A húsvétvasárnapok szerves és fontos része a legtöbb székelyföldi településen ma is az ételszentelés
Fotó: Pál Árpád
Húsvétvasárnaphoz még manapság is sokszínű hagyományok kapcsolódnak, mint például az ételszentelés vagy a határjárás. Néhány szokás azonban kiment divatból vagy jó úton halad a teljes feledésbe merülés felé – alább ezekről is lesz szó, akárcsak dédszüleink által még komolyan vett hiedelmekről, természetesen a teljesség igénye nélkül.
2023. április 09., 08:032023. április 09., 08:03
Akárcsak más nagy ünnepeken, ilyenkor sem illet főzni, varrni, söpörgetni; aki tartott a boszorkányoktól, már előző nap körbeseperte a házat, sőt, egyes asszonyok meztelenül futották körül a portát.
A tyúkok elé kereket tettek, és abból etették, hogy ne tojjanak szét. Vadasdon viszont ma festik a tojásokat a hétfői öntözőknek.
A nagycsütörtöki és nagypénteki, mágikus erejűnek hitt mosakodásra ezen a napon is figyeltek, a bukovinai székelyek különösen arra, hogy
Moldvába szakad t feleink igyekeztek már napfelkelte előtt vizet önteni a keresztútra, így remélvén elkerülni a nyári jégesőket.
Magyarfaluban a frissen merített vízbe piros tojást tett a családanya, az egymás után ébredő családtagok ebben mosták meg az arcukat, hogy szépek, egészségesek legyenek egész esztendőben; ha valakinek fájt a feje, tojással ütögették.
Kézdialmási határkerülők
Fotó: Bartos Lóránt
Hajdanán többnyire húsvétvasárnapra virradóra indultak bejárni a település határait (ez utólag általában áttevődött a reggeli mise utánra), ami gyakorlati célokat is szolgált. A közösségek fiatalabb tagjait ugyanis így ismertették meg a határhalmokkal (Moldvában, Kalotaszegen határsáncokkal), hogy tudják, meddig terjed a falujuk területe, ugyanakkor szükség esetén a határvonalakat is lehetett ilyenkor tisztázni, mint történt például 1838-ban Kibéd és Sóvárad között, amikor közel két évszázados vitának tettek ily módon pontot a végére. E mögött azonban
A húsvét legkimagaslóbb népi szokása a határkerülés. A feltámadt Krisztusba vetett hittel járják körül a falu határait. Mintegy ki akarják vinni a húsvéti kegyelmeket a mezőre is, hogy „áldásos” legyen az élet. Lóháton vagy gyalog, kereszt alatt járják be a határokat a feltámadás reggelén. A magukkal vitt búcsúkeresztre egy „perecet” akasztanak, amit visszajövet egy szegény embernek adnak. Csíkszentmártonban a perec a kereszthordozóé. Csekefalván a község keresztjére akasztják. Csíkmenaságon a határkerülés közben a pihenő keresztek tövébe szentelt pimpót ásnak el, hogy az Isten őrizze meg a határt a jégveréstől… Csíkcsicsóban egy gyalogos és egy lovas csapat indul a kerülésre. Egy meghatározott helyen találkoznak…
Székely László: Ünneplő székelyek. Adatok a székelység vallásos néprajzához (Csíkszereda, 1944)
A határkerülés első erdélyi írásos nyomai a 16. századig vezetnek vissza, az első – egyes helyeken a második – világháborúig református és katolikus vidékeken egyaránt rendszeresen gyakorolták, utána már csak elvétve, az utóbbi években, évtizedekben, különösen a földek visszaadása után viszont sok helyen ismét reneszánszát éli. Ki gyalog vesz részt rajta, ki lóháton.
A határkerülés Kézdiszéken lóversennyel is társul
Fotó: Bartos Lóránt
Régen puskalövések, dobpergés, sípszó kísérte a határjárást, esetleg lóversenyt, legényavatást, Marosszéken fenyőágazást, hajnalozást társítottak hozzá; Szentgericén „dideregtek” utána: megesett lánynak bölcsőt, tolvajnak börtönt, hanyag papnak keresztelnivalót, részeges kántornak pálinkát ajánlottak.
Húsvét szombatján este Szent-Gericzén a nép apraja-nagyja, számra nézve mintegy 80–100 lélek, összesereglik a község piaczára, hogy a búzavetés dűlőjének megkerülését kellőleg előkészítse... Húsvét első napja csendes. A nép templomba megy, „úrvacsorát” vesz. Ilyenkor semmi zaj, lárma nincs. Lányok, legények a templomozás után a piaczon labdáznak, meg „czickét” futnak. A férfiak hatosban (hatan) „filkóznak” (kártyáznak), s a ki veszt, 8–10 tenyércsapás büntetést kap. Este kezdetét veszi a „didergés”. Azok, a kik a határkerülésben részt vettek, újólag összegyűlnek, s előre megállapított helyekre mennek dideregni. Ezt a szokást t. i. azoknál, kiknek valami hibáját tudják, szokták megszégyenítés, meggyalázás czéljából gyakorolni, pokoli zaj között, éles, elferdített nyávogó hangon így köszönt be az arra kiszemelt didergő: „Agyan Izsten jó estit, idezs gazsd'uram, azt hallottam, hogy van magának egy megesett semílye. Hozstunk ajándékba így bűcsűt, hogy legyen miben ringassák a rajkót.” A gazda már a zajról tudja, hogy mi van odakinn. Kapja a sajtárt, s vízzel vagy előre elkészített trágyalével, avagy bűzhödt káposztalével nyakon önti az eszterhéj alatt álló szószólót s közel álló társait…”
Varga Lajos (Ethnographia, 1900)
A húsvéti határkerülés Székelyudvarhelyen, illetve a települést egykor körülvevő kis településeken is hagyomány volt – írásunkban ennek rövid történetét elevenítjük fel, illetve eddig még soha meg nem jelent fényképfelvételeket közlünk.
Az ételszentelés is régi hagyomány a katolikusok körében. Székelyföldön, továbbá a bukovinai Andrásfalván a húsvéti szentelt eledelek (kalács, sonka, bárány, tojás, só) összefoglaló neve kókonya vagy kókonnya, az istensegítsi székelyeknél viszont a húsvéti kalácsot, a gajcsánai és klézsei csángómagyaroknál a húsvéti tojást és túrós süteményt nevezték így.
Fotó: Pál Árpád
A kézdiszéki Ozsdolán is „a reggeli misére vitték az asszonyok szenteltetni a húsvéti ételt, a kókonyát. A radináskasba szépen elrendezett, radinás kendővel vagy fehér szervéttel letakart kókonyából nem maradhatott ki a tojás, a kenyér, a báránysült és a kalács. A pap a misén megáldotta a húsvéti ételeket, amit aztán a család hazaérve elfogyasztott.
– írja Gyöngyössy Orsolya. Itt-ott bizony
A bukovinai Andrásfalván a szentelt kalács morzsájára is nagyon vigyáztak, semmi esetre sem léptek rá (mint ahogy a tojás héjára sem); állatnak sem adták oda, hanem tűzbe dobták, s ennek hamujával szapultak. A hadikfalviak mindenből beledobtak egy kis darabot a kútba, hogy a vize romlatlan maradjon.
A gyimesiek húsvét napján nem fogyasztották el a tojást, és ezt meg is indokolták: „ha húsvét napján tojást eszel, büdös lesz a szád.”
A kézdiszentkeresztiek azt tartották, a húsvéti szentelt ételekből csak azoknak szabad enniük, akik bűneiktől megszabadultak, azaz meggyóntak.
A szentelt eledel maradványait a katolikus Székelyföldön is megbecsülik. Csíkcsekefalván a tüzes sebet a megégetett szentelt morzsa füstjével orvosolják. Nyáron verebek kártevése ellen hintik meg vele a gabonaföldeket, miközben ezt mondják: távozzatok innen kártékony madarak. Kászonfeltíz faluban a morzsát tűzbe vetik, hogy ne kerüljön oktalan állat szájába. Csíkszentkirályon a sonka csontját az istálló gerendájára kötözik, hogy a szépasszonyok, vagyis boszorkányok ne bogozzák össze a lovak farkát, sörényét. Kászonfeltízen viszont úrnapján kiviszik a búzavetésbe, hogy a verebek ne pusztítsák. Csekefalván verébverés idején, vagyis amikor ellepik a verebek, visszafelé kerülik meg a földet, és a csontot utána vetik a búzába. Csíkmenaságon a pirostojás héját az utcákon, tereken szórják szét, hogy Krisztus kálváriajárására emlékeztessen. Az eredeti célzat azonban nyilvánvaló: az utaknak a gonosztól, rontástól való megoltalmazása volt.
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd (Budapest, 2004)
Fotó: Böjte Ferenc
A közismert húsvétvasárnapi szokások közé tartozik a kakasáldozás is, főleg a Szászföld szomszédságában, vélhetően annak hatásait tükrözvén. A 19. század közepe táján a hétfalusiak (ott húsvét harmadik napján), majd a székelyzsombordiak is gyakorolták, Oltszakadáton hosszú karóval ütötték agyon (az 1970-es években még dívott), Apácán nyíllal terítették le, no de
Tavaly itt ötven gyerek és fiatal öltözött be fekete mellényt, fehér inget, zöld vadászkalapot, fekete priccses posztónadrágot és ráncos csizmát viselő vitéznek, illetve a lányok hagyományos székelyruhát öltöttek magukra fekete kabáttal. A legügyesebben célzónak nyílt taps jár mindenkor!
Apácai kakaslövők
Fotó: Böjte Ferenc
Néhány gazda arra ébredhetett ezen a reggelen, hogy éjszaka a szekerét felvitték a szénapadlásra vagy a pajta tetejére.
Barth János érdekes szokást jegyzett le Székelyvarságról: a keresztszülői tojásosztást. „Az a varsági asszony, akit valamelyik gyermek vagy házasság előtti fiatal keresztanyjának tekintett, húsvétvasárnapján komámasszony-kosárban, tarisznyában, átalvetőben piros tojásokat vitt magával a templomba. A nagymise után, legtöbbször a templom kerítésén kívül, a jegyzői lak előtti térségen piros tojásokat osztogatott keresztgyermekeinek. A gyermekkorúnak tekintett keresztgyermekek két-két tojásra számíthattak…, a legényeknek és nagylányoknak… négy-négy tojást adott a keresztanyjuk.”
Hasonló hagyományt említett Székely László is Csíkmenaságról, hozzátéve, hogy
Csíkszentgyörgyön, Szentmártonban, Kászonújfaluban, Csicsóban pedig szokásos a húsvéti gyermektánc és -lakodalom résztvevőit mézes pálinkával kínálgatták.
Jakab Elek 1854-ben jegyezte le az egyik határkerüléskor elhangzott könyörgést: „Úristen, áldd meg határunkot, szőlőhegyeinket, kerteinket; áldd meg falunkat, hajlékainkat; áldd meg hazánkat és nemzetünket; küldd el hozzánk az igazságot, a törvényt, adj jó elöljárókat...”
Úgy véljük, ennyivel ma is elégedettek lehetnénk, így már csak arra kell figyelnünk, hogy ne aludjunk el a nap folyamán. Másként „a nyári nyomtatáskor elver az eső”.
A Solidaris Egyesület Kolozsváron és Marosvásárhelyen is hetente oszt szét a rászorulók között meleg ebédet a hidegben, de különbség van a két város hozzáállása között. Míg egyik helyen épphogy megtűrik őket, a másikon támogatólag fogadják.
Marcel Ciolacu kormányfő, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke hétfő este megerősítette, hogy pártja nem fog koalícióra lépni a Románok Egyesüléséért Szövetséggel (AUR).
Számos értéket rejt a református temetőkert Székelyudvarhely szívében: a több száz éves sírkövek révén tulajdonképpen a város történelme elevenedik meg, a növény- és madárvilág miatt pedig ökológiai szempontból is jelentős a sírkert szerepe.
Baleset történt a 13A jelzésű országút Szejkefürdőn áthaladó szakaszán kedden reggel, öt személy megsérült. A helyszínen kisebb várakozási idővel kell számolniuk az autósoknak.
A toplászat mint népi mesterség mintegy másfél évszázaddal ezelőtt honosodott meg Udvarhelyszéken, azon belül főként Korondon. Zsigmond Győző témába vágó könyvét kedden mutatják be a Székely Nemzeti Múzeumban.
Egyre élesebb vita körvonalazódik a civilszervezetek és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat között, miután elterjedt a hír: a szépmezői kutyák egy részét rövidesen elaltatják. Körülbelül harminc menhelyi eb sorsa dől el a napokban.
Többhektáros területen ültettek tölgy, kőris és hegyi juhar facsemetéket a Bükkfatetőn, illetve a Szarkakő aljában – tájékoztat Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala.
Összesen 69 árus jelentkezett a megszabott határidőig arra, hogy részt vegyen a székelyudvarhelyi karácsonyi vásáron – közli a polgármesteri hivatal.
Számos utca telekkönyvezéséről, díszpolgári cím és Pro Urbe-díj odaítéléséről, továbbá a Gyilkostó Szövetkezet Fürdő utcai ingatlanjainak esetleges megvásárlásárlásáról esett szó a gyergyószentmiklósi képviselő-testület hétfői ülésén.
Szépvízen jogosítvány nélkül vezetett egy nő, Szentábrahámon ittasan balesetezett egy férfi, Csíkszeredában pedig bejegyzetlen járművel közlekedett egy személy az elmúlt hétvégén – derül ki a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság hétvégi összesítőjéből.
szóljon hozzá!