Fotó: Gligor Róbert László
Ila Gábor a marosvásárhelyi közszolgálati rádió zenei munkatársa. Nem valósíthatta meg fiatalkori álmát, de sikeres karriert adott fel, és az urbánus világból Jobbágytelkére költözött, pontosabban előbb Budapestről Vásárhelyre, s a megyeközpontból a vidék közepébe. Negyvenévesen úgy érzi: itt találta meg, amit keresett.
2014. április 15., 21:352014. április 15., 21:35
2014. április 15., 21:532014. április 15., 21:53
– Ki is Ila Gábor?
– Budapesten születtem, ott nevelkedtem, 34 éves koromig ott is éltem. Zenész szerettem volna lenni, de nem lettem az, mert úgy láttam, ha nem vagy a legjobb, nem viszed semmire ebben a szakmában. Informatikus lettem, végigjártam a céges karrieri ranglétrát, majd fejlesztési igazgató lettem egy amerikai cégnél. Anyagilag jó volt, mindent elértem, amit megálmodtam a szakmában, de minden más háttérbe szorult. Napi 16-18 óra munka mellett nem volt időm se aludni, se gondolkodni, se könyvet olvasni. Egyszer megsokalltam, olvastam egy hirdetést, hogy Marosvásárhelyen zenei szerkesztőt keresnek. Hat évvel ezelőtt autóba ültem, eljöttem, a cégnél felmondtam, és itt maradtam Marosvásárhelyen egy kereskedelmi rádiónál, ahol zenei adatbázist készítettem. Itt ismertem meg Ildikót, aki a feleségem és három gyerekem anyja, és ezért hálás vagyok a sorsnak. Ezután kerültem a közszolgálati rádióhoz, s néha a színháznál is besegítek zongorásként.
– Hogyan került Jobbágytelkére?
– Ez véletlen volt. Akkor még motorbicikliztünk Ildikóval. Mikházáról hazafelé tartva lenéztünk a völgybe s begurultunk a faluba. Ki volt írva az egyik házra, hogy eladó, felhívtuk a tulajdonost és megvásároltuk a házat. A gazdasági épület helyére építettük fel az új házat, de a régit megtartottuk. Igyekeztünk az újban is a Felső-Nyárádmente jellegzetességeit megtartani, például az arányokban, a tetőszögben, újrafaragtattuk a tetőbábukat, de anyagában is megtartottuk. A ház „cigánytéglából” épült.
– Ön a helyi kulturális egyesület elnöke is.
– Igen, másfél éve. Az előző elnök már nem igazán akarta csinálni, volt egy kis csalódottság az eredményeket illetően is, és senki sem akart ezzel foglalkozni. A tagok sem látták akadályát, és az is közrejátszott, hogy pestiként mi egy kissé más nézőpontot képviselünk, másként látjuk az értékeket. Azért is elítéltek, hogy nem bontjuk le a régi házat és nem műanyag nyílászárós kockaépületet húzunk a helyére, de ha az ember városon nő fel, ezek a dolgok sokkal értékesebbek számára. Dolgoztam Franciaországban és Chicagóban is, ott az ilyen dolgok hihetetlen értéket képviselnek. Ha valaki idejön, az a százhúsz éves házért és a faragott dolgokért jön. Mi még kicsik vagyunk, hogy ezen változtassunk, de a magunk módján igyekszünk.
– Milyen tevékenységei vannak az egyesületnek?
– Vannak már hagyományossá vált programjaink, a céhes kalapkötéstől kezdve a szüreti bálokig, aratókaláka, maszkurázás, falutatlálkozó a „kicsibúcsúkor”, kapcsolatainkkal támogatjuk a tánccsoportot is, de sok pénz nincs a bankszámlánkon.
– Mennyire sikerült kívülállóként elfogadni az itteniek látásmódját, életmódját?
– Úgy látom, kölcsönösen tanulunk egymástól, ha megvan a kölcsönös tisztelet és nyitottság, ez magától jön. Hogy egy urbánus család egy ilyen helyen maradjon, szükséges hogy elfogadja és betartsa mások tanácsait. Itt nyitottak, barátságosak, segítőkészek az emberek. Falun nem hordanak karórát, hanem végzik a dolgukat. Nagyon furcsa volt az időérzékeléssel kapcsolatos tempóváltás, két-három évbe telt amíg megszoktam, de most már jobban tetszik ez a tempó, a dolgok helyértéke, ahol az értéket nem „fészbukos lájkokban” mérik. Főleg a gyermekeink szempontjából döntöttünk Jobbágytelke mellett, hogy ők ilyen értékek között nőjenek fel, ezt az időérzéket, természetközeliséget tanulják meg.
Szombaton 16 óráig lezárják a 15-ös jelzésű (E578), Marosvásárhely és Kolozsvár közötti országút Maroskece-közeli (15. és 23. kilométer között) szakaszát.
Fotográfia és művészet címmel szervez kerekasztal-beszélgetést a Művészeti és Népiskola január 26-án 16 órától a sepsiszentgyörgyi Föld Szint közösségi téren.
Egy eltűn férfit keresnek Dózsa György községben a Nyárád folyó mentén. Kedden az akcióhoz a Maros megyei rendőrség és tűzoltóság, egy búvárcsapat és helyi önkéntesek is csatlakoztak – adja hírül a Maros megyei tűzoltóság.
A telekkönyvi hivatal nyilvántartása szerint a Bolyai utca 5. szám alatti marosvásárhelyi ingatlant 1915-ben telekkönyvezték a Marosszéki Közbirtokosság tulajdonába – reagált a Székelyhonnak Péter Ferenc a Maros Közbirtokosság elnöke.
Marosvásárhelyen a Bolyai téren levő, 550 000 euróra felértékelt ingatlannal 2020-ban még a város rendelkezett, 2023-ban azonban már a szovátai székhelyű Maros Közbirtokosság szerepel a telekkönyvi kivonaton tulajdonosként.
A Kis-Küküllő menti bornak régi hírneve van, a kisgazdák azonban nehezen tudnak megbirkózni a bürokratikus hatósági elvárásokkal. 2022 végén egy egrestői borpincében jártunk.
Szombaton és vasárnap ingyen lehet utazni a városi buszokon Marosvásárhelyen. A városi önkormányzat még tavaly döntött arról, hogy a tömegközlekedési eszközök használatának népszerűsítése érdekében lehetővé teszi, hogy hétvégén ingyen lehessen utazni.
Több mint 500 millió lejt különítenek el az országos helyreállítási tervvel (PNRR) lehívott alapokból 55 járóbeteg-szakrendelő korszerűsítésére és felszerelésére – jelentette be pénteken az egészségügyi tárca.
Egy teherautó és egy személygépkocsi balesetezett pénteken délután a marosvásárhelyi Segesvári úton. A város elkerülőútján az érintett szakaszon a forgalmat leállították mindkét sávon.
Elindult az erdélyi magyar startupok versenye. A MaStart nevet viselő megmérettetést március 2-án tartják Marosvásárhelyen, a Multinvest IncubCenterben (Fabricii de Zahăr utca 18.)
szóljon hozzá!