Így telnek a gyergyószentmiklósi karanténlakók mindennapjai

A két fiatal gyergyószentmiklósi férfi, M. Z. és I. Gy. készült arra, hogy ha hazaérnek, otthoni elkülönítésben kell tölteniük 14 napot. Rendezvénysátrak építésével foglalkozó cégnél dolgoztak addig, de a járványveszély miatt a rendezvények elmaradtak, így munkájuk sem maradt. Ezért döntöttek úgy, hogy hazajönnek.

Előzőleg tájékozódtak, és tudták, hogy Németországból és a más „sárga” országokból érkezők számára ez a romániai előírás. Az indulás előtti napon egy gyorsteszt kimutatta rajtuk, hogy nem fertőzöttek. Amikor Kölnbe, a repülőtérre indultak, hogy felszálljanak az Kolozsvárra tartó gépre, akkor értesültek, hogy nem így lesz, éppen aznap Németország is „vörös” kategóriába került. Már nem visszakoztak, főként azért, mert

arra számítottak – azt beszélték utastársaik –, hogy ők még megússzák a szigorúbb szabályokat, első hazaérkezőkként még engedékenyek lesznek velük a romániai hatóságok.

Nem így történt: a kolozsvári repülőtérről senkit nem engedtek ki a rendőrök. Később egy sportcsarnokba szállították az összes utast. Ők jelezték ugyan, hogy tesztelve voltak, de a teszt eredményét nem fogadták el a romániai hatóságok. Itt délutántól éjjel háromig tartották őket összezárva több mint száz más hazautazóval együtt. Sem vizük, sem ennivalójuk nem volt, nem is kaptak és nem is vásárolhattak. Éjjel egy bentlakásba vitték őket, ahol nem volt fűtés.

Attól tartottak, ott fognak összeszedni valamilyen betegséget. Innen másnap egy Bákó felé tartó busszal indították őket haza. Itt galaci, bákói, konstancai utastársakkal voltak együtt. A speciálisan átalakított járműben csak a sofőr és a mellette ülő asszisztens voltak elzárva az utasoktól. Nem kaptak maszkot és mást sem a busz utasai. Mások, például a Temesvárra tartó autóbuszra felszállók teljes védőöltözetet kellett felvegyenek indulás előtt – mesélik.

A gyergyószentmiklósi karanténépületből egy pillanatra sem léphetnek ki. Az egyik helyi cég szállítja minden nap számukra az élelmet. Ezt a bejárat elé teszik le, és miután a kiszállítók távoztak, akkor mennek le a karanténből az emberek, hogy felvigyék az ebédet, vacsorát. Nem nagyon találkoznak a többi hét karanténlakóval sem,

távol tartják magukat egymástól az emberek.

Naponta hívják őket az egészségügyi hatóságoktól, be kell számolniuk arról, hogy vannak-e bármilyen tüneteik. Szerencsére nincsenek, és másoknak sincsenek az épületben.

Nem próbáltak senkivel beszélni a kintiek közül személyesen. Valószínű, hogy az őrzést végzők nem is engednék, hogy bárki is megközelítse épületet akár annyira is, hogy kiabálva beszéljenek – jegyzik meg. Tudnak róla, hogy az egyik közeli község karanténjában élők helyzete annyival másabb, hogy azok kijárhatnak, 50 méteres körzetben sétálhatnak. Igaz, az illető karanténépület egy erdei, más házaktól messze található épületben van kialakítva.

M. Z. és I. Gy. nem érez félelmet a járványveszély miatt. Köln közelében egy kis faluban éltek, ahol nem volt egy fertőzött sem, akitől elkaphatták volna a vírust, biztosak abban, hogy nem fertőzöttek. Javasolják, hogy bárki, aki hazaindulna, mindenképpen jól gondolja meg ezt. Igaz, aki elveszíti a munkáját, annak nincs más választása – teszik hozzá.

Aki húsvétra jönne haza a „vörös” országokból, az ne is álmodjon arról, hogy családjával töltheti az ünnepet, hiszen mindenképpen karanténba fog kerülni. Ők még szerencsések, nagycsütörtökön reggel hagyhatják el a karantént, akkor telik le a 14 napjuk.