A diák jövőjét nem csak az határozza meg, hogy melyik középiskolában folytatja

– magyarázza a Székelyhon megkeresésére Ferencz Blanka gyermekpszichológus.

Kifejti, a stressznek számos oka lehet: túlzott elvárások, perfekcionizmus, a szülők vagy a tanárok nyomása, önbizalomhiány, tanulási nehézségek stb.

Vannak diákok, akik attól félnek, hogy nem sikerül elég jó eredményt elérniük a vizsgán, mások inkább attól tartanak, hogy nem jutnak be a vágyott iskolába. Fontos ugyanakkor reálisan gondolkodni, és a diák képességeihez igazodó elvárásokat kialakítani, valamint olyan iskolákat is megjelölni, amelyekbe jó eséllyel felvételt nyerhet.

Megtanulni „lehalkítani” a belső aggodalmakat

„Mindig el szoktam magyarázni a diákoknak, hogy a stressznek két oldala van. Egy bizonyos mértékű feszültség még hasznos is lehet, hiszen motiválhat bennünket arra, hogy felkészüljünk és a lehető legjobb teljesítményt nyújtsuk. Amikor azonban a stressz túlzott mértéket ölt, már az ellenkező hatást váltja ki: rontja a teljesítményt, és gyakran torzítja a valóságérzékelést” – magyarázza a pszichológus.

Példaként említi, amikor egy kitűnő tanuló attól retteg, hogy nem jut be a város egyik legjobb iskolájába, holott ennek valójában nagyon kicsi az esélye. Ferencz Blanka hangsúlyozza, ezekről a félelmekről érdemes sokat beszélgetni. Fontos, hogy segítsünk a fiatalnak

• felismerni a gondolkodásában megjelenő torzításokat,

• megtanulni időnként „lehalkítani” ezeket a belső aggodalmakat,

• és jobban bízni saját képességeiben.

Egyre rugalmasabbak a karrierutak

Nagyon gyakran a „mi lesz, ha nem jutok be ebbe az iskolába?” kérdés mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy ha nem sikerül az első választás, akkor már csak a legrosszabb lehetőség marad.

Manapság a karrierutak egyre rugalmasabbak, és egy ember jövőjét nem kizárólag az határozza meg, hogy melyik középiskolában kezdte tanulmányait. A legtöbb szakmában később további képzések, egyetemi tanulmányok és számos fejlődési lehetőség áll rendelkezésre” – hívja fel a figyelmet a szakember.

Szülőként vagy hozzátartozóként sokat tehetünk azért, hogy a nyolcadikos gyermek könnyebben megküzdjön ezzel az időszakkal. Fontos, hogy

• beszélgessünk vele az érzéseiről,

• próbáljuk megérteni az elvárásait, céljait és motivációját.

• Bátorítsuk arra, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából,

• ugyanakkor segítsünk neki felismerni saját erősségeit és elfogadni az esetleges nehézségeit is.

A legnagyobb segítséget nem a folyamatos teljesítménykényszer, hanem az elfogadó, biztonságot nyújtó támogatás jelenti – mutat rá a szülők feladatára Ferencz Blanka marosvásárhelyi gyermekpszichológus.