá sült szalonnadarabokat meg – a sütés vége fele – juhtúrót, esetleg vékony paradicsomszeletet!

Igaz, olvastam már olyan receptet is, amelyben hagymával, petrezselyemmel ízesített olajba vagy zsírba kerül a megabált, szeletelt keserűgomba, rá reszelt fokhagyma, só, bors. Néhol puliszka közé rétegezik, máshol lisztbe vagy prézlibe forgatva, rántott hús módjára készül, de használják savanyúságként is üvegbe eltéve, fokhagymával, hagymával, feketeborssal és mustármaggal ízesítve. Szedéskor csak a megmosolyogtatóan tapasztalatlan gombászok téveszthetik össze a földtúró galambgombával, de sebaj, az is ehető, legfennebb tovább kell rágni.

A cepétől a mátéig

Ami a vargányát illeti, ebből a nyári előnevű és az ízletes a legismertebb: előbbinek a kalapja szárazság idején berepedezhet, az utóbbié gyakran foltos, nedvesen és idősebb állapotában tapadós, ragadós.

Nos, ebből még az erdőben sem sűrűn találni olyan példányt, amit ne kezdtek volna meg a kukacok, így nemigen tudom elképzelni, hogy az árusok vedreiben, a tűző napon mitől maradnának egészségesek! És mivel a szivacsos termőréteg a legtöbbször jól leplezi a romlás jeleit, bátran vágjuk ketté, mielőtt pénzt adnánk ki érte, és a tönkjét is alaposan vizsgáljuk meg, nem-e túl sűrű benne a „járat”. De

Olyannyira, hogy egyik barátom szerint vétek egymagában tokányt készíteni belőle, mert az olyan, mintha a szarvasgombát paníroznánk – inkább csak fűszerként, ízesítésre ildomos használni.

Ráadásul például a felső-háromszéki út menti árusok gyakran nem is helyben szedett, hanem Kommandóról hozott gombával kereskednek, tehát a szállítás közbeni minőségvesztéssel is számolni kell. Idén egy alkalommal magam is ráfanyalodtam erre a megoldásra, az akkor vásárolt vargánya mintegy harmada került a kukába.

Jobb az erdőn szedni, de…

De nemcsak ezért nem ajánlatos az alkalmi gombaárusok ilyennemű támogatása! A 2010-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal kitüntette dr. Rimóczi Imre mikológus, botanikus mondta régebben a Székely Kalendáriumnak adott interjújában, hogy

azonban az már igen, ha egy területről sokkal többet leszednek, mint amennyit szabad, mint amennyit a gomba megenged.

Elmondta, negyven évvel ezelőtt járt először Svájcban, ahol rászóltak, hogy vargányából például 30 dekánál többet egy nap alatt tilos hazavinni az erdőből, ez az észszerű, saját fogyasztásra szánt mennyiség.

Bár tulajdonképpen nem nehéz rájönni, hogy az erdőirtással elvesz nem csak a gomba, hanem elvesz az ember is, mégis féktelenül vágjuk a fát” – fogalmazott.

Ezt is tartsuk hát szem előtt, amikor útszéli gombavásárlásra adjuk a fejünket!