Jogi védettséget a sólelő helyeknek

A nyár a terepmunka időszaka a régészek számára, az idény kezdetén pedig egy új, átfogó projektet ismertettek a hétvégén a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében: a Maros Megyei Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Keleti-Kárpátok Múzeuma a Hargita és a Maros megyei művelődési igazgatóságokkal közösen pályázott a bukaresti Kulturális Alapnál (AFCN) arra, hogy feltárják a Felső-Maros vízgyűjtő medencéjében, illetve a Homoród völgyében található sólelő-helyeket, vagyis a sókitermeléssel kapcsolatos helyszíneket, építményeket, létesítményeket.

Maros és Hargita megyében

A projektvezető, Daniel Cioată elmondta, az igényelt több mint 65 ezer lej helyett 57 ezret nyertek el, ezért nem tudtak mindent az eredeti terv szerint belefoglalni. „Összesen kilenc helyszínen fogunk kutatni, ezek közül pénzhiány miatt kimaradt a Maros megyei Alsóidecs. Sóváradon római castrum és feltehetőleg a sóvám-hivatal épülete, Görgényorsován meghatározatlan korú, a Hargita megyei Homoródkeményfalván pedig bronzkori sókitermelő helyszín található. Sós forrásra bukkantunk Görgénysóaknán és Korondon, sós fürdőt fogunk régészetileg elemezni Görgénysóaknán, illetve kulturális-természeti lelőhelyeket Szovátán, Parajdon és Görgénysóaknán” – mondta a szakember a tervekről. Hozzátette, annak ellenér, hogy a Maros segítségével régi idők óta messzi tájakra is eljutott innen a só, és például a görgénysóaknai lelőhely a 19. századból származik, a helyszíneket nem védi törvény Romániában, és szakmai kutatási anyag sem készült ezekről néprajzi, történelmi szempontok alapján. A munkálatok idén áprilistól novemberig tartanak.

Nem is tudjuk, mink van

A sajtótájékoztatón jelen volt a sepsiszentgyörgyi múzeum igazgatója, Valerii Kavruk professzor is, aki elmondta: ahhoz, hogy törvényi védettség alá kerüljön egy kulturális-történelmi szempontok miatt fontos lelőhely, jelentős szakmai dokumentáció szükséges, sok esetben ezek hiányossága vagy elmaradása vezetett az örökség eltűnéséhez, beépíthetőségéhez.

„A sókitermeléssel kapcsolatos lelőhelyek megtalálása nehéz, mert nem lakott területeken voltak, ahonnan előkerülhettek hajcsatok, épület- vagy emberi maradványok. Ha nem óvjuk meg ezeket, akkor természeti vagy emberi tevékenység miatt tönkremennek. Európa-szerte a sóval kapcsolatos műemlékeket felújították és turisztikailag értékesítik, Ausztriában, Lengyelországban, Spanyolországban, Angliában, Németországban, több az UNESCO világörökségének része. A kontinensen Románia a leggazdagabb sóban, de ezt 10 évvel ezelőttig nem tudtuk. A feltárások brit kezdeményezésre 2000 után kezdődtek, most sikerült nekünk is pénzt nyernünk erre. A legfontosabb a lelőhelyeket felkutatni, megóvni és jogi védettség alá helyezni, az értékesítés a helyhatóságok dolga lesz. Nem tartom kizártnak, hogy 2015-ben, amikor frissíteni fogják a romániai műemlék-jegyzéket, már ezek közül is felkerülhet néhány” – mondta a professzor.