Mint mondta, tekintettel voltak arra is, hogy regionális intézményről van szó, amelynek nagyobb a látogatottsága a csíkszeredainál. Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy

Viorica Crişan, a kolozsvári Erdély Nemzeti Történeti Múzeum igazgatója érdeklődésünkre elmondta, a sajtóból értesült a Madéfalván talált leletről, és hallották azt is, hogy a bukaresti múzeumok is érdeklődtek utána, ezért a Hargita Megyei Kulturális Igazgatósághoz fordultak, hogy náluk helyezzék el. Az igazgatóság jóváhagyta a kérelmet.

– magyarázta az intézményvezető, aki csütörtökön szállítja el a leletet a megyei kulturális igazgatóságtól. Arra a kérdésre, hogy melyek lesznek a következő lépések, elmondta, első körben a törvény előírásai szerint szakvéleményezést kell készíttetni, a szakvizsgálat után a besorolási eljárás következik. Miután mindezeken az eljárásokon átesik, csak azután tárhatják a nagyközönség elé.

„Ez nem jelenti azt, hogy nem állítható ki Csíkszeredában is, vagy bárhol máshol” – fűzte hozzá.

Gyarmati Zsoltot, a Csíki Székely Múzeum igazgatóját is megkerestük, arra voltunk kíváncsiak, miért nem kérte a múzeum a leletet a kulturális igazgatóságtól. Az intézményvezető csak annyit válaszolt, hogy hivatalosan nem értesítették a múzeumot erről. Mint megjegyezte, ha az lenne a kérdés, hogy a múzeum fogadóképes-e, ha egy hasonló tárgy kerül elő, akkor a válasza igen, a múzeum messzemenően eleget tesz a törvények által előírt feltételeknek, ami a leletek biztonságát, megőrzését, konzerválását illeti.

Egyébként a nemzeti műkincseket szabályozó, 2000-ből származó 182-es törvény alapján a kulturális minisztériumhoz tartozó úgynevezett dekoncentrált közintézmények, ebben az esetben a Hargita Megyei Kulturális Igazgatóság dönt arról, hogy melyik intézménynek továbbítja a talált régészeti tárgyakat.

Nem olyan értékes?

Valeriu Cavruc, a Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeumának (Muzeul Naţional al Carpaţilor Răsăriteni) igazgatóját is felhívtuk telefonon a témában, hiszen hozzájuk tartozik a csíkszeredai Olt és Felső-Maros Múzeum (Muzeul Oltului şi Mureşului Superior).

– indokolta a döntést. Ugyanakkor úgy véli, hogy nem annyira értékes a tárgy, hiszen elszigetelt darabról van szó. Szerinte inkább azoknak a tárgyaknak van értékük, amelyek kontextusba helyezhetők. „Nekünk annyira nem érdekes darab, lehet másoknak az” – jegyezte meg.