Régióátszervezés: gyenge tudományos megalapozottság

Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki, Antal Árpád, a sepsiszentgyörgyi szervezetének vezetője, valamint Klárik László sepsiszéki-erdővidéki szenátorral közösen csütörtökön kimerítő részletességgel elemezték az egyébként több román szakember közreműködésével létrejött, a közelmúltban nyilvánosságra hozott tanulmányt. A honatya ismertette a szenátusban elhangzott állásfoglalását, míg a megyei önkormányzat vezetője, valamint a megyeszékhely polgármestere pontszerűen ragadtak ki ellentmondásos, vitatható részeket a dokumentumból.

Antal: alátámasztás keres a kormány

Antal Árpád szerint a tanulmány egészéből kitűnik, hogy egyfajta kísérlet arra, hogy a kormány egy rossz politikai döntést szakmailag alátámasszon. Az elöljáró szerint már a megközelítés – a migráció mint kiindulási alap – hibás. Antal szerint a tanulmányból világosan kitűnik, hogy Moldva, Havasalföld és Erdély megyéi között a természetes átvándorlási tendenciák alig jellemzőek, illetve a létezők részben a Ceaușescu-éra mesterséges betelepítési politikájának tudhatók be (Brassó és Bákó, illetve Szeben és Vâlcea megye közötti migrációs mutatók), illetve az egyetemi központok elszippantó hatása azonosítható a harmadik esetben (Fehér, Hunyad és Kolozs megyék viszonyában). Utóbbiak kapcsán Antal rámutatott, hogy ha fejlett megyék irányába történik a migráció, akkor Fehér megyére nem lenne jellemző a Kolozs irányába történő elvándorlás, hiszen előbbi, azáltal, hogy a Központi Fejlesztési Régió központja igen sokat nyert, felzárkózva  Brassó és Szeben megyékhez. Ennek ellenére a lakosság egy része nem marad helyben. „Ilfov és Bukarest esetében a déli régióval való összevonási elképzelés nem véletlen, hiszen így elkerülhető, hogy a régió ne tudjon a továbbiakban uniós támogatásokat lehívni, mivel elérték a felső határt. Ennek eredménye például Teleorman megye még fokozottabb lemaradása lesz” – véli az elöljáró.  

Az RMDSZ megyeszékhelyi elnöke ugyanakkor kiemelt még pár sajátos, a szövetség által már több rendben említett részletet a tanulmányból, így azt, hogy a dokumentum szerint a székely megyék gazdaságilag a középmezőnybe sorolhatók, illetve azt, hogy azt, hogy elemzésben a szerzők elismerik, hogy a többségben magyarok lakta települések általában fejlettebbek, illetve ugyanez jellemző azokra a településekre, ahol nem görögkeleti felekezetű a lakosság. Végül Sepsiszentgyörgy polgármestere megismételte korábban már hangoztatott álláspontját, mely szerint a speciális régióknak, speciális státuszt kell adni – így a Székelyföldnek. Példaként a franciaországi Elzászt hozta fel, amely nem illik bele az uniós régió meghatározás paraméterei közé, mégis létezik.

Antal úgy látja, a Székelyföldnek erős közigazgatási hagyományai vannak – a székek fogalma mai napig aktívan él a köztudatban –, és ezt várhatóan nem tudja kikezdeni a kormány elképzelése sem, amint az 1968-as megyésítés sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem a régiósítás ellen vannak, hanem azon formájával nem értenek egyet, amelyet a Ponta-kabinet tervez, azaz a fejlesztési régiók közigazgatási hatáskörrel való felruházásával – zárta gondolatait a polgármester.

Intellektuális szervilizmust tükröz a tanulmány?

Klárik László szenátor úgy véli, a dokumentum szerzői tulajdonképpen a hatalomnak tettek szolgálatot azzal, hogy kijelentették, hogy nem a régióátszervezés időszerűségét igyekeznek kutatni. Ez másként fogalmazva azt jelenti, hogy egy „kívülről érkező” elképzelés mellé keresnek tudományos érveket, ami a szakmaiságot igencsak megkérdőjelezi. A honatya úgy véli, hogy egy ilyen nagy horderejű döntést, egyszerűen a migráció (2002-es adatok alapján elemzett) jelenségére alapozott, alapvető kérdéseket megválaszolatlanul hagyó – így például, hogy mit nyerhet a társadalom, milyen költségeket feltételez a átalakítás, mi lesz a közpénzek sorsa, illetve más régióátalakítási modellek elemzése – tanulmány alapján meghozni politikai kalandorság.

Klárik úgy véli, egy ilyen az ország további működését évtizedekre meghatározó döntést a törvényesség, a demokrácia és a moralitás szabályait szem előtt tartva kellene meghozni. Ennek lépesei egy átszervezési stratégia kialakítása lenne, ennek közvitára bocsátása, majd ezt követően a törvényes keretnek az új elképzeléshez igazítása, akár egy közigazgatási törvénykönyv megalkotásával a mostani túlburjánzott előírástömeg helyett. Az átszervezés utolsó fázisa természetesen egy népszavazás megszervezésével kellene záruljon – véli Klárik. A honatya szerint ezzel szemben a Ponta-kabinet felelősségvállalással akarja a törvényhozás elé terjeszteni a kezdeményezést. „Egy alulról építkező folyamatra, a regionalizálódásra kellene koncentrálni, nem egy felülről ránk kényszerített elképzelést kellene minden áron érvényesíteni” – tette hozzá.

A lakossági reakció is leállíthatja a kormányt

Tamás Sándor úgy véli, mivel egy mindenkit érintő, foglalkoztató kérdésről van szó, van esély arra, hogy a kormány elképzelését meg lehessen állítani. Tény viszont, hogy a kormány több – az önkormányzatokat fájóan érintő – lépése már utal arra, hogy komolyan veszik az elképzelés gyakorlatba ültetését. Arra a kérdésre, hogy a román lakosságot mennyire foglalkoztatja a kérdés, a megyei szervezet elnöke annyit válaszolt, hogy több kezdeményezés is azt mutatja, hogy a közbeszéd állandó tárgya a régióátszervezés, hiszen ez az ország teljes lakosságának káros, nem csak a magyarságnak. Az RMDSZ ugyanakkor felkészült arra a lehetőségre is, hogy mégis megvalósul az átszervezés, de erről a stratégiáról egyelőre közelebbit nem árultak el.