HIRDETÉS

Hogyan éltek a rómaiak Székelyföldön?

Antal Erika 2018. január 07., 18:02
HIRDETÉS

Maros megyében teljes egészében elkészült a római limes dokumentációja, a kutatások teljes elvégzésére további két évre és évi 400 ezer lejes finanszírozásra volna szükség – válaszolta érdeklődésünkre a Maros Megyei Múzeum igazgatója. Soós Zoltán elmondta, a romániai UNESCO-bizottságnak kell javasolnia, hogy a Római Birodalom keleti határvonala, annak feltárt leletei, maradványai felkerüljenek a Világörökség listájára.

Mikházán Római fesztivált szerveznek minden évben, ahol az ásatásokat is ismertetik. Archív Fotó: Antal Erika

Ám ehhez, ennek dokumentálásához, a limes feltárásához, kutatásához anyagiakra is szükség van, amit viszont szűkösen mér a minisztérium. Tavaly például nem kaptak pénzt, emiatt a kutatások folyamata is lelassult.

HIRDETÉS

A limes – a Római Birodalom védelmi vonala – keleten Románia területén található, nagyobbik része Erdélyben, Maros, Beszterce, Hargita és Kovászna megyék területén halad át. Amennyiben a tervet sikerülne tartani,

már idén az UNESCO Világörökség listájára kerülne a feltárt római utakat, őrtornyokat, lakóházakat, katonai létesítményeket, castrumokat is magában foglaló limes romániai szakasza.

A kiállítópavilonok, vagyis időkapszulák. Archív Fotó: Antal Erika

Csakhogy a 2014-ben, a Hegedűs Csilla vezette kulturális minisztérium által meghirdetett limesprojekt a kezdeti lelkesedés után, a politikai nézeteltérések, a pénzforrások szűkítése, majd szinte teljes egészében történő elapasztása, meg sok más akadály miatt lelassult, és

nem valószínű, hogy az eredeti tervet sikerül 2018-ra megvalósítani.

Akkoriban egy úgynevezett limesbizottságot is létrehoztak, amelynek feladati körébe tartozott többek közt a munkálatok koordinálása, a történelmi műemlékek felleltározása és azoknak az UNESCO-listára történő felvételének a szorgalmazása. Az idő rövid, félő, hogy Románia újból lemarad egy olyan lehetőségről, amely turisztikailag, kulturálisan javíthatott volna nemzetközi megítélésén, illetve az idegenforgalom fellendülése által gazdasági előmozdulást is elérhetett volna.

Az időkapszulában berendezett kiállításon ki is próbálhatták a gyerekek a kézimalmot. Archív Fotó: Antal Erika

Római kori leletek

Marosvécsen, Görgényszentimrén, Mikházán és Sóváradon tárták fel a limeskutató régészek az egykori birodalmi határvonalat, őrtornyokat, utakat, katonai létesítményeket Maros megye területén. Hasonlók léteznek még Beszterce, Hargita és Kovászna megyékben is. Maros megyében létrejött egy limeskutató központ, amelynek munkatársai, régészek, művészettörténészek, muzeológusok dolgoztak a feltárásokon, kutatásokon, azok rekonstrukcióján. Három éven át évi 400 ezer lejes költségvetésből sikerült a munka zömét elvégezni, de további két évre és anyagi háttérre volna szükség annak befejezésére. Soós Zoltán beszámolt arról, hogy

a Maros megyei szakasz dokumentációja teljes egészében elkészült, a Hargita megyéé félig, Beszterce megye is szépen haladt, de még hátravan a háromszéki. Csakhogy pénzhiány miatt lehetetlen azt a megtervezett tempóban végezni.

„Hangzatos bejelentéseket tesznek, aztán nem biztosítanak hozzá anyagi lehetőségeket” – mutatott rá a múzeum igazgatója, aki szerint Romániának hiányos, vagy talán nem is létezik az a kulturális és turisztikai stratégiája, amelybe ez a projekt is illeszkedne. A limesprojektek irányítását a Nemzeti Múzeumokra bízták, a Kovászna, Hargita és Maros megyei részt pedig a Sepsiszentgyörgyön működő Keleti Kárpátok Múzeumára – tudtuk meg, amelynek az anyagi lehetőségek előteremtése, a pénzforrások megpályázása is a feladatkörébe tartozik.

A Mikháza határában talált római kori használati tárgyak. Archív Fotó: Antal Erika

Felkerül a listára?

Az ásatásokat megelőzően geodéziai és geofizikai kutatásokat is végeztek, légi felvételeket a lehetséges római maradványokról. Ahhoz, hogy a mérések megbízhatók legyenek, nem elégséges egy évszakban elvégezni azokat, legalább két évszakban szükséges megismételni, hiszen más jellegzetességei vannak az ősznek, a nyárnak, a télnek, ami a régészeti kutatások szempontjából sem mellékesek. Beszterce megyében még hátravan a terepmunka, Hargita megyében pedig egészen Énlakáig elvégezték azokat – mondta Soós, hozzátéve, hogy Kovászna megyében is sok még a munka, Erdővidéken vagy az Ojtozi-szorosban például.

Hogy a római limes keleti vonala is a Világörökség listáján szerepelhessen a romániai UNESCO-bizottságnak kell javasolnia. Ha most ez nem történik meg, az még nem jelenti azt, hogy ez a továbbiakban sem valósulhat meg – válaszolta érdeklődésünkre Soós Zoltán, aki szerint

akár szakaszonként is felkerülhetnek ezek a még létező és feltárt, rekonstruált római kori létesítmények.

Azt, hogy hogyan nézhetett ki hajdanán a római kori település, amelynek leleteit az előző években feltárták Mikházán, vagy a védelmi rendszer, amely átszelte egész Európát, így a Nyárádmentét is, illetve a mai Sóvárad alatt fekvő katonai bázis, az elmúlt években több kiállítás, előadás, helyszíni ismertető is láthatóvá, érthetővé tette. A Maros Megyei Múzeum munkatársai magyar- és németországi egyetemek kutatóival és hallgatóival közösen végzett régészeti kutatások eredményeit és azokból eredő következtetéseket több alkalommal is ismertették. A római limes Maros megyén áthúzódó szakaszának feltárása során

több mint ezer lelet került a felszínre.

Az interdiszciplináris, légi, geofizikai, építészeti és topográfiai felmérés eredményeit Mikházán, az úgynevezett időkapszula nevű létesítményekben tették közszemlére, azokat bárki megtekintheti. Ugyanakkor a budapesti építészmérnök-hallgatók a limeshez kapcsolódó témákban mutatták be elképzeléseiket makettek, tervek formájában is, azok közül valósult meg a mikházi bemutató is.

Római légiós rekonstruált viselete. Archív Fotó: Antal Erika

Ismerkedés a fürdővel

Hogyan éltek, étkeztek, tisztálkodtak, milyenek voltak a lakóházaik, milyen használati eszközök álltak a konyhájuk polcain, miben és mivel főztek, miből ettek? Rómától távol, a rómaiak ezeken a tájakon is igyekeztek szokásaikat megőrizni, ugyanazokat a körülményeket megteremteni maguknak, amelyek a birodalom fővárosában is megvoltak,

tisztálkodási rítusaikhoz, kényelmükhöz, étrendjükhöz az adott, nem mindig barátságos körülmények között is ragaszkodtak.

Ezért a házaikat igyekeztek minél kényelmesebbé, lakhatóbbá tenni, a tisztaságról gondoskodni. Nem hiányozhatott a tiszta, vezetékes ivóvíz a lakásaikból, ahogy a szennyvíz elvezetéséhez külön csatornákat építettek.

A Mikháza határában felállított, két fából készült pavilonban a római fürdővel ismerkedhetünk meg, valamint egy korabeli lakóház tartozékaival. Például

tudomást szerezhetünk arról, hogyan melegítették a vizet, milyen fűtésük volt az itt élő rómaiaknak, vagy milyen kellékeket, kozmetikai cikkeket használtak tisztálkodáskor.

Az ásatások révén hét helyiségre bukkantak a régészek, amelyek a fürdőkomplexumot alkották. A hétköznapi életet bemutató kiállításon olyan használati eszköz maradványai láthatók, amelyek az ásatások révén kerültek felszínre.

Kétezer évvel ezelőtt a római katonák házaiban padlófűtés biztosította a meleget

– ez is kiderült, ahogyan az is, hogy az építkezéshez folyami görgetegkövet és megmunkálatlan kőtömböket használtak. A kutatók négy csatornát azonosítottak, amelyek az ivóvíz- és szennyvíz-hálózatnak voltak a részei. Eddig mintegy hatszáz négyzetmétert tártak fel, és a kutatások eredményei alapján már tudni lehet, milyen volt a castrum, annak a makettjét is elkészítették, a látogatók megtekinthetik.

Tavaly a kutatóprogram nem részesült anyagi támogatásban, a minisztérium nem írt ki pályázatot erre a célra. Amennyiben az idén sem hirdeti meg a pályázatát, akkor a Maros megyei múzeum munkatársai személyesen a miniszterhez fordulnak kérésükkel – mondta el lapunknak Soós Zoltán múzeumigazgató.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
3 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS