Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

18:39

Nyilvános jegyzék készül a marosvásárhelyi lakótársulási ügyintézőkről a csalások megelőzésére

18:38

Ittasan, jogosítvány nélkül, lopott autóval okozott balesetet egy fiatal Maroshévízen

18:04

Szexuális visszaélés gyanúja merült fel a Vasile Lascăr Rendőrképző Iskolában

16:57

Egyszerre múzeum és élő műhely: a Százéves Cukrászda

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Holtan találták meg a nőt, aki december 5-én tűnt el Székelyudvarhelyről

Addig driftelt a parkolóban, míg betörte az Altex kirakatát – videó

Beköszönt az igazi tél: erős szél és havazás, a hegyekben hóviharok várhatók

Székelyföldön ismerős világutazó házába csapódott be egy BMW karácsony első napján

A székelyudvarhelyi apa-lánya duó nyerte a Csillag születik tehetségkutatót

A határon túli magyarok elleni gyűlölettől várja Magyar Péter elhatárolódását Zsigmond Barna Pál

Autók ütköztek a csíkszeredai Brassói úton

Pénzügyi engedmény a tanügyben

Kipróbáltuk a városi buszjáratokat

Néma, gyertyafényes kiállás a ditrói kórházért

Menekültek átutazóban Marosvásárhelyen

Az odesszai menekültek remélik, hogy minél előbb visszatérhetnek hazájukba

Fotó: Haáz Vince

Odesszából menekült három felnőtt nő és három kislány talált menedéket Marosvásárhelyen. Arcukon ijedség, zavar és hála, könnycseppek, amikor elcsukló hangon mesélik, miért menekülnek. Hálát éreznek azért a sok segítőkészségért, amit romániai tartózkodásuk alatt megtapasztaltak.

Antal Erika

2022. március 07., 19:532022. március 07., 19:53

2022. március 07., 20:242022. március 07., 20:24

Gyorsan kellett csomagolniuk, még egy órájuk sem volt, hogy a legfontosabb dolgokat összeszedjék és autóba üljenek. Attól tartottak, bármely pillanatban elkezdődhet Odessza orosz megszállása. A három ukrán hölggyel Marosvásárhelyen, Sajó Norbertnek, a Solidaris Egyesület elnökének családi otthonában találkoztunk.

Menekülés gyerekekkel

Három nő, egy nagymama és a két lánya, valamint három kislány – 3, 4 és 11 évesek – Marosvásárhelyen töltöttek pár napot, pihentek, kissé megnyugodtak és erőt gyűjtöttek ahhoz, hogy tovább menjenek.

Ukrajnából, Odesszából menekültek, miközben férjeik otthon maradtak, a nagyapa a házat vigyázza, a fiatal férfiak pedig beálltak a hadseregbe harcolni.

Nem tudták, hová indulnak, csak azt, hogy mielőbb el kell hagyniuk az országot, mielőtt még nagyobb lenne a baj, a gyerekekkel ki kell menekülniük abból a pokolból – mesélik. „Hallottuk a robbantásokat, láttuk a harckocsikat, Odessza belvárosában tankok álltak, rettenetesen féltünk. Hosszú volt az út a határig, mindenhol menekülőkkel találkoztunk, hideg is volt, fáradtak is voltunk, fáztunk is.

Fotó: Haáz Vince

Néha megálltunk pihenni, az autóban aludtunk. Így értünk el a román határhoz, ahol nagyon segítőkész volt mindenki, meleg étellel vártak, minden szükséges dologgal elláttak” – meséli a nagymama, aki masszőr volt a békeidőben, lányai közül az egyik kozmetikus, a másik aerobikedző.

A férjem segített csomagolni, kérdeztem, hová menjünk, azt mondta, most induljunk minél hamarabb, aztán útközben majd meglátjuk, hol találunk menedéket. A legfontosabb az volt, hogy minél gyorsabban elhagyjuk Ukrajnát

– mesélik és szemük megtelik könnyel, tekintetük keserűséget tükröz. „Bíztunk az utolsó percig abban, hogy ez nem fog megtörténni. Nem hittük, hogy menekülni kell” – teszik hozzá.

Fotó: Haáz Vince

Megható ennyi jóság

Elindultak, és közben tartották a kapcsolatot az otthon maradt férjeikkel. Így jutottak Marosvásárhelyen is szálláshoz, amit az egyik szálláskereső weboldalon foglaltak számukra. „A határon átérve mondták nekünk, hogy hová mehetünk, hol van a legtöbb lehetőség az ukrajnai menekültek számára, így jöttünk Marosvásárhelyre” – mesélik, hozzátéve, hogy nem akarnak visszaélni a helyzetükkel, nem akarnak semmit ingyen és főleg nem akarják végleg elhagyni a szülőhazájukat.

Reméljük, minél hamarabb visszatérhetünk, addig megpróbálunk valahogy boldogulni

– teszik hozzá. Marosvásárhelyen egy szállodában találtak szobát, de mivel az tele volt, ott csak egy éjszakát tölthettek. A szálloda igazgatója ismerte a Solidaris Egyesület vezetőjét, Sajó Norbertet és érdeklődött, tudnának-e segíteni a hat tagú ukrán családon.

Fotó: Haáz Vince

„Természetesen azonnal felajánlottuk a segítségünket a menedékszoba program keretében. De mivel a szobánk foglalt, betegek tartózkodnak Marosvásárhelyen, az otthonunkhoz közeli panzióban foglaltunk szállást számukra, hogy azonnal segíthessünk, ha bármilyen nehézségbe ütköznek. A költségeket a Solidaris állja” – magyarázta Sajó Norbert.

A szállodából való távozásukkor fizetni akartak, de nem vették el a szállás árát, sőt, még egy nagy csomagot is készítettek számukra, amiben szendvics, víz, édesség, és más, hasznos dolgok voltak

– mesélik az „odesszai vendégek” el-elcsukló hangon, többször is hangsúlyozva, hogy nem is számítottak ekkora segítőkészségre.

Fotó: Haáz Vince

Érdeklődésünkre, hogy meddig maradnak Marosvásárhelyen, elmondták, nem szeretnének vendéglátóik terhére lenni, ezért tovább mennek Lengyelországba és ott várják meg a háború végét. A kérdésre, hogy miért éppen oda, elmondták, hogy eredetileg Németországba szerettek volna eljutni, de meggondolták magukat, Lengyelországból hamarabb hazajutnak. Mielőtt Marosvásárhelyt elhagyta volna az ukrán család, orvosi ellátásban is részesült, gyógyszert kapott, majd a román-magyar határ felé indult.