– hangsúlyozta.

A hulladéktározókban keletkezett csurgalékvíz szennyezettsége több tényezőtől is függ, s még a tározó életkora is szerepet játszik ebben, magyarázta a szakember.

A kifolyó lé elszíneződése még nem jelenti azt, hogy mérgezett a csurgalék, viszont ki sem zárja azt. A régi, települések melletti szemétlerakók környékén a ma végzett mérések az esetek túlnyomó többségében nem mutatnak mérgezést, szennyezést, ami arra enged következtetni, hogy ha volt is, a környezet semlegesítette.

– fogalmazott Ambrus.

A modern hulladékgazdálkodás nagyon részletesen foglalkozik a csurgalékvíz kezelésével is. Már a legelső tervezett hulladéklerakóknál fellelhetők a csurgalékvizet felfogó szigetelt medencék, amelyekből hosszú ideig visszaforgatták az elpárologtatott csurgalékot a tömörített szemétre. „Ezzel a módszerrel csak az a baj, hogy mire bezárható lett a cella, a benne található csurgalékvíznek nagyon magas volt a szennyezettsége” – vázolta fel a szakember.

Manapság mérnöki precizitással kezelik a csurgalékvizet. Különböző módszereket dolgoztak ki arra, hogy ülepítsék, párologtassák, tisztítsák addig, hogy akár teljesen megszabadítsák a szennyezéstől. Vannak olyan hulladéklerakók, amelyek saját víztisztító állomással rendelkeznek, és a csurgalékvízből kiszilárdított szennyezést üzemanyagként használják fel. Ezenkívül vannak olyan megoldások is, hogy a csurgalékvizet elvezetik egy szennyvízcsatornába, ahonnan a víztisztító állomásba kerül.

Ahhoz azonban, hogy a rendszer tökéletesen működjön, az alegységeknek is hiba nélkül kell üzemelniük. Például

Épp ezért Ambrus fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a hulladék termelőitől, tehát a lakosságtól is függ, mi kerül a tározóba: amennyiben a háztartásokban szelektíven gyűjtik a hulladékot, nem dobnak bele gyógyszereket, festékeket, elektromos és elektronikai hulladékot (a legtöbb regionális hulladékgyűjtőnek ugyanis nincs kapacitása ezek kezelésére), a tározóban keletkező csurgalék sem lesz mérgező.

– magyarázta.