Gyergyószentmiklósi születésű a világ legkisebb szárazföldi csigájának felfedezője

A napokban fókuszba került dr. Páll-Gergely Barna és természetesen a felesége neve is, ugyanis a világ legkisebb méretű szárazföldi csigáját fedezte fel, amely az Angustopila Dominikae nevet kapta, vagyis a párja nevét. A fiatal biológust arról is kérdeztük, mit jelent számára a legújabb felfedezése. „Kicsit meglepődtem rajta, hogy a média ennyire felkapta a történetet, bár valamennyire számítottam rá. A napokban több nemzetközi lapnak adtam interjút, mint például a National Geographic és a New Scientist. Alig több mint egy nappal a cikkünk publikálása után 70 ezer internetes találat van az Angustopila Dominikae (ez a legkisebb csigafaj neve) kulcsszóra. Tudományos szempontból természetesen érdekes ez a felfedezés, de az olyan kézenfekvő kérdések, mint „mi a törpeség evolúciós előnye?”, ennyivel nem megválaszolhatók. A mostani felfedezés a válasz irányába tett első lépésként fogható fel. Nekem az a legjobb érzés, amikor a publikáció megjelenik, és ennek a fajnak onnantól kezdve lesz egy neve. Ezután kinyomtathatom a címkéket, és leadhatom a példányokat egy múzeumba (jelen esetben a Magyar Természettudományi Múzeumba), hogy más kutatók is hozzáférhessenek” – fogalmazott a kutató.

Az immár nemzetközi hírnévnek örvendő fiatal biológus, aki kiskorában került el Gyergyószentmiklósról. „A szüleim elváltak, amikor egy évet töltöttem, és hároméves voltam, amikor édesanyám újra férjhez ment. A nevelőapám Mosonmagyaróváron élt, így én is ott nőttem fel. De nagyon szeretem Gyergyót, és ha tehetem, minden évben, általában nyáron hazalátogatok. Idén ez sajnos nem sikerült, és a japán ösztöndíjam miatt jövőre sem tudom megtenni, de az évi egyszeri hazautazás mindig fontos volt számomra” – vallotta Páll-Gergely Barna. Hozzáfűzte: „Nagyon szeretem a gyergyói hegyeket, gyakran kirándulok a környéken, és persze csigákat is gyűjtök. Emellett sok rokonom él Gyergyóban. Sajnos a nagyszüleim már nem élnek, de van unokatestvérem, nagynénim, egyéb rokonom, akiket meg szoktam látogatni, és szeretném velük tartani a kapcsolatot annak ellenére, hogy messze élek a tőlük. Mindig is büszke voltam, vagyok arra, hogy Gyergyóban születtem.”

Mosonmagyaróvár után Pécsen tanult a biológus, majd Japánban doktorált. „Mosonmagyaróváron, az osztrák és a szlovák határhoz nagyon közel nőttem fel, és az egyetem elkezdéséig ott éltem. Az egyetemet Pécsen végeztem el, és egy-egy félévet töltöttem egy görög és egy török városban cserediákként. A doktori tanulmányaimat Japánban végeztem, és ugyanide kaptam egy kétéves ösztöndíjat, ami idén augusztusban kezdődött el” – foglalta össze Páll-Gergely Barna. Kitért arra is, hogyan került Japánba: „Nem volt semmilyen kapcsolatom az országgal, viszont ismertem egy japán professzort, aki úgyszintén csigákkal foglalkozik. Ez egy nagyon szűk szakterület, a világon mindenki ismer mindenkit. Ő ajánlotta fel még az egyetemi éveim alatt, hogy szívesen venné, ha az ő laboratóriumában kutatnék, és ott írnám a doktori disszertációmat. Ezt nekem nem kellett kétszer mondani, mert a jól felszerelt laboratórium mellett mindig érdekelt a keleti kultúra is.”

A szárazföldi csigák életébe is kis betekintőt nyújtott. „Állatrendszertannal foglalkozom, ezen belül szárazföldi csigákkal. Ez nagyjából azt jelenti, hogy új fajokat fedezek fel, és igyekszem a csigafajok közötti rokonsági viszonyokat tisztázni. Az élővilág megismerése szerintem az emberiség nagy feladatai közé tartozik. A legpontosabb becslések szerint az eddig ismert, kb. másfél millió faj a Föld élőlényeinek csak nagyon kicsi, kb. 15 százaléka. Ezért rengeteg a tennivalónk nekünk, taxonómusoknak, rendszertannal foglalkozó kutatóknak” – mondta.

„A parányi csigára is büszke vagyok, de ebben az esetben elsősorban a csigák gyűjtőjét, Hunyadi Andrást illeti az elismerés, és persze magukat a csigákat. Én csak dokumentáltam a természet eme csodáit” – fogalmazott Páll-Gergely Barna. „ Amikre legbüszkébb vagyok, azok olyan felfedezések, amelyeket évszázados múzeumi gyűjteményekben végeztem. Például a londoni Natural History Museum gyűjteményében több új fajt találtam annak ellenére, hogy az elmúlt kb. 130 évben sok jelentős kutató kezében is megfordultak azok a példányok. Két faj számára pedig egy idén megjelent cikkben új génuszt (nemet) írtam le, melynek a Csomapupa nevet adtam Kőrösi Csoma Sándor tiszteletére. A Csomapupa nembe tartozó csigák a Himalája délkeleti lejtőin élnek, nem messze onnan, ahol Kőrösi Csoma is kutatta a tibeti nyelvet és vallást.”

A biológus jelenleg, amint fogalmaz, „több délkelet-ázsiai csigacsoport revízióján” dolgozik. „A revízió azt jelenti, hogy meg kell ismernem az összes oda tartozó fajt, ezeket meg kell vizsgálnom múzeumi gyűjteményekben, hivatalosan le kell írnom és el kell nevezzem az új fajokat” – fejtette ki a kutató röviden, hogy mi is a feladata a Japánban eltöltendő két év alatt. Továbbá megtudtuk, Páll-Gergely Barna magyarországi egyetemen vagy múzeumban dolgozna a jövőben, és mindenképp folytatni szeretné a kutatást. „Ez a munka szinte mindennapi felfedezést és izgalmat jelent számomra” – tette hozzá.