A fiatalok közötti szolgálat áldásai

– Ön délvidéki származású, hogy került a főiskolára, és milyen feladatokat lát el?

– Valóban Délvidékről származom, Magyarittabéről, amely közel van a határhoz, Temesvártól 50 km-re található. Kolozsváron végeztem a teológiát, így kerültem Erdélybe. A tanulmányaimat 2003-ban fejeztem be, majd szülőfalumban segédlelkészként szolgáltam másfél évig. A férjem gernyeszegi, így kerültem Marosvásárhely közelébe. Volt gyülekezetem is, a Kántor-Tanítóképző Főiskolán 2009 óta dolgozom. Lelkész-tanár vagyok, egyházi tantárgyakat tanítok, ezenkívül adminisztrációs teendőim vannak, valamint  a hallgatók vallási, erkölcsi nevelésével és lelki szolgálatok végzésével foglalkozom. Áhítatokat és úgynevezett csendesnapokat szervezek, a tanár-diák problémák orvoslása is az én feladatom, az osztályfőnökökkel és a diákpresbitériummal is tartom a kapcsolatot. A főiskola olyan, mint egy kis gyülekezet, nagyon családias a hangulat. A lelki oldalát össze kell hangolni a pedagógiai oldallal, röviden ez az én munkaköröm. Kell egy kis idő, ameddig a diákok hozzászoknak ahhoz, hogy itt van lehetőség lelkigondozásra, és segítségért tanáraikhoz fordulhatnak. Első éven még csak ismerkednek a dolgokkal, a második félévtől pedig már egyre nyitottabbak. Természetesen részünkről is fontos a nyitottság és a kommunikációra való hajlandóság, hiszen hogyan várjuk el a diákoktól, ha mi nem ezt gyakoroljuk.

– Tanárként milyen kihívásokkal szembesül?

– Bibliaismeretet, felekezetismeretet és etikát tanítok. Ezeken az órákon sok kérdés merül fel a diákokban. Nem csoda, elég ha csak a teremtés vagy Jób szenvedésének történetére gondolunk. Az iskola ökumenikus szellemben működik, ezért a felekezet-ismeret óra különösen érdekes. Vannak református, katolikus, unitárius, baptista hallgatóink is, így egymásról és egymástól is tanulhatunk. Etika órákon is érdekes kérdések merülnek fel, a fiatalokat sok minden foglalkoztatja. Beszélgetünk bioetikai kérdésekről, amelyek során az élet tiszteletére fektetjük a hangsúlyt, valamint a párkapcsolatról, házasságról, családról. A diákok nagyon aktívak ezeken az órákon, ezért nekem csak vezetnem kell a beszélgetést.

– A tanórákon kívül milyen programokat szervez?

– A csendesnapok, áhítatok mellett van egy különleges programunk, a tréninghét, amely 3-4 napos kirándulást jelent. Ezalatt megismerkedünk különböző településekkel, és szolgálatok végzünk a gyülekezetekben és az iskolákban. Ezáltal a főiskolát is jobban megismerik az emberek,  a diákok közelebb kerülnek egymáshoz, és összekovácsolódik a csapat. Jártunk szórvány vidékeken is, ami azért volt óriási élmény, mert marosvásárhelyi iskolapadból nagyon szépnek tűnik a tanítói vagy kántori hivatás, ám ez a  valóságban nem mindig könnyű.

– Az öt év alatt melyik volt a legkedvesebb élménye a főiskolán?

– A diákokkal való együttlét számomra nagyon felemelő. Nagyon szeretek az ő világukban élni, a fiatalosság, a lendület, a dolgokhoz való hozzáállásuk sok erőt ad nekem. Azt hiszem, a legfontosabb az, hogy velük együtt tanulok én is. Öt év alatt azt tapasztaltam, hogy ami számomra egyértelmű, annak lehet más oldala is.