Romakérdéssel nyitott a marosfői EU tábor

Az erdélyi társadalomban a cigány kifejezés pejoratív tartalommal bír, a tábori hangulattal ezen akar változtatni a MIÉRT. Az emberek általában a negatívumokat helyezik előtérbe, pedig ha körülnézünk, rengeteg sikeres cigánnyal találkozhatunk – fogalmazott a tábornyitás során András Loránd roma származású táborigazgató.

A tábor területén mindenhol nagyméretű művészi képeken köszön vissza a cigánytéma. Zömében muzsikusokat láthatunk megörökítve. Kása Béla fotóművész szavai által a képeken látható személyek életébe, sorsába is bepillantást kapott a közönség.

Sok cigány van, és mindegyik más

A nagy összegeket felemésztő uniós konferenciák, kiadványok a jelenlegi formájukban semmit nem segítenek, semmivel nem visznek közelebb a célhoz, azaz a cigányság felzárkóztatásához – szögezte le Boros Loránd etnológus. Ennek egyik alapvető oka, hogy akik ezeket a konferenciákat rendezik, egységes népcsoportként tekintenek a cigányságra, pedig az távolról sem igaz. Számos, egymástól határozottan elkülönülő népcsoport, törzs alkotja a cigányságot, és mindegyiknek egyedi szokásai, hagyományai, törvényei vannak, amelyek sok évszázad alatt alakultak ki. Ezeket az egyedi szokásokat, jellegzetességeket figyelembe véve lehetne csak eredményt elérni – vélekedik Boros.

Az etnológus számos népet felsorolt, néhány jellegzetességüket felidézve. A legrégebben Európába érkezettek a szintó cigányok, akik Spanyolországig, Franciaországig vándoroltak, közülük élnek még Dobrudzsában is. Mifelénk az oláh cigányok a legelterjedtebbek. Itt az „oláh” szó nem a nyelvüket jelenti, hanem hogy ebben a térségben élnek. A közhiedelemmel szemben közéjük tartoznak például a „magyar cigányként” ismert nagykalapos Gáborok is. Az oláh cigány „néphez” tartoznak továbbá a cerhárok, urszárok, csurárik, kelderások és mások. Szokásaik, megjelenésük, kultúrájuk nagyon is különbözik. A romungrók magyar cigányok, és magyarul is beszélnek, ugyanis „nem bírják” a cigány nyelvet. Ők is Kelet-Európa számos táján élnek.

Felzárkóztatás oktatással, de hogyan?

Törzsi hovatartozástól függetlenül kijelenthető, hogy a cigányok társadalmi felemelkedése az oktatáson múlik, tehát erre van szükség. A kérdés azonban, hogy miként. Vannak olyan csoportok, amelyek hagyományaikból kiindulva hallani sem akarnak arról, hogy a lányok iskolába járjanak. Ez az iskoláztatás-ellenesség csak Európában kelt megütközést, a Közel-Keleten, az arab világban természetes, és vándorlásaik során ezt így tették maguk törvényévé – hangzott el.

Egy másik akadály, amit figyelembe kell(ene) vennie a cigány-oktatás tervezőinek, hogy az ő köreikben nem ritka a 12 évesen házasodás, férjhez menés. Ugyanakkor vannak mások, akik teljesen átvették az európai kultúrát, sőt több területen ki is emelkednek a művészetek vagy más terén. Az előadó példaként említette egy ismerősét, aki kilenc nyelven beszél és 13 hangszeren játszik. Felvetődött, hogy roma nyelvoktatás sem lehet sikeres akkor, amikor nem létezik egységes roma irodalmi nyelv. A számtalan törzs ugyanannyi dialektust beszél – már akik még beszélik valamennyire a nyelvüket.

Helyzetképek, tervek és valóság

Az EU tábor romanapján még terítékre került a kolozsvári, azaz a pataréti cigányok ügye, társadalmi befogadásuknak lehetőségei, de a sepsiszentgyörgyi romastratégia is. A legnagyobb figyelem mindemellett Gábor Lajos „Lali” megszólalását követte. A magát magyar szívűnek és cigány lelkűnek valló férfi életéről a Bahrtalo! Jó szerencsét! című filmben is láthattak jellegzetes életképeket. Amit ő él meg, az a valóság – állapíthatta meg a közönség.