Magyarzsákod: zsákfaluból ritkán indul két irányba az út

Volt egy zsákodi csoporttársunk, aki gyalogszerrel érkezett falusi akadémiánkra, hazafelé, ha szerencséje volt, fel- felkapaszkodhatott az „alkalmira”, a szénahordó lekötő rúdjára, vagy egy félvágás szekérre. Láttuk, arra van Zsákod, amerre por eltakarja a hazatérőt. Nem csoda, ha műút és közlekedési eszközök híján eltelepedett, aki munkát talált a városokban.

A gyermekeket iskola- vagy falugondoki busz vitte iskolába; nem volt már közös terük az utca pora, a völgy mesés zugai. Fellazultak a gyökerek. Nem zsákodi sors ez, százszámra sorjáznak a valaha ezret is meghaladó lélekszámú, ma elöregedő székelyföldi falvaink.

Változott az ország- majd a megyehatár, ám a lelki kötődést nem térképészek rajzolják. A hétvégén hazatérő autók jórészt hargitai rendszámúak.

„A régi magyar világból való”, gyönyörű vidéken átvezető szerpentines utat mi is kipróbáltuk. Helyi vezetőnk büszkén emlegette Hegedűs Sándort, akinek emlékszobát is berendeztek a maiak az unitárius parókia udvarán álló épületben. Az erdei útról viszont tudják, nem ilyen volt új korában. Járható, de egy kis közös akarattal átjárhatóbb lenne a megyehatár. Hogy mikor? Egy jó futamodásnyi, némi kapaszkodásnyi a távolság.

A kiút

Gyulakuta felé hamarabb tágult a látóhatár, szélesedett ki az út. Néhány éve, Zsákodra menet mi is ezt választottuk. Na, de Vécke után az a bakarasznyi köves út, végeérhetetlennek tűnt. Sötétben, visszafelé még annál is hosszabbnak. Amikor Balázs Sándor unitárius lelkésztől, aki önkéntes falugondnoki szolgálatot is teljesít, hallottuk, hogy egy óra alatt ott leszünk Zsákodon, hitetlennek tűnt. Aztán átsuhantunk a községközponttól, Véckétől a zsákod-végi falutábláig tartó, világító útburkolatú vadonatúj műúton.

Hihetetlen hozadéka van máris az útkorszerűsítésnek – summázta. A halmozottan hátrányos helyzeten nagyot fordított az aszfaltozógép.

Vallja: aki falun született, megszokta, hogy verejtékesebben kell dolgozni. Ő maga nem volt el a faluból. 73 évesen is traktorozik. Tapasztalata: aki szeret dolgozni és azt a munkát végzi, amit jó kedvvel tesz – ha nincs természeti csapás – kijövedelmező. Négy gyermeke Segesváron él, de ottlétünkkor is mindannyian otthon voltak két éve megözvegyült édesapjuk takaros és virágos udvarán. Az elmenni vagy maradni kérdés Domi bácsi szerint attól függ, ki hogyan ragaszkodik a faluhoz; a határhoz, ahol gabonát tud termelni és munkájának van eredménye. Az aszfaltozás reményt hozott a faluba.

Kertészkednek, szőlőt művelnek, állatokat tartanak. Két gyermekük Székelyudvarhelyen él, de van „hová haza jöjjenek” – mosolygott Margit. És mert a szívük Hargita megyéhez húzza, a Székelyhon híradásait elsőkként olvassák.

korábban írtuk

Magyarzsákodon forgatják az első magyar filmet Jézus életéről

Poór István rendező önerőből készít filmet Jézus életéről a budapesti Eucharisztikus Kongresszusra, amelynek helyszíne a szépséges völgyben megbúvó falu Maros megyében. Hasonló személyes vállalással készítette el A funtineli boszorkány című játékfilmet.

Mivel az első magyar Jézus élete-film forgatása a helyszínen zajlott, úgy érezte: ünnepelnek. Az elhagyatott, háttérbe szorított, 230 lelkes falu népével együtt felemelőnek érzi és