Élet és halál küszöbén

Fényképek a kórházban fekvő Orsiról

Takaros kis házban lakik Csíkszeredában, a Hargita utcában a Nagy család két gyermekével. Most az édesanya van otthon a három éves Istvánkával, férje szeptember közepe óta Orsi lányuk betegágya mellett van a kórházban. Egyszerű, szerény emberek, akik csak egyet akarnak: megmenteni gyermekük életét. De nincs ehhez elegendő pénzük…

„Orsinak a fülével volt probléma, de egyébként egészséges kislány volt mindig. Szeptember elején, iskolakezdés előtt két héttel vettük észre, hogy sápadt az arca, a foghúsa, a nyelve. Orvoshoz vittük, kétszer is vizsgálatokat végeztek, és a második alkalommal, amikor megjöttek a véreredmények, azonnal vinni kellett Kolozsvárra, onnan pedig három nap elteltével Marosvásárhelyre került. Azt mondta a kolozsvári professzor, hogy másfél hónap kellett volna és elveszítjük. Elalszik és meghal. A szervezete 95 százalékban fehér vérsejttel volt tele” – sírja el magát Nagy Ildikó, miközben beteg kislányáról mesél. Beszélgetünk, előkerülnek a fényképek is, amelyekről egy komoly tekintető, szép kislány néz a kamerába. „Azt mondják az orvosok, hogy a betegség kezelhető, csak sok időbe, évekbe telik. De sok függ attól, hogy mennyire erősödik meg a szervezete” – jegyzi meg.

Ildikó a három éves Istvánra vigyáz, illetve a közeli templomban takarít, férje pedig első perctől gyermekük mellett van a kórházban, ezért egy időre még munkahelyétől is kénytelen volt megválni. Orsi első kezelése 3500 lejbe került, ezt a szülők kifizették, de még legalább háromszori kezelésre lenne szükség. Erre azonban nincs anyagi fedezetük. De nem csak a leukémia kezelése kerül sok pénzbe, nap mint nap rengeteg a kiadás a kórházban, az egyszerű törlőkendőtől kezdve a szájfertőtlenítőig, vásárolni kell mindent, amire szüksége van a kislánynak.

„Eddig mintegy 15 ezer lejt költöttünk, de most már nincs ahonnan. Biza sokat kesergünk. Nehéz, de nincs mit tegyünk. Éjjeleket nem alszunk, a férjemet is nagyon megviseli, lefogyott” – mondja az édesanya, aki hétvégenként utazik Marosvásárhelyre, hogy láthassa gyermekét.

„Orsinak 0-s vércsoportja van, kevesen adhatnak neki vért. A férjem reggelente le szokott menni a vérközpontban és kéri az önkéntes véradókat, hogy adják Orsi nevére a vért. Van aki pénzét kér, más cigit, de olyan is aki csak segíteni akar. Ott könyörög a vérért és fizet, de hát a kicsi leánykánkért mindent megtennénk. Nem adhatjuk fel a reményt, bár tudjuk nagyon sok pénzre van szükség ahhoz, hogy meggyógyuljon” – kesereg Ildikó.

„Olyan beteg gyermekek vannak ott, hogy az ember abba betegszik bele. Orsinak a haja imitt-amott elhullott, hullanak a szempillái. Mondja is, ne búsulj, anyuka, visszanő csak gyógyulnék meg”. Orsi jó tanuló komoly kislány, ha állapota engedi akkor a kórházban is tanul naponta egy órát, egy a gyerekeket a betegágyon felkereső tanító bácsi segítségével. A kislány ugyanis – mondja az édesanyja – semmiképpen sem akar lemaradni osztálytársaitól.

Istvánka és édesanyja hazavárják Orsit

„Kicsi Orsikám felnőtté vált egyik napról a másikra. Nem szabad szomorkodjunk mellette, én nem is sírok, ha vele vagyok. Megkeményedik a szívem, mert tudom, hogy a szomorúságunk neki rossz, és ő sem sírhat. Annyi injekciót kapott a két kicsi karjába, a keze hátába, hogy már az sincs, ahova adják. A nyakcsigolyába kellene katétert tenni, de egyelőre ezt állapota nem teszi lehetővé. Bátor a kislányom, jól viseli a szenvedést. Alig várom, hogy hazajöjjön. Imádkozunk, s kérjük a jó Istent, hogy segítsen. A pap bácsi is azt mondta, imádkozni kell minél többet, mert az orvosoknak is a jó Isten ad erőt, hogy segíthessenek” – fogja imára kezét az édesanya.

Hogy a következő kezeléshez hogyan teremtik elő a pénzt, nem tudják. A nyers és durva valósággal már szembesítették korábban a szakemberek. „Azt kérdezte a férjem, ha nálunk szegényebb emberek gyermeke kerül ebbe a helyzetbe, és nem lesz pénz a kezelésre, mi lesz vele, amire azt válaszolták: sajnos, meg kell halljon. De hát most a mi gyermekünkről van szó. Hát hogyne kéne a gyógyszer, igenis elő kell teremteni” – töröli le könnyeit az édesanya.

Ha segíteni szeretnének a leukémiás, második osztályos Nagy Orsolyának, anyagi támogatásukat átvesszük a Csíki Hírlap Petőfi utca 38. szám alatti szerkesztőségében. A kislány kezelésére gyűjtést szervezett a Csíki Anyák Egyesülete is. A segíteni akarók adományait az Albert-házba is be lehet vinni és az ott található adomány-dobozba tenni. Ugyanakkor egy gyűjtőpont is kialakult Csíkszeredában, a Márton Áron utca 60. szám alatti kis üzletben.