Visszaminősülnének a Maros megyei kisvárosok

A kisvárosok lakói és választott vezetői azt tapasztalják, hogy szinte semmi előnnyel nem járt számukra a városiasodás. Míg a hirtelen városlakókká vált polgárokat jóval nagyobb adók és illetékek terhelik, mint korábban, befizetett összegeiknek pedig szinte semmi látszatja nincs, a községi szinten maradt szomszéd települések rohamosabb iramban fejlődnek.

Erdőszentgyörgy: az adófizetők sínylették meg

„Magának úgy tűnik, hogy egy városba látogatott? Ugyanolyan falu ez most is, mint azelőtt. Az új, fiatal polgármester még próbál tenni ezt-azt, de a régi bíró idejében nem mozdult semmi. Csak verhettük a mellünket, hogy bezzeg mi is városiak vagyunk. Ráadásul a polgármesteri hivatalban a régimódi, néptanácsi hangulat uralkodott” – fakadt ki egy idős asszony, akit találomra szólítottunk le Erdőszentgyörgy központjában, miközben az üzletbe sietett. Az ugyanarra tartó szomszédja még inkább kiborult: szerinte szép és jó, hogy az utóbbi időben sikerült leaszfaltozni az ő utcájukat, de meg kell nézni, hány meg hány háztartásban nincs vezetékes ivóvíz, illetve csatornarendszer, az aszfaltról meg a járdákról nem is beszélve. Ellenpéldaként a megye másik Szentgyörgyét hozza fel, a jóval fejlettebb, több lakóval, ám mégis községi szinten maradt Marosszentgyörgyöt. „Azt mondták, hogy lesz bíróságunk, korszerű kórházunk meg egy szép kultúrotthonunk. Ehhez képest örülnünk kell, hogy a főbb utcákról eltűnt a sár. Bezzeg akkora adókat kell fizetnünk, mint az igazi városiaknak. Nézzék meg Marosszentgyörgyöt: ott szinte a mezőre is aszfalton járnak” – áradt a panasz a középkorú férfiból, aki valamilyen okból szintén a régi településvezetést okolta a kialakult helyzetért.

Csíbi Attila, a Küküllő menti városka polgármestere, akarva-akaratlanul kénytelen egyetérteni a panaszosokkal, hisz leginkább az adófizető polgárok sínylették meg a 2003-as, kissé erőltetett városiasodást. „Kimaradtunk a vidékfejlesztési programokból, és azt a csekély kis lehetőséget is, ami a városiasodásból adódott, képtelenek voltunk kihasználni. A település képe mit sem változott, talán most, az utóbbi két évben történt valami elmozdulás” – értékelte a városgazda, szavaival kidomborítván, hogy 2012-ig nem ő állt Erdőszentgyörgy élén. Kérdésünkre, hogy a számos kellemetlenség, és a be nem teljesült remények mellett a helyi lakosságot tölti-e el valamiféle büszkeség azért, hogy mégiscsak városlakónak számít, Csibi határozott nemmel válaszolt.

Mezőbánd: szerencsére lekerültek a listáról

Marosszentgyörgyhöz hasonlóan a mezőbándiak is örülnek, hogy községüket nem emelték városi rangra. Pedig tizenegy-néhány évvel ezelőtt az akkor még több mint nyolcezer lakót számláló nagyközség is ádáz harcot folytatott a városiasodásért. „Én akkor sem támogattam a gondolatot, most sem támogatnám. Nem vagyunk mi megérve erre, mint ahogy a többi nagyközség sem volt. Ott voltunk a listán, de az utolsó pillanatban visszaléptünk. De legalább nem estünk el az uniós alapoktól és megépíthettük a csatornarendszerünket” – értékelte a helyzetet bő egy évtized távlatából Mezőbánd alpolgármestere, Bartha Domokos.   

Nagysármás: elszalasztott pályázatok

Hasonló gondok mutatkoznak a megye másik sarkában, a mezőségi Nagysármáson is. Sallai Imre alpolgármester arra panaszkodott, hogy a lakók már többször is az önkormányzati vezetők szemére vetették, hogy „bezzeg a szomszéd községben kanalizálnak meg aszfaltoznak, nálunk meg nem történik szinte semmi”. „Sajnos ez így is van, hisz 2007-től errefelé számos pályázatot szalasztottunk el amiatt, hogy Nagysármás sem 50 ezer lakoson felüli város, sem pedig község. Jeleztük is a kormánynak meg az uniós szerveknek, hogy ez így nem helyes, de nem történt semmi. A saját bevételeink alig-alig elegendők a túlélésre, nemhogy a fejlesztésre” – sorolta a gondokat a mintegy hétezer lakóval rendelkező kisváros elöljárója. Nagysármáson – ahova további hét falu tartozik – most azt fontolgatják, hogy írjanak ki népszavazást, és térjenek vissza a település korábbi, községi státusához.

Nyárádszereda és Nyárádtő: közel a népszavazáshoz

Az erdőszentgyörgyi, nyárádtői és nyárádszeredai önkormányzatok ennél is tovább mentek. A múlt héten egy közös levélben fordultak a közigazgatási és vidékfejlesztési minisztériumhoz, arra kérve a tárca illetékeseit, szögezzék le őszintén és pontosan, kisvárosként mire számíthatnak a 2014-20-as időszakban.

Bár szépen csinosodott az 1605-ben Bocskai István Erdély fejedelmének választása színhelyéül szolgáló nyárádmenti település főtere, és hosszú évek után végre sikerült leaszfaltozni a központba vezető marosvásárhelyi utat, az arra látogatónak könnyen mégis az az érzése támadhat, hogy a kisvárosban megállt az idő. Pedig először, már évszázadokkal ezelőtt, Marosvásárhely előtt városi rangot kapott. „Az elején azt hittük, a városi státus és a felgyorsuló infrastrukturális fejlődés befektetőket is vonz a térségbe. Ehhez képest se beruházók nem jöttek, se fejlesztések nem születtek. Kiestünk a csatornázást biztosító SAPARD-programból, és a településen átvezető hét kilométeres megyei utat is nekünk kell újraaszfaltoznunk. Hiába biztosítjuk a tizenhárom nyárádmenti település által létrehozott kistérségi társulás irodahelyiségét és alkalmazottjait, pont önmagunk számára nem tudunk pályázni. Hasonló helyzetben vannak a szeredai illetőséggel rendelkező magánszemélyek is, akik úgymond városlakókként lemaradnak a LEADER-programról” – sorolta a hátrányokat Keresztes Barna alpolgármester. Nyárádszereda besorolása azonosan sújtja a hozzá tartozó hét falut is. Közülük némelyikben a mai napig sem víz- vagy csatornahálózat, de egyetlen négyzetméter aszfalt sincs.

Bár tudomásuk szerint Romániában még nem volt arra példa, hogy egy város községgé való visszaminősítését kérje, a szeredaiak eltökélt szándéka, hogy a kormány álláspontjának függvényében, hamarosan akár erre a lépésre is elszánják magukat. „Amennyiben a minisztérium semmi jóval nem kecsegtet, javasolni fogjuk a népszavazás kiírását. Tizenegy évvel a városiasodás után Nyárádszereda lakossága arról dönthet, hogy ismét községgé minősíttessük vissza a települést. Ha a román közigazgatás nem gondoskodik rólunk, gondoskodunk mi magunkról” – vetítette előre a bekecsalji kisváros terveit Tóth Sándor polgármester.