Oktatás az otthon melegében

Az otthoni oktatást leginkább a Romániai Otthonoktatók Egyesülete szorgalmazza, amely több harcot is vívott már a román kormánnyal ez ügyben. Elsőként egy olyan marosvásárhelyi házaspárral beszélgettünk, amely tagja az egyesületnek, ők óvodás gyermekeiket tanítják otthon.

A szülő a legnagyobb felelős gyermekéért

Molnár Sándor és Éva három gyereket nevelnek, ezek közül kettő óvodáskorú, a család azonban többek között vallásos meggyőződésből is otthon tanítja. „Úgy gondolom, hogy Isten ránk bízta a gyermekeinket, és elsősorban mi tartozunk felelősséggel neveltetésükért. Másokat is meg lehet bízni ezzel a felelősséggel, de a legnagyobb felelősség a miénk. Ezért merjük felvállalni ezt a nehéz munkát, mert nem könnyű, sokkal könnyebb lenne másra bízni” – magyarázta az édesapa.

A két nagyobbik gyerek számára az óvoda a szüleikkel való otthoni tanulást jelenti. Az édesanya óvónői kézikönyvből válogat anyagot gyermekei számára, ezért lehetősége van kiszűrni olyan dolgokat, amelyeket nem tart megfelelőnek gyermeke számára. Az otthoni óvoda többnyire délelőtt zajlik, azonban a nap bármelyik részében leülhetnek elvégezni az édesanya által aznapra beütemezett feladatokat. Az értékelést szintén az édesanya végzi. Kezdetben jutalmazott piros pontokkal, most azonban olyan dolgokkal motiválja őket, amire igazán vágynak, például azzal, hogy megnézhetnek egy-egy rajzfilmet.

Az édesapa szerint az otthoni oktatás legfontosabb előnye, hogy személyre szabott. „Az állami oktatásban megvan a pontos tananyag, mindenkinek kötelező tartania a lépést, ellenben az otthoni oktatásban meg lehet állni, ha nem megy valami a gyereknek, akkor több időt szánunk rá. Jobban oda lehet figyelni a gyermek személyiségére, a képességeire. Arra is lehetőségünk van, hogy közelebb hozzuk a gyerekhez a tananyagot, és a saját nyelvén közelítsünk hozzá. Például ha a gyerek szereti a virágokat, akkor virágokkal tanítjuk neki az összeadást” – fejtette ki véleményét Molnár Sándor.

A romániai tanügyi rendszer túl sok fölösleges dolgot szeretne megtanítani a gyermekeknek, az otthoni oktatás ezt is kivédi. A szülők egyéb alternatív oktatási módszerekkel nem próbálkoztak, ezt tartják a legmegfelelőbbnek gyermekeik számára. Az édesapa kihangsúlyozta, nincsenek az iskola ellen. „Nem arról van szó, hogy semmiképpen semmiféle iskolába nem adnánk a gyerekeinket. Mindenképpen be kell legyen írva valamilyen iskolába a gyerek, hogy igazolva legyen a végzettsége. Többnyire amerikai és magyarországi iskolák vállalják azt, hogy tantervet biztosítanak, és a gyereket felveszik az iskolába. Mi még fontolgatjuk ezt a dolgot, de valószínűleg egy már kiszemelt amerikai iskolát fogunk választani” – mondta az édesapa.

Az otthoni oktatás egyik hátrányának nevezhető a közösség hiánya. Molnár Éva elmondta, a közösséget ők is fontosnak tartják, ezért hetente részt vesznek gyerekbibliaórán, és több alkalommal is találkoznak gyerekekkel rokonoknál vagy barátoknál.

Romániában nem engedélyezett

A magyar elemi osztályokért felelős tanfelügyelőt, Fejes Rékát is megkérdeztük, ő pedig megerősítette, a törvény értelmében csak akkor tanulhat otthon a gyerek, ha olyan betegségben szenved, ami miatt nem tud iskolába járni. Ez esetben is képzett tanító (nem a szülő), tanítja a gyereket otthonában, aki abban a módszertani közegben dolgozik, amelyben a gyerek tanul. „A személyes véleményem az, hogy főleg beilleszkedési szempontból nem jó, ha a gyerek otthon tanul, kimarad a közös munkából, nem lesz jó csapatjátékos” – fejtette ki a tanfelügyelő.

A Romániai Otthonoktatók Egyesületének elnökét, Curcubet Gábort kérdeztük tevékenységeikről. Az elnök elmondta, már 2002 óta próbálkoznak azzal, hogy elfogadtassák és engedélyeztessék a román parlamenttel az otthoni oktatást. A tanügyi bizottság 2010-ben meg is szavazta ezt, azonban az oktatási miniszter újraszavazás rendelt el, amelynek eredménye alapján mégsem adtak engedélyt.  Az egyesület elnöke szerint ennek a tájékozatlanság az oka. „Sokan nem is tudják, hogy miről van szó, de nem is néznek utána. Hisznek azoknak a tévhiteknek, miszerint az otthoni oktatásban a buta és szubjektív szülő egy világtól elszigetelt gyermeket nevel. Ez egy személyre szabott oktatási rendszer, és ez nem újdonság. Régen az inasok is személyesen a mesterüktől tanulták a szakmát” – mondta Curcubet Gábor.

Az a szülő aki otthon szeretné tanítani gyermekét keres egy iskolát külföldön, aki felveszi a gyereket. Többnyire az Egyesült Államokba és Magyarországra íratják a szülők gyerekeiket. Az iskolák megadják a tananyagot, egyes helyeken könyveket is küldenek, amelyekért fizetni is kell. A magyarországi iskolák tekintetében olyan igazgatót kell keresni, aki részleges vagy teljes felmentést ad a gyermeknek. A részleges felmentés esetében időnként el kell vinni vizsgázni a gyereket.

Az oklevelek érvényességének kérdése merül fel a legtöbb szülőben. Az egyesület elnökétől megtudtuk, hogy Románia és Magyarország között létezik egy olyan egyezmény, amely szerint a két ország elfogadja egymás iratait. A hágai egyezménynek köszönhetően az amerikai okleveleket is elfogadják. Bármilyen oklevél is legyen az, közjegyző által hitelesíteni és honosítani kell ezeket.

Eltérő vélemények

Nem mindenki ért egyet az otthoni oktatással, Liszkai Iringó sem támogatja az ötletet. „Azt gondolom, hogy a gyerek szociális képességei közösségben jobban fejlődnek. Másrészt nem tartom magam kompetensnek arra, hogy én végezzem el a tanítók, tanárok munkáját. Az én két kisfiam imádja az iskolát és nagyon szereti a tanítónőjét. Talán akkor merülne fel bennem az otthon taníttatás kérdése, ha nem szeretnének az iskolában lenni” – magyarázta az édesanya.

Az iskolában szerzett élmények felbecsülhetetlenek Kertész Rozália szerint. „Kétgyermekes anyaként azt tapasztalom, hogy a gyermekek az óvodában és iskolában nemcsak sok tudásanyagot halmoznak fel, hanem megtanulnak közösségben játszani, élni, dolgozni. Elsős fiam a napokban megkapta az első szerelmes levelét egy számára is kedves kislánytól és hozzá egy ölelést is” – mesélte az édesanya.