Marosszéki néptánctábor: pihenésre nem javallott

A Tábori Alkotmány 15 pontban fogalmazza meg a viselkedési normákat, az első így hangzik: Örvendj, hogy itt vagy! – s ezt a résztvevők be is tartották. Ottjártunkkor megbizonyosodtunk erről, hiszen a táncoktatásra berendezett művelődési ház és az iskolai osztálytermek megteltek, alig lehetett már belépni. Más-más helyen tartották a kezdők, a haladók és az ínyencek oktatását, ez utóbbiaknak harmadik éve külön csoportot hoztak létre, hogy valami mást, kevésbé ismertet, legalábbis a táncházak repertoárjáról hiányzót tanulhassanak.

Átlagosnak nevezte a tábort a jelenlevők számát tekintve Ferencz Zsolt szervező, hozzátéve, hogy nem is szeretnék jövedelmezővé duzzasztani. „Ötszáz embert már nem bírna meg ez a falu” – magyarázta a szervező az információs irodában, ami a falu központjában működik, a kocsma tőszomszédságában, a művelődési ház egyik kis helyiségében. A résztvevők között egyenlő arányban voltak hazaiak és magyarországiak. Míg a határon túliak rendszerint előre bejelentkeznek, regisztrálnak, az itthoniak körében ez nem vált még gyakorlattá.

A Maros megyeiek mellett Kovászna, Hargita, Brassó, Szatmár megyékből érkeztek a táborba, amely gazdag programjával vonzza az érdeklődőket. A jobbágytelkivel együtt nyolc néptánc-tábor működik Erdély-szerte, de ez nem jelent konkurenciát, általában a kínálat szerint választják ki, melyikbe mennek a néptánc- és népzene kedvelői.

A 18 éves táborral sok az egykorú fiatal, illetve azoknak a száma, akik ezen „nevelkedtek”. Ők azok, akik intenzívebben bekapcsolódnak, az esti táncházban nem csak jelen vannak, táncolnak is, sőt a táboron kívül, talán annak jótékony hatására saját tánccsoportot működtetnek, a szombati gálaműsornak is ők voltak a fellépői. A japán résztvevő, ahogy a  finnországi is, már visszajárónak számít – mondta Ferencz Zsolt. Előbbi Fazakas János Japánban is oktató néptáncos tanítványa, utóbbi magyar elődökkel rendelkező fiatalember, aki vonzódik a magyar néptánc iránt.  Fazakas, azaz „Fazi” a táborban az ínyenceket oktatja, a maga vidám, jókedvű, humoros stílusában magyarázza a Székely-Mezőségre jellemző tánclépéseket, amelyek falvanként váltakoznak.

Általában a gazdag program, ami megragadja az érdeklődők figyelmét, hiszen a táncoktatás mellett minden napra jut egy néprajzi témájú előadás, este pedig más-más hagyományőrző tánccsoport lép színpadra, illetve kirándulás, tábortűz, koncert, esti táncház is van.

Igaz, hogy a tánc- vagy énekoktatáson nincsenek jelen, de a falubeliek sem maradnak ki a tábor rendezvényeiből. Például szállást kínálhatnak, kínálhattak azoknak, akik nem akartak sátorban megszállni. Bár a sátortáborban is van lehetőség – órarend szerinti – meleg  és hideg víz használatra, tisztálkodásra, többen a falusi házak kínálta szálláslehetőséget választották. A szervezők jóval a tábor kezdete előtt végigjárják a települést és érdeklődnek, hol van folyóvíz, fürdőszoba, meleg vizes tisztálkodási lehetőség, és ki, melyik család vállalja, hogy térítés ellenében elszállásolja az érkezőket.

Az üres szobák, vagy a nagyszülők üresen maradt háza ilyenkor megtelik lakókkal, 20–25 euró ellenében lehet élvezni a falusi, nyugodt körülményeket, a csendet, a reggeli csorda kolompszavát. A napi rendszeres étkezés – reggeli, ebéd és vacsora – a táborban történik, de a kocsma is várja a sörözőket, mindazokat, akik beszélgetésre, ismerkedésre vágynak. A falubeliekkel azonban nem csak a szálláson vagy a kocsmában lehetett találkozni, hanem az előadásokon, esti rendezvényeken, táncházban is.

A Tábori Alkotmány 15. cikkelye világosan a táborozók tudomására adta: Ha pihenni jöttél, rossz helyre érkeztél! – ami igaz is volt, hiszen az egyhetes rendezvénysorozat nem a pihenésről szólt, hanem sok-sok zenéről, énekről és táncról. A tanulós-szórakozás mellett a résztvevők Barabás László előadásában a Székely-Mezőség néprajzát ismerhették meg, Bereczki Éva a jobbágytelki népviseletet mutatta be, Kádár Elemér a táncház íratlan szabályairól beszélt. Esténként a hagyományőrző néptáncegyüttesek a jobbágytelki mellett vajdaszentiványi, mezőpaniti, fickói, mezőmadarasi táncokat mutattak be.