Visszakerülhet Jászai Mari neve a szovátai csorgóra

A magyar színjátszás minden idők egyik legnagyobb tragikájának a tiszteletére 1910-ben állítottak emléket a szovátaiak. A márványtáblát – alig néhány év múlva, 1916-ban – a bevonuló román hadsereg katonái megrongálták. Portálunk felvetésére, hogy közel egy évszázad után az önkormányzatnak illene pótolnia az emléket állító feliratot, Péter Ferenc polgármester pozitívan reagált. Belátta: ő nem tudott a márványtábláról és annak szövegéről, de megígérte, hamarosan utánanéz és elkészítteti.

„Nem mondom, hogy egy-két héten belül megvalósítom, de mindenképpen jó ötletnek tartom. Viszont addig is, amíg kifaragtatjuk a kút falára kerülő márványlapot, a csorgó mellé kihelyezünk egy háromnyelvű információs táblát, amelyről az arra járók megismerhetik a forrás történetét” – vázolta elképzeléseit Szováta elöljárója. Mint hozzátette, ez utóbbira pénz is kerül, hisz a fürdőváros jelentős összeget nyert a Só útja projektjével, melynek keretében már több eligazító táblát helyeztek ki.  

Támogató a színésznő, nem a királyné

A táblaállítás időszerűségét az a tény is alátámasztja, hogy a kút falára vésett Izvorul Maria forrás felirat, így ékezet nélkül a román turisták számára sokkal inkább a román királynéra utal, aki Jászai Marihoz hasonlóan, de valamivel később, a két világháború között többször is megfordult Szovátán és a Medve-tó partján.

Érdekes, hogy míg a fürdőtelep hegyek és tavak formájában sós természeti kincsekben bővelkedett, a környéken egyetlen édesvíz-forrás volt, ami a 19. század végén sem elégítette ki a szükségleteket. A kútnak eredetileg a Jó vizű forrás volt a neve, amit a Medve-tó partján rendházat építő ferencesek adtak és jókora táblával jelezték. „Látván a helyiek gondjait, az 1905 és 1907 között háromszor is Szovátán nyaraló Jászai Mari elhatározta, hogy segít a forrás kiépítésén. A hangszálait az itteni friss levegőn kezelő művésznő a fürdővendégek sorából alkalmi társulatot toborzott és estélyeket, bálokat, előadásokat szervezett, a bevételt pedig a kút létesítésére ajánlotta fel” – mesélte Fekete Árpád, nyugalmazott történelemtanár.

Az, hogy a támogatások eltérítése nem valami újszerű találmány, a helyi fürdőbizottság szándéka bizonyítja a legjobban. Az üdülőtelep fejlesztésén munkálkodó testület egy játszótér kialakítására próbálta felhasználni a felajánlott összeget, és csak a színésznő határozott kiállásán múlott, hogy pénze mégiscsak az eredeti célt szolgálta. Az összegyűlt mintegy 2400 koronából Radó Sándor marosvásárhelyi építész, a fiúgimnázium (mai Papiu Ilarian Főgimnázium) tervezője elkészítette a rajzokat, Reimann János kőfaragómester pedig nekilátott a munkának. A terv az volt, hogy a forrás vizét három medencébe fogják fel, melyből az első fogyasztásra szolgált volna, a további kettő pedig egyéb vízszükségletek kielégítésére. Az ünnepelt díva a Szűz Mária Kút nevet javasolta az általa választott kútépítő bizottságnak. A több mint egy évszázaddal ezelőtt elkészült kútra, 1910 augusztusában azonban a következő szöveg került: „Mária forrás, Jászay Mari lelkes közreműködésével emelte a fürdő közönsége. 1910”.

Jelképes összeg a fürdő jelképéért

Valamikor egy szép rézcső nyúlt ki a falból, mára csak egy vascsonk maradt – mutatta Józsa András, a bekecsalji település helytörténésze. Fölötte állt az a fekete márványtábla, melynek szövegében a helyiek hálájukat fejezik ki a magyar színművészet nagyasszonyának. A tönkretett emlékmű mása már rég állhatna, ha a színmagyar helyi önkormányzati testület nem utasítja el Józsa kérését.

„A márványtábla szövege nem veszett el, éppen ezért valamikor a ’90-es években arra kértem tanácsosokat, hogy helyezzük vissza. Nem emlékszem pontosan mennyibe került volna, de azt tudom, hogy egy jelképes összegről volt szó. Az akkori városvezetésnek ez nem volt fontos, így a mostaninál már nem is próbálkoztam” – idézte fel a történteket Józsa András. A helytörténész szerint nem csak a forrás és környéke veszített száz évvel ezelőtti pompájából, de a víz minősége sem a régi. A dombra épült, elhanyagolt állapotban lévő villákból be-beszivárog a földbe az a lé, aminek szigorúan a szennycsatornában lenne a helye. A szemközti piacon árusítók nap mint nap a Mária-forrás vizét isszák. Gyomorrontásra vagy egyéb bántalmakra egyikük sem panaszkodik, s mint mondják, a csorgó vize nem csak olcsóbb, de lényegesen jobb is, mint a déli megyékben palackozott sima vizeké.