Újabb nyitás a fogyatékkal élő fiatalok irányába

A projektet négy külföldi – három németországi és egy lengyelországi – szervezettel közösen hívták életre a Leonardo Da Vinci – élethosszig tartó tanulás program segítségével, és lényege, hogy alapot teremtsenek egy olyan képzéssorozat elindításához, amellyel a fiatal, gondozásra szorulók számára megfelelő szakszemélyzetet lehet pár éven belül biztosítani. A sepsiszentgyörgyi Írisz Ház mellett a Diakónia két németországi, illetve a szintén német, protestáns Johanniter Akadémia, valamint a lengyel Careworik GKT civil oktatási intézet vesznek részt partnerként. Ezek képviselői is jelen voltak szerdán az Írisz Ház székhelyén. A projekt összértéke közel 300 ezer euró, amelyből 25 százalék a partnereket terheli.

Szilágyi Nagy Imola, a projekt sepsiszentgyörgyi, romániai felelőse (fotó) az előzmények kapcsán kifejtette, hogy a 2010–2012 közötti időszakban már részt vettek egy szintén a Leonardo Da Vinci program keretében finanszírozott, úgynevezett mobilitási (tulajdonképpen tapasztalatszerzési, tájékozódási) projektben, amely során a partnerek képviselői mindhárom országban több rendben is részt vettek különböző műhelymunkákon. A projekt egyik következtetése az volt, hogy a felnőttképzés – jelen esetben az ápolók képzése  terén komoly hiányosságot tapasztaltak, azaz nincs szakszemélyzet a fiatal, gondozásra szorulók esetében, akiket a legtöbb esetben a hozzátartozók látnak el otthon. A 18-50 éves korosztályról beszélünk, akiknek egészen más igényeik vannak, mint például az időseknek, vagy a gyerekeknek. Utóbbiak esetében már létezik otthon gondozás Háromszéken is. Ekkor született meg az elképzelés, hogy szükség lenne egy ilyen képzéssorozatra. Ennek érdekében indították 2012 októberében azt a kétéves kifutású, szerdán ismertetett projektet, amely során elsősorban az öt partner országaiban, műhelymunka révén azonosítják, hogy milyen formában lehet felkészíteni azokat az ápolókat, akik ezzel a korosztállyal foglalkoznak. Szilágyi Nagy szerint nyolc modult dolgoznak ki, amelyeket szintén a projekt során letesztelnek, megvizsgálva, hogy például a romániai személyzet miként reagál az elképzelésre. A kezdeményezés elsődleges célja a képzés végleges formájának a kialakítása, amely a projekt lezárását követően el is kezdődhet. Eddig három műhelyen vannak túl, a sepsiszentgyörgyi Irisz Házban éppen zajló a negyedik a sorban.

Makkai Péter lelkipásztor, az Irisz Ház vezetője kifejtette, hogy a projekt hosszú távú célja, hogy felzárkózzanak az európai trendhez, azaz sikerüljön egységesíteni az ápolóképzést, ugyanis az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy komoly eltérések vannak egy Németországban, illetve egy Romániában kiképzett szakember között. Olyannyira, hogy talán az itteniek nem is tudnának helytállni külföldön, mivel nagyvonalakban más jellegű képzést kaptak, pontosabban nincs átjárás ezen a téren. Makkai újságírói kérdésre rámutatott, hogy elképzeléseik szerint eleinte a meglévő személyzetből fognak átképezni, viszont idővel a más területekről érkező ápolókat is bevonnának.

Szilágyi Nagy Imola kifejtette, hogy a szakszemélyzet, valamint az intézményes háttér hiánya nem csak itthon  jelent problémát, hanem például Németországban sincs megoldva.  

Háromszéken mintegy négyszáz olyan 18 és 50 év közötti személy van, aki állandó felügyeletre szorul.