A Nyárádmente ősidőktől fogva Marosszék gyümölcsösének számított. S az lehetne ma is, ha a kollektivizálás utáni években merő kényelemből nem irtották volna ki az elorzott gyümölcsösök nagy részét. Hellyel-közzel még találni „foltokban”, ám az egykori tulajdonosok kiöregedtek, újratelepítéshez nincs már sem erejük, sem „tehetségük”. Ami pedig még terem, arról a medvék csemegéznek.
2014. június 23., 10:492014. június 23., 10:49
2014. június 23., 10:552014. június 23., 10:55
Geges, Márkod, Selye, Bere, Magyarós, Mája, Torboszló, de még a maroknyi Székelybő is híres volt egykoron az ott termő cseresznyéről, almáról, szilváról (no meg a szilvóriumról, kevésbé almáriumról). Elindultunk, hogy megkeressük, ami belőlük megmaradt.
Regényesen, de szegényesen
„... egy nyugatirányú mellékvölgyben, amelyben a balpartilag beszakadó Dori és Bökögy pataka felé le találjuk Máját, mely Gönczér bércze alatt gyümölcsösöktől körül ölelve, igen regényesen fekszik” – mondta másfélszáz évvel ezelőtt Orbán Balázs Mája faluról.
Nos, a falut körülölelő gyümölcsösök igencsak megritkultak. A fénykorában félezer lelket számláló Májában ma már alig százan laknak, fiatal család alig öt-hat van. Több a házszám mint a lakos. Még az a szerencse, hogy a nyugalmat kereső vásárhelyiek meg-megvesznek egy-egy kiürült házat, ahol aztán zöldségelnek, gyümölcsészkednek – mondja id. Kovács Kálmán és lánya, Kovács Józsefné Kovács Etelka.
Kálmán bácsi a kollektivizálás előtti és alatti időkről mesél. „Régen a cseresznyéből lehetett csinálni egy kis pénzt, a piacon keresték ilyenkor a májai cseresznyét. De ahogy a kertek »bementek« a közösbe, elkezdődött a vész” – meséli a történéseket. Egy veder cseresznyét adtak a kollektív vezetői egy embernek azért, hogy egy egész napon át szedje a cseresznyét, amit aztán jóformán nem is tudtak jól eladni. Voltak nagy disznófarmok a környéken, aztán – hogy gond ne legyen a metszéssel, permetezéssel, szedéssel – kivágták a cseresznyefákat, s eltüzelték. Cseresznyefa-tűzzel melegítették a moslékot. Amikor 1992-ben vissza kellett adni az elvett gyümölcsöseket, alig volt, amit.
Jönnek az utódok
„Ma már az emberek kertjeiben alig-alig van gyümölcsfa. A régiek, amik még megmaradtak, kiöregedtek, újat ültetni kevesen vállalkoznak. A férjemmel ültettünk nyolc fát, azok teremnek nekünk, abból van a család részére enni, tésztának meg eltenni” – mondja Kovács Etelka. A sok gond között viszont van valami, ami jobb kedvre derítheti az itt lakókat: a határban minden cseresznyefának – már ami a kollektív-tisztítótűzből kimaradt – van gazdája, az emberek tudják, melyik kié vagy kié volt. „Éréskor megjelennek az utódok, unokák, kimennek a fához, ami a dédié volt – mert tudják, hogy az övé volt! – és leszüretelik. Így legalább nem vész kárba, ami megterem” – mondja rezignáltan. Mert piacra ma már senki nem visz cseresznyét Májából.
Kimegyünk a kertbe. A nyolc fa ágai roskadoznak a ropogós piros gyümölcstől. Szedegetünk, s közben a ház asszonya elmélkedik: jó volna vinni Nyárádremetére a piacra. Vagy Szovátára, vagy Szeredába. Merthogy sok van. Igen ám, de a piacnapok rosszul időzítettek – amikor épp piac van, akkor itthon meg sok munka. Nem lehet időt áldozni erre – dönti el. Úgyhogy a cseresznye marad.
Hajdan két szekérrel
Pár kilométerrel odébb Torboszló. Épp csak valamivel nagyobb, mint Mája, de a gondjai sokkal ijesztőbbek. Valamikor itt is nagy gyümölcsösök voltak, dominált a cseresznye, de a kollektív itt is megtette, amit a pártállam elvárt tőle: pusztított. Nézelődünk a faluban, keressük az egykori cseresznyéskertek maradékait (nem a Csehovéit!), amikor a kihaltnak tűnő faluban összebotlunk Bíró Ágnessel. Épp indult egy kis vederrel, hogy némi cseresznyét hozzon be, ha maradt... Csak később értem meg ezt a „ha” szócskát...
Felajánlom, hogy kivisszük autóval a határba. Köszöni, s közben mesél. „Gyermekkoromban hét cseresznyefánk volt, apám két szekér cseresznyét is bevitt egyszerre a vásárhelyi piacra. Ebből lehetett akkor némi pénzt csinálni. Aztán jött a kollektív, be kellett adni a földeket – a gyümölcsöst is – s mire lejárt harminc esztendő, s megszűnt a kollektív, a hétből egy fa sem maradt. Mind kivágták. Nem csak a miénket. Mindenkiét. Amikor elkezdték visszaadni a földeket 1992-ben, az urammal úgy döntöttünk, hogy megveszünk egy néhány ár parcellát, amin volt két cseresznyefa is. Legyen legalább enni...” – meséli, miközben vészesen távolodunk a falutól. Nem számolom a kilométereket, de jó órányi gyalogútnak felel meg a távolság. Na, itt sem lépnék ki a házból némi cseresznyét venni...
Közös koszton a medvékkel
Azt ugyan már elmondta, hogy a legnagyobb gondot a faluban a medvék jelentik mostanság, de a látványra nem voltam felkészülve.
Állítólag 18 medve van a környéken. Aztán ahogy érik a cseresznye, jönnek s leszedik. Ugyanezt teszik a szilvával, de még a dióval is az utóbbi időben.
Elérjük a kaszálón álló nagy cseresznyefát. Ijesztő. Combvastagságú, meg kisebb letört ágak hevernek alatta nagy halomban, rajtuk alig fonnyadó levelek, látszik, hogy a medve az éjszaka folyamán is volt kosztolni. „De jön minden nap, a másik fát már korábban tönkretette” – mondja az asszony keserű dühvel. Erről a hatalmas fáról már semmit sem lehet leszedni. A törött ágakon megnyomorgatott, leszopott gyümölcsmaradék.
„Ezt nézze meg – mutat a fa tetejére –, hogy tudott oda kimászni, a fa hegyébe?! Hogy nem zuhant le?” S valóban. Jól látszik, hogy a barna bundás kimászott az ághegyre, s ott tarolt. „Így teszik tönkre mindenkiét a határban. Ebből aztán eladni semmit, de enni sem lehet” – dohog fojtott dühvel. S közben mutatja az emberderéknyi törzsön a medve karmainak nyomait. Mintha acéllal hasították volna a fa kérgét.
Üres vederrel indulunk vissza. Cseresznye ezeken a fákon...? Esetleg jövőben, ha a medve is úgy akarja. Közben mesél: „Kinn voltak a vadászegyesülettől a napokban, az igazgató, s még két ember, megnézték a kárt. Akkor mondták, hogy hat medvét is láttak egyszerre. De meg lehet fizetni ezt a kárt? És mit? A cseresznyét? S az életet, amíg a fa megnőtt, ki fizeti meg?” – teszi fel a költőinek ható kérdést.
Rövidítenék egy sétával vegyes ciheresen keresztül, de óva int, ne menjek arra, az a dög még itt szunyókálhat az árnyékban, egyáltalán nem lenne tanácsos felzavarni. Szót fogadok. És hasonulok. Torboszlón ugyanis mindenki fél a medvéktől.
Torboszlói cseresznyére tehát az idén ne nagyon számítsunk. A piacon pedig minden cseresznye „décsei”.
Májusi ropogós
A hagyományos erdélyi fajták közül főként a ropogós nagyszeműt és a májusi cseresznyét ismerjük. De a szakemberek szerint a Kárpát-medencében sokkal nagyobb a választék. Van: Aida, Alex, Carmen, Bigarreau Burlat, Germersdorfi 45, Germersdorfi 3, Hedelfingeni óriás, Katalin, Kavics, Kordia, Linda, Margit, Münchebergi korai, Paulus, Petrus, Rita, Solymári gömbölyű, Sunburst, Stella, Szomolyai fekete, Valerij Cskalov, Vega, Vera.
Melléképület gyulladt ki hétfőn délután Fickópatakán, a tűzesetben a tulajdonos is égési sérüléseket szenvedett – közli a Maros megyei tűzoltóság.
Általánosságban 50-70, elszigeteltebb helyszíneken pedig 80-100 km/órás széllökésekre figyelmeztetett hétfőn a Maros megyei katasztrófavédelem.
Nagytestű kutya tetemét emelték ki hétfőn reggel a Marosból, a folyó marosvásárhelyi szakaszán – közli a Maros megyei tűzoltóság.
Négy személyt szállítottak kórházba egy balesetet követően, amely szombaton reggel történt Fehéregyházán.
Gyerekzsivaj, viaszos kesicék és két pelyhes kiscsibe – nagycsütörtökön a régi hagyományok jegyében, közösen írták meg húsvéti tojásaikat a marosvásárhelyi Gecse utcai református gyülekezet tagjai.
Fennállásának 170. évfordulóját ünnepli a marosvásárhelyi Stefánia Napköziotthon, ehhez a különleges alkalomhoz a közösséget is bevonnák: régi fotókat keresnek a jubileumi kiállításhoz.
Napirendre került a játéktermek korlátozása vagy kitiltása. Marosvásárhelyen már készül a tervezet, Koronkán teljes tiltásról szavazhatnak, Nyárádszeredában még mérlegelnek, Szászrégenben pedig a lakók egyértelműen az elköltöztetés mellett álltak ki.
A Maros megyei Uzdiszentpéter polgármestere az egyik őrizetbe vett gyanúsított a három közül, akiket előállítottak húsz házkutatást követően egy áramlopást felgöngyölítő rendőrségi akció során – értesült igazságügyi forrásokból az Agerpres hírügynökség.
Őrizetbe vettek három férfit egy áramlopást felgöngyölítő rendőrségi rajtaütés után Maros megyében, ahol húsz házkutatást tartottak csütörtökön.
Rendőröket riasztottak egy összetűzéshez csütörtök este a Maros megyei Felsőrépán, de nemhogy csillapodott volna a helyzet, hanem még inkább eldurvult.
szóljon hozzá!