Egy kultúrkocsma tündöklése és végítélete

– mesélte Bihari Lóránt. Az első év nem volt a legsikeresebb. „Nagyon csődös volt a hely a Szentimre utca közepén, ezért mást kerestem, átköltöztem az utca elejére, az alsó G. pincébe. Ekkor lépett be Asztalos Barna társként, később pedig testvére, Lehel, aki sok munkahelye mellett az elején pincérkedett, aztán az utolsó hat évben ő rendezte a kocsmát. Közben megnyitottuk Vásárhelyen is a G-t. Három és fél évig működtettük, aztán kiszálltunk. Az ittenivel is ez volt a cél,

Lehel úgy döntött, nem csinálja tovább, amit meg is értek, Barna meg én már a család miatt sem tudtunk esténként ott lenni, a vendégekkel, pincérekkel foglalkozni” – magyarázta.

Az átadás végül nem jött össze, a tulajdonos kizárólag az Alsó G. működtetőinek akarja kiadni a helyiséget, velük pedig nem tudtak megegyezni az összegben, így Bihariék a záróbuli után, hétfőn elkezdtek összepakolni. „Nem tudom, később mi lesz, benne van a pakliban, hogy majd valamikor csinálunk egy G-t, most azonban nem úgy néz ki a helyzet” – tette hozzá.

Zene, színház, irodalom

Ahogy átköltöztek a Szentimre elejében lévő pincébe, rövid időn belül nagyon népszerű kocsmává váltak. „Visszagondolva hihetetlen, hogy olyan hétköznap is volt, amikor százötven liter sört adtunk el, az utóbbi időben egész héten alig sikerült ennyit. Igaz, hogy akkor kevesebb kocsma volt” – emlékezett vissza.

Az udvarhelyi és a vásárhelyi kezdő zenekaroknak mindig lehetőséget adtak a fellépésre. A kultúrkocsmában bemutatkozó erdélyi zenekarokat máshol is szívesen fogadták. „Nem mondom, hogy nem nyúltunk néha mellé, de vigyáztunk a minőségre. Ugyanez volt az írók, filmek esetében is. „Annyian megfordultak nálunk, hogy fel sem tudnám sorolni. Csak az utóbbi két évben évi 130 fellépő volt úgy, hogy a G. Fesztet és a kamarazene-fesztivált egy fellépésnek számoltuk.

A dzsesszzenekarok jó része úgy jött, hogy Lázár Endre sepsiszentgyörgyi barátom turnékat szervezett, és rajtuk meg a kézdivásárhelyi Art Caffén kívül mi voltunk a biztos pont: így lehetett viszonylag kevés pénzért nagyon jó zenét hallgatni. De ez megszűnik azzal, hogy kiszálltunk belőle. Ugyanígy működtek az irodalmi estek is, amelyeket Murányival szerveztünk, innen mentek tovább az írók. Most ez sem lesz. Pedig

– sorolta Bihari.

Teraszra nem nagyon volt lehetőségünk, pedig sokat gondolkoztunk azon, hogy valahol nyárára kellene egyet csinálnunk. Nálunk a nyarak mindig gyengék voltak, a szezon ősztől tavaszig tartott, ahogy megnyíltak a teraszok, megcsappant a forgalmunk. De nem a terasz és nem a nyár volt a gond.

de már évek óta csak Ursus-termékeket lehetett nálunk kapni, tehát ez sem kizárólagos ok. Amikor azt mondtam, hogy kiszállok, és nemhogy kocsmát, hanem rendezvényt sem fogok szervezni egy darabig – Udvarhelyen legalábbis –, a csodálatos kulturális pályázat eredményhirdetése volt, amikor a két fesztiválomra adtak egyenként ötezer lejt” – tért át a kultúrkocsmával szorosan összefüggő G. Egyesület működtetésére Bihari. „Máig nem értem, hogy az az egyesület, amely egyedül megcsinálja a valamirevaló rendezvények mintegy nyolcvan százalékát, miért nem kap pénzt, amikor lehetőség van rá. Ebbe bármit bele lehet magyarázni, bármit. Ekkor lett elegem” – sorolta az okokat Bihari Lóránt.

Véleménye szerint egyébként a kulturális rendezvények megszervezése nem feltétlenül a pénzen múlik, hanem elsősorban a törődésen. „Ezeket vicc összegekből meg lehetne csinálni ahhoz képest, hogy mennyi pénzt pancsolnak el más koncertekre. Ez a mindenkori városvezetés ismérve, nem csupán a mostanié. Részemről valószínűleg a novemberi kamarazene-fesztivál az utolsó lesz, ha valakinek sikerül átadni, megteszem. Minden egyes fesztiválra minimum öt országból jöttek zenészek, a tengerentúlról is. Eddig egyszer kaptunk tízezer lejt, más alkalmakkor a legtöbb, amit adtak, ötezer volt. Hollandiából jöttek legtöbben, évente átlagban hatan-heten. Elég csak a repülőjegyek árát kiszámolni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én fizetem az egészet, mert Vásárhelyen párhuzamosan van egy fesztivál, ahonnan átvesszük a zenészeket, de attól még rendesen pótolni kell a költségekbe” – magyarázta Bihari.