Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

20:56

Szilveszterkor a székelyföldiek is megkérik a szállások árát, de mit kínálnak cserébe?

20:47

Újra felhasználják Marosvásárhely régi köztéri gránitköveit

20:32

A kovásznai unitáriusok évszázados álma valósulhat meg

20:30

Székelykeresztúron meccselnek a női kézilabdázók

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Elhunyt a székelyudvarhelyi földrajztanár, akinek felépüléséért sokan összefogtak

Megszálltak a rendőrök egy Maros megyei községet

Képeken a hétfő reggeli iskolabusz-baleset

Élelem nélkül, embertelen körülmények között dolgoztattak Kovászna megyeieket Magyarországon

Csíkszeredai szórakozóhelyeken, üzletekben és az utakon is razziáztak a rendőrök

A bíróság sem tartja törvénysértésnek a fakeresztek elhelyezését az úzvölgyi haditemetőben

Elkezdték telepíteni a digitális hulladékgyűjtőpontokat Csíkszeredában

Nem aprózták el: rögtön huszonöt százalékkal drágítottak a csíkszeredai taxisok

A soron következő három vasárnap fontosságáról

Az FK Csíkszereda női labdarúgóival is találkozott Szijjártó Péter miniszter

Dokumentumfilm a menekülthelyzet árnyalatairól – a rendezővel beszélgettünk

Nagy Viktor Oszkár: zavar, hogy fekete-fehéren látják a dolgokat

Fotó: Origo

A Nagy Viktor Oszkár és Petrik András rendezte Felsőbb parancs című dokumentumfilmet vetítették csütörtökön a Csíki Székely Múzeumban, a Kinedokon. Jelen volt Nagy Viktor Oszkár is. A magyarországi rendezőnek nem ismeretlen Csík környéke, 2013-ban a Székely lelemény, 2016-ban pedig a Székely derbi című dokumentumfilmet forgatta Csomortánban.

Péter Beáta

2017. augusztus 26., 10:232017. augusztus 26., 10:23

2017. augusztus 26., 11:112017. augusztus 26., 11:11

– Több filmjében is a menekülttémát dolgozza fel. Miért és hogyan kezdett el ezzel foglalkozni?

– Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni – most már közel tíz éve –, akkor ez még nem volt egy fontos téma, nem volt annyira aktuális. Én is úgy sodródtam bele véletlenszerűen, hogy részt vettem egy projektben a debreceni menekülttáborban, és az volt az első olyan alkalom, hogy találkoztam menekültekkel. Előtte nem is nagyon tudtam arról, hogy Magyarországon élnek menekültek, vagy van menekülttábor. Ez volt tíz évvel ezelőtt. Ez számomra olyan meghatározó élmény volt, és olyan találkozások és beszélgetések történtek ott, amelyek később több filmet is eredményeztek.

Aztán, érdekes módon, amikor az utolsó filmemet ebben a témában elkészítettem, akkor robbant be a migránsválság. És akkor hirtelen minden egészen más fénytörésbe került.

– Hordoz-e egyfajta megbélyegzést egy ilyen téma felkarolása? Hogy érzi, darázsfészekbe nyúlt-e ezáltal?

– Azt, hogy darázsfészekbe nyúltam, utólag lehet kijelenteni. Azt gondoltam akkor is, hogy ez egy fontos dolog, és erről beszélni kell, de azt én sem gondoltam, hogy ez idáig fog fajulni, ami két évvel ezelőtt történt, és azóta is folyamatosan tart. És az ember idővel egyre bonyolultabbnak látja ezt az egész helyzetet, és egyre bonyolultabb is. Én magam is folyamatosan küzdök ennek a feldolgozásával, és nagyon zavar, hogy valahogy a média és mindenféle hang arra kényszeríti az embereket, hogy folyamatosan valamiféle állást foglaljanak.

Képkocka a filmből

Zavar, hogy olyan fekete-fehéren látják a dolgokat, hogy az egyik oldal mond valamit, és a másik oldal épp az ellenkezőjét, és mintha nem lenne köztes nézőpont, vagy olyan nézőpont, ami megpróbálná több oldalról megvizsgálni ezt a helyzetet. És én ezt az űrt próbálom valamiféleképpen betölteni, úgy beszélni erről a témáról, úgy mutatni meg, hogy az ember elgondolkodjon, hogy lássa az árnyalatot is. Azt hiszem, a filmjeim is ezt tükrözik és nem azt, hogy konkrétan én valamiféle állásfoglalást tennék, és az egyik vagy másik tábornak a szószólója lennék.

– A Felsőbb parancs című filmje 2013-ban készült el. Milyen volt akkor a fogadtatása?

– Mivel nem volt benne a közhangulatban és nem nagyon tudott erről senki semmit, ez egy kuriózumnak tűnt, egy érdekességnek, hogy lám-lám itt a szerb-magyar határon élnek különböző táborokban, különböző félreeső erdősávokban menekültek, akik próbálnak átjutni Magyarországon. De ez akkor még olyan alacsony létszám volt, hogy nem volt még olyan ereje vagy olyan hatása, ami miatt bárki például meg is ijedt volna. Erre úgy tekintettek, mint valami egzotikumra.

– Miként fogadták a film szereplői a stábot? Hogyan tudtak közel kerülni hozzájuk?

– Három szemszögből meséljük el a filmet, a történetet. Minden esetben más és más volt a helyzet. Az első utunk Szabadka környékére vezetett, ahol olyan emberekkel próbáltunk találkozni, akik valamilyen formában viszonyban állnak ezzel a helyzettel, konkrétan az ott tartózkodó menekültekkel. Velük próbáltuk felvenni a kapcsolatot, hogy ne teljesen idegenként kerüljünk abba a társaságba, hogy legyen egy olyan kalauzunk, aki tud minket ott vezetni. Így akadtunk rá Tiborra, a lelkészre, aki a filmben is az egyik főszereplő lett. Nagyon izgalmas karakternek tűnt, hogy rajta keresztül kerüljünk a táborba, nem csak konkrétan mi, hanem a film története is. Szívesen vállalta a szerepet, első pillanattól kezdve jó kapcsolat alakult ki közöttünk. A nehézség inkább abból adódott, hogy rengeteg más teendője is volt neki, a környező falvakban kellett tartania istentiszteletet, és a Vajdaságban élő szegénysorú magyarokat és cigányokat is segítette. Inkább mindig az időegyeztetéssel voltak folyamatos problémák.

Képkocka a filmből

Az ott élő menekültekkel kapcsolatban az volt a nehézség, hogy folyamatosan cserélődtek. Ha kimentünk a következő nap, akkor feltételezhetően már nem voltak ott azok, akikkel az előző nap elkezdtünk beszélgetni, így mindig nulláról kellett felépíteni azt a bizalmi kapcsolatot, hogy a kamerát elővehessük. Az lett volna eredetileg a terv, hogy ott is találunk egy olyan szereplőt, akivel végig tudjuk ezt az ívet húzni, mint a polgárőrökkel és Tiborral, de erre nem nagyon volt lehetőség a folyamatos fluktuáció miatt. Ez egy óriási nehézséget jelentett, de Tibornak a személye mindig nagy segítség volt. Az ő jelenléte nagyon jól és gyorsan feloldotta az ott tartózkodók bizalmát, megnyitotta felénk. Volt a harmadik szemszög, a röszkei oldal a magyar határon. Itt is nagyon hosszú kutatómunkát és előkészítést végeztünk, nagyon sok emberrel beszéltünk. Eredetileg tervben volt az is, hogy a határőrséggel és a rendőrséggel forgassunk. Sajnos nagyon lassan haladt a dolog, mert számos bürokratikus akadályba ütköztünk, amely nehezítette a forgatást. Így kerültünk a polgárőrökhöz, akik kvázi egyfajta szárnysegédekként dolgoztak a rendőrségnek, az illegális határátkelőket gyűjtötték be. És ott találtuk a két polgárőrt, akik beleegyeztek, hogy többször elkísérjük ezekre a bevetésekre. A munkának a nagy része azzal telt, hogy még mielőtt a kamerát elővettük – ezt hónapokban lehet mérni –, hogy egyáltalán rátaláljunk azokra a szereplőkre, akiken keresztül egy ilyen határátkelős történetet el tudunk mondani.

A rendezőről

Nagy Viktor Oszkár (1980. január 26., Gyöngyös) a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem film- és televíziórendező szakán végzett 2007-ben. Diplomafilmje, az Apaföld című nagyjátékfilm a 40. Magyar Filmszemlén elnyerte a Külföldi Kritikusok Díját (Gene Moskowitz-díj) 2009-ben, majd ugyanazon évben jelölték az Európai Filmdíjra is. Az azóta eltelt időszakban számos filmes műfajban bizonyított: rendezője volt a népszerű Hajónapló című televíziós sorozat egyik epizódjának, Bernadett&Sanju című 26 perces dokumentumfilmje számos hazai és nemzetközi fesztiválon sikerrel szerepelt (41. Magyar Filmszemle, 50. Krakow Film Festival, Hungarian Doc Jam, Zágráb, 7. Verzio Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa díj, 8. Docudays, Ukrajna). 2012-ben Két világ közt című 67 perces dokumentumfilmje (HBO executive produkció) elnyerte a Magyar Filmkritikusok 2011 Legjobb Dokumentumfilmje Díját, a Jameson CineFest Nemzetközi Filmfesztivál Legjobb Dokumentumfilmje díjat, valamint a 9. Aranyszem Operatőri Fesztiválon a Legjobb Operatőr Díját dokumentumfilm kategóriában. A menekültek témáját feldolgozó filmjei: 3Esküvő, Két világ közt (2011), Felsőbb parancs (2013), Hivatal (2014). Legutóbbi filmje a Csomortánban forgatott, a néhai Varga Sándor ötlete alapján készült Székely derbi. (forrás: port.hu)

Képkocka a filmből

Felsőbb parancs

Tömegek kelnek útra Ázsiából, Afrikából, hogy bejussanak az Európai Unióba. A többségében alulképzett fiatal férfiak üldöztetések, háborúk elől menekülnek, vagy a kilátástalan gazdasági helyzet miatt vállalják a hosszú, veszélyes utat. Papírjaik nincsenek, egyetlen lehetőségük az illegális határátkelés. Utolsó akadály a szerb-magyar határ. Ha átjutnak, megnyílik az út a nyugati országok felé, ahová legtöbben tartanak. A határt azonban a legmodernebb hőkamerák tartják megfigyelés alatt. Csekély az esély az átjutásra. Akiknek mégis sikerül, azokat a határrendészet emberei és a helyi lakosokból verbuválódott önkéntes polgárőrök várják a túloldalon. Az átkelés előtt azonban még a hideggel, az éhezéssel, a fáradtsággal, a szerb rendőrök erőszakos zaklatásaival kell megbirkózniuk a szabadban éjszakázó migránsoknak. A közeli szerb városból egy lelkész, vállalva a kockázatot, hogy tettei miatt a törvény kezére jut, élelemmel, ruhával és Isten feltétel nélküli szeretetével látja el a rászorulókat.

Csíkszereda Film Interjú