Diákotthon mint közösségépítés

2001. október 3-án tartotta első tanévnyitó ünnepségét a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, az évfordulót 2012-ben az Egyetem Napjává nyilvánították, s azóta meg is ünneplik. Idén díjátadással és a marosvásárhelyi diákkollégium épületének hivatalos átadójával ünnepeltek Marosvásárhelyen.

Újra kellett építeni mindent: épületet, hitet

A koronkai kampusz aulájában kezdődő ünnepségen Dávid László, az EMTE rektora elmondta, jelenleg az egyetem 2200 tanulóval büszkélkedhet, akik harminc alapképzéses és nyolc mesterképző szakon tanulnak az intézmény három hagyományossá vált helyszínén: Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Kolozsváron, míg a tanításról több mint kétszáz oktató gondoskodik. „Egy intézmény életében nem sok a tizennégy év, de nekünk ennyi időnk volt kiépíteni egy intézményrendszert, tanítani, nevelni hallgatóinkat, tudományos kutatást végezni és elfogadtatni egyetemünket” – fogalmazott a rektor. Hozzátette: jelenkori történelmünk nem kedvezett a magyar egyetem ügyének, kellett ehhez az elkötelezett anyaországi segítség. „Újra kellett építeni mindent, épületet, egyetemhez kötődő tudást, kapcsolatot a múlt és jelen között, és legfőképp azt a hitet, hogy van értelme mindennek” – mondta Dávid.

A rektor elmondta, az oktatás mellett közösséget is szeretnének építeni, ennek előfeltétele pedig a diákkollégium, ezért is tartják fontosnak a bentlakást.

Bocskai-díjak az egyetem fejlesztőinek

Az egyetem napja alkalmat teremtett a díjazásra is: a 2012-ben alapított Bocskai István-díjat olyan személyek kapják, akik döntő módon járultak hozzá az egyetem fejlődéséhez. Az első elismerést Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak nyújtották át két évvel ezelőtt, ezúttal két díjazott is volt. Répás Zsuzsanna, az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára kapott díjat, mert a Sapientia „benne rögtön társra lelt”. Kitüntették ugyanakkor a marosvásárhelyi kar alapító dékánját, Hollanda Dénest is, akinek nagy szerepe volt a marosvásárhelyi Sapientia létrehozásában, s ezáltal a magyar nyelvű műszaki felsőoktatás megteremtésében is. Hollanda a díj átvétele után elmondta, számtalan elismerést kapott már, ez számára azonban a legbecsesebb, mert ezt azért a munkáért kapja, amit élete legfontosabb megvalósításának tart.

Az ünnepség keretében tiszteletbeli professzori díjat kapott Balázs Lajos, a Sapientia csíkszeredai karának docense is, a csíkszeredai felsőfokú humánképzés létrehozásában végzett tevékenységéért.

A magyar állam nem kegyet gyakorol, amikor a Sapientiát támogatja

Az ünnepség része volt az egyetemi diákotthon átadása is, amely bár régi álma volt a Sapientiának, csak most valósulhatott meg, ugyancsak a magyar állam segítségével. Az avatón résztvevő magyar miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy a magyar kormány és magyar állam számára prioritás a Sapientia egyetem két okból is: egyrészt mert a magyar nyelv megmaradását szolgálja, másrészt, mert a magyar értelmiséget képezi.

„A magyar államnak az értelme és célja, hogy a magyar nemzet fennmaradjon és a magyar emberek életminősége javuljon. Nyilván a magyar nemzet fennmaradása akkor lehetséges, ha minden nemzetrész megmarad. Ha akár az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, akár a délvidéki nemzetrész elveszne, az egyetemes magyarság csorbulna. Ahhoz, hogy az erdélyi magyarság fennmaradjon és ezáltal az egyetemes magyarság: ehhez kell a Sapientia” – mutatott rá Semjén Zsolt, aki szerint a magyar állam, amikor támogatja a Sapientiát, nem valamiféle kegyet gyakorol, jótékonykodik, hanem alapvető küldetését teljesíti. Semjén Zsolt jó hírrel is szolgált az intézménynek: elmondta a magyar állam működésre évi 2,2 milliárd forintot biztosít az erdélyi magyar felsőoktatási intézményrendszernek, fejlesztésre, építkezésre pedig 4,1 milliárd forintot három évre leosztva.

„Szomorú dolog, sőt szégyenletes, hogy a román állam egy fillérrel nem járul hozzá ehhez” – jegyezte meg a miniszterelnök-helyettes, aki szerint ezzel Bukarest a román állampolgárokat diszkriminálja, azokat az adófizetőket, akiknek az adójából fenntartják az egész romániai intézményrendszert, de ahhoz, hogy alapvető jogukkal élve egyetemen is anyanyelven tanulhassanak, ahhoz a román állam nem járul hozzá.

Az ünnepség utolsó mozzanataként a résztvevők hivatalosan is elvágták a piros-fehér-zöld szalagot a diákotthon előtt, majd mindenki végigjárhatta a négyszintes, 264 férőhelyes diákkollégiumot, amely nem egészen egy év alatt épült fel.