A Nyárádmente ősidőktől fogva Marosszék gyümölcsösének számított. S az lehetne ma is, ha a kollektivizálás utáni években merő kényelemből nem irtották volna ki az elorzott gyümölcsösök nagy részét. Hellyel-közzel még találni „foltokban”, ám az egykori tulajdonosok kiöregedtek, újratelepítéshez nincs már sem erejük, sem „tehetségük”. Ami pedig még terem, arról a medvék csemegéznek.
2014. június 23., 10:492014. június 23., 10:49
2014. június 23., 10:552014. június 23., 10:55
Geges, Márkod, Selye, Bere, Magyarós, Mája, Torboszló, de még a maroknyi Székelybő is híres volt egykoron az ott termő cseresznyéről, almáról, szilváról (no meg a szilvóriumról, kevésbé almáriumról). Elindultunk, hogy megkeressük, ami belőlük megmaradt.
Regényesen, de szegényesen
„... egy nyugatirányú mellékvölgyben, amelyben a balpartilag beszakadó Dori és Bökögy pataka felé le találjuk Máját, mely Gönczér bércze alatt gyümölcsösöktől körül ölelve, igen regényesen fekszik” – mondta másfélszáz évvel ezelőtt Orbán Balázs Mája faluról.
Nos, a falut körülölelő gyümölcsösök igencsak megritkultak. A fénykorában félezer lelket számláló Májában ma már alig százan laknak, fiatal család alig öt-hat van. Több a házszám mint a lakos. Még az a szerencse, hogy a nyugalmat kereső vásárhelyiek meg-megvesznek egy-egy kiürült házat, ahol aztán zöldségelnek, gyümölcsészkednek – mondja id. Kovács Kálmán és lánya, Kovács Józsefné Kovács Etelka.
Kálmán bácsi a kollektivizálás előtti és alatti időkről mesél. „Régen a cseresznyéből lehetett csinálni egy kis pénzt, a piacon keresték ilyenkor a májai cseresznyét. De ahogy a kertek »bementek« a közösbe, elkezdődött a vész” – meséli a történéseket. Egy veder cseresznyét adtak a kollektív vezetői egy embernek azért, hogy egy egész napon át szedje a cseresznyét, amit aztán jóformán nem is tudtak jól eladni. Voltak nagy disznófarmok a környéken, aztán – hogy gond ne legyen a metszéssel, permetezéssel, szedéssel – kivágták a cseresznyefákat, s eltüzelték. Cseresznyefa-tűzzel melegítették a moslékot. Amikor 1992-ben vissza kellett adni az elvett gyümölcsöseket, alig volt, amit.
Jönnek az utódok
„Ma már az emberek kertjeiben alig-alig van gyümölcsfa. A régiek, amik még megmaradtak, kiöregedtek, újat ültetni kevesen vállalkoznak. A férjemmel ültettünk nyolc fát, azok teremnek nekünk, abból van a család részére enni, tésztának meg eltenni” – mondja Kovács Etelka. A sok gond között viszont van valami, ami jobb kedvre derítheti az itt lakókat: a határban minden cseresznyefának – már ami a kollektív-tisztítótűzből kimaradt – van gazdája, az emberek tudják, melyik kié vagy kié volt. „Éréskor megjelennek az utódok, unokák, kimennek a fához, ami a dédié volt – mert tudják, hogy az övé volt! – és leszüretelik. Így legalább nem vész kárba, ami megterem” – mondja rezignáltan. Mert piacra ma már senki nem visz cseresznyét Májából.
Kimegyünk a kertbe. A nyolc fa ágai roskadoznak a ropogós piros gyümölcstől. Szedegetünk, s közben a ház asszonya elmélkedik: jó volna vinni Nyárádremetére a piacra. Vagy Szovátára, vagy Szeredába. Merthogy sok van. Igen ám, de a piacnapok rosszul időzítettek – amikor épp piac van, akkor itthon meg sok munka. Nem lehet időt áldozni erre – dönti el. Úgyhogy a cseresznye marad.
Hajdan két szekérrel
Pár kilométerrel odébb Torboszló. Épp csak valamivel nagyobb, mint Mája, de a gondjai sokkal ijesztőbbek. Valamikor itt is nagy gyümölcsösök voltak, dominált a cseresznye, de a kollektív itt is megtette, amit a pártállam elvárt tőle: pusztított. Nézelődünk a faluban, keressük az egykori cseresznyéskertek maradékait (nem a Csehovéit!), amikor a kihaltnak tűnő faluban összebotlunk Bíró Ágnessel. Épp indult egy kis vederrel, hogy némi cseresznyét hozzon be, ha maradt... Csak később értem meg ezt a „ha” szócskát...
Felajánlom, hogy kivisszük autóval a határba. Köszöni, s közben mesél. „Gyermekkoromban hét cseresznyefánk volt, apám két szekér cseresznyét is bevitt egyszerre a vásárhelyi piacra. Ebből lehetett akkor némi pénzt csinálni. Aztán jött a kollektív, be kellett adni a földeket – a gyümölcsöst is – s mire lejárt harminc esztendő, s megszűnt a kollektív, a hétből egy fa sem maradt. Mind kivágták. Nem csak a miénket. Mindenkiét. Amikor elkezdték visszaadni a földeket 1992-ben, az urammal úgy döntöttünk, hogy megveszünk egy néhány ár parcellát, amin volt két cseresznyefa is. Legyen legalább enni...” – meséli, miközben vészesen távolodunk a falutól. Nem számolom a kilométereket, de jó órányi gyalogútnak felel meg a távolság. Na, itt sem lépnék ki a házból némi cseresznyét venni...
Közös koszton a medvékkel
Azt ugyan már elmondta, hogy a legnagyobb gondot a faluban a medvék jelentik mostanság, de a látványra nem voltam felkészülve.
Állítólag 18 medve van a környéken. Aztán ahogy érik a cseresznye, jönnek s leszedik. Ugyanezt teszik a szilvával, de még a dióval is az utóbbi időben.
Elérjük a kaszálón álló nagy cseresznyefát. Ijesztő. Combvastagságú, meg kisebb letört ágak hevernek alatta nagy halomban, rajtuk alig fonnyadó levelek, látszik, hogy a medve az éjszaka folyamán is volt kosztolni. „De jön minden nap, a másik fát már korábban tönkretette” – mondja az asszony keserű dühvel. Erről a hatalmas fáról már semmit sem lehet leszedni. A törött ágakon megnyomorgatott, leszopott gyümölcsmaradék.
„Ezt nézze meg – mutat a fa tetejére –, hogy tudott oda kimászni, a fa hegyébe?! Hogy nem zuhant le?” S valóban. Jól látszik, hogy a barna bundás kimászott az ághegyre, s ott tarolt. „Így teszik tönkre mindenkiét a határban. Ebből aztán eladni semmit, de enni sem lehet” – dohog fojtott dühvel. S közben mutatja az emberderéknyi törzsön a medve karmainak nyomait. Mintha acéllal hasították volna a fa kérgét.
Üres vederrel indulunk vissza. Cseresznye ezeken a fákon...? Esetleg jövőben, ha a medve is úgy akarja. Közben mesél: „Kinn voltak a vadászegyesülettől a napokban, az igazgató, s még két ember, megnézték a kárt. Akkor mondták, hogy hat medvét is láttak egyszerre. De meg lehet fizetni ezt a kárt? És mit? A cseresznyét? S az életet, amíg a fa megnőtt, ki fizeti meg?” – teszi fel a költőinek ható kérdést.
Rövidítenék egy sétával vegyes ciheresen keresztül, de óva int, ne menjek arra, az a dög még itt szunyókálhat az árnyékban, egyáltalán nem lenne tanácsos felzavarni. Szót fogadok. És hasonulok. Torboszlón ugyanis mindenki fél a medvéktől.
Torboszlói cseresznyére tehát az idén ne nagyon számítsunk. A piacon pedig minden cseresznye „décsei”.
Májusi ropogós
A hagyományos erdélyi fajták közül főként a ropogós nagyszeműt és a májusi cseresznyét ismerjük. De a szakemberek szerint a Kárpát-medencében sokkal nagyobb a választék. Van: Aida, Alex, Carmen, Bigarreau Burlat, Germersdorfi 45, Germersdorfi 3, Hedelfingeni óriás, Katalin, Kavics, Kordia, Linda, Margit, Münchebergi korai, Paulus, Petrus, Rita, Solymári gömbölyű, Sunburst, Stella, Szomolyai fekete, Valerij Cskalov, Vega, Vera.
Csónakkal, drónnal és kutyával is keresik a Hargita és Maros megyei tűzoltócsapatok, valamint a hegyimentők azt a férfit, aki még vasárnap tűnt el a Maros folyóban Maroshévízen.
Csütörtökön elkezdődnek az A8-as autópálya Marosvásárhely és Nyárádszereda közötti szakaszának építési munkálatai – jelentette be a közúti infrastruktúráért felelős társaság (CNAIR) igazgatója.
Hivatalosan átadták, nyáron már filmvetítés is lesz a szászrégeni Patria moziban, ahol a kétezres évek elején a Titanicot vetítették az utolsók között. Az átadón jelen volt Cseke Attila fejlesztési miniszter is.
Országszerte egyedinek számít a marosvásárhelyi Múzeumok éjszakája, hiszen a városban működő minden kulturális intézmény bekapcsolódik a rendezvénybe május 17-én. Idén is izgalmas programokkal várják a látogatókat délelőtt 11 órától éjjel kettőig.
Háromszáz munkással dolgozik a kiválasztott török cég a Marosvásárhely és Nyárádszereda közötti autópálya-szakasz megépítésén – tudta meg a Moldva autópályát akar elnevezésű civil szervezet, amelynek önkéntesei a terepen tájékozódtak a munkálatokról.
A felelősségteljes motorozás népszerűsítése mellett a közlekedésbiztonság erősítése és a motoros közösség összekovácsolása – ezeket a célokat tűzte ki a hétvégi marosszéki Think and Ride, Stay Alive! nevű esemény.
Csaknem kétszáz olyan gépkocsivezetőt állítottak meg a Maros megyei rendőrök az elmúlt napokban, akik megszegték a közlekedési szabályokat.
Idén a Maros Művészegyüttes lesz a házigazdája az Erdélyi Magyar Hivatásos Néptáncegyüttesek Találkozójának, amely a régió magyar zene- és táncművészeinek szakmai fórumot és találkozóhelyet, a nézőknek sokszínű táncszínházi műsort kínál napokon át.
Három házkutatást hajtottak végre a rendőrök vasárnap a Maros megyei Mezőbánd községben, egy lopási ügyben folytatott nyomozás részeként. A rendőrök négy gyanúsítottat állítottak elő.
Két medvét fogtak be péntekről szombatra virradó éjszaka Marosvásárhelyen, és további beavatkozásokra is készülnek.
szóljon hozzá!