Jézus vére is piros volt

A székely hagyományokhoz leginkább a piros tojás passzol, esetleg fekete alapon piros, sárga és fehér mintázatú. Ha csíki plébánost kérdezünk, vélhetően azzal a magyarázattal fog szolgálni, hogy Jézus elhullatott vére is piros volt, no meg Jézus feltámadásának hírére megpirosodtak a tojások egy jeruzsálemi asszony kosarában, de

Balázs Márton is megjegyezte, hogy a „székely asszonyok kevés színt használnak, az oláhok sokszor 6–8 színnel dolgoznak.” A tojásokat egyébként már 2-3 ezer éve festik, avar elődeink díszítették is.

– írta Orbán Balázs. – Így nem egyszer sietteti a menyegzőt a piros tojás elszíntelenedése.”

Székelyvarságon a kapott tojások számából tudhatta a legény, hogy hányadán is áll az illető lánnyal. A tényleges szerető, ha volt ilyen, nyolcat kapott, amikor a megöntözött lány kikísérte, a tetszési index szerinti következő hatot, és így tovább. Aki csak kettőt kapott, már indulhatott is a következő házhoz! Maradjunk annyiban tehát, hogy

Néhol a lányok nem házhoz mentek, hanem az utca két szélén álltak felsorakozva, s ha valamely legény arra tévedt, nem maradt szárazon, miközben elhaladt közöttük!

– áll az 1866-os kiadású, Magyarországi népszokások című gyűjteményben. Miközben egyes vidékeken húsvéthétfő hajnalán a legények csapatosan indultak a lányos házakhoz öntözködni, többnyire zeneszóval, hogy a sok-sok virágszál el ne hervadjon,

A bukovinai székelyek csak az utcán locsolkodtak: „ha az utcán ment egy leján, a legények hátulról odaoroszkodtak, s egy kandér vaj cseber vizet a nyakába lottyantottak.”

„A zergős guzsaly igen szép eszköz, cifrán ki van metszve, s élénk színekkel kifestve; továbbá el van látva láncszemes kötővel és díszes tűző tűvel, közepén kifúrt üregében apró kavicsokkal megtöltve, honnan zergős (zörgő) elnevezése is származott. A pereszlen (az orsó végébe tűzött nehezék) csontból vagy fából készül, de mindkét esetben faragványokkal s ércszeletek beillesztése által igen díszesen van ki cifrázva” – adott pontos leírást 1877 húsvétjakor az Ellenőr cikkírója.

Ez feltehetőleg az 1092-ben tartott szabolcsi zsinat rendelkezésig vezethető vissza, amikor még négynapos volt a húsvéti ünnep, majd csak az 1611-es nagyszombati zsinat csökkentette három, XIV. Kelemen pápa 1711-ben pedig két napra.

A harmadik napot például Hétfaluban még a 19. században is annak rendje és módja szerint megtartották, méghozzá kakasünnep formájában. „Kíváncsi és mulatni vágyó néptömeg” jelenlétében

És ha már a különleges szokásokról esett szó, hadd említsük meg a húsvéti szánozás Szörcsén és Székelytamásfalván még ma is dívó szokását. Az esővarázsló célzatú rítus a 20. század elején még az egész Orbaiszéken közismert volt, az első világháború végéig rendszerint legényavatással fejeződött be:

Az említett két faluban vízbevető hétfőn feldíszítenek egy 12 „ló” vontatta szánt (azért az idézőjel, mert a lovakat legények helyettesítik), azon zöld fenyőgallyakból sátrat alakítanak ki, az utcákat végigjárva mindenhová betérnek, ahol nyitott nagykaput találnak, és köszöntik a háziakat. Utóbbiak lelocsolják a sátrat, valamint az alatta – a múlt század elején még ruha nélkül – tartózkodó „cigányt”, tánc és éneklés közepette megvendégelik szánt vontatókat.

Szörcsén fiúk és lányok együtt locsolnak.

Nos, ha zuhogóra nem is számíthatunk holnap, egy kis permet nincs kizárva…