Az ott élő menekültekkel kapcsolatban az volt a nehézség, hogy folyamatosan cserélődtek. Ha kimentünk a következő nap, akkor feltételezhetően már nem voltak ott azok, akikkel az előző nap elkezdtünk beszélgetni, így mindig nulláról kellett felépíteni azt a bizalmi kapcsolatot, hogy a kamerát elővehessük. Az lett volna eredetileg a terv, hogy ott is találunk egy olyan szereplőt, akivel végig tudjuk ezt az ívet húzni, mint a polgárőrökkel és Tiborral, de erre nem nagyon volt lehetőség a folyamatos fluktuáció miatt. Ez egy óriási nehézséget jelentett, de Tibornak a személye mindig nagy segítség volt. Az ő jelenléte nagyon jól és gyorsan feloldotta az ott tartózkodók bizalmát, megnyitotta felénk. Volt a harmadik szemszög, a röszkei oldal a magyar határon. Itt is nagyon hosszú kutatómunkát és előkészítést végeztünk, nagyon sok emberrel beszéltünk. Eredetileg tervben volt az is, hogy a határőrséggel és a rendőrséggel forgassunk. Sajnos nagyon lassan haladt a dolog, mert számos bürokratikus akadályba ütköztünk, amely nehezítette a forgatást. Így kerültünk a polgárőrökhöz, akik kvázi egyfajta szárnysegédekként dolgoztak a rendőrségnek, az illegális határátkelőket gyűjtötték be. És ott találtuk a két polgárőrt, akik beleegyeztek, hogy többször elkísérjük ezekre a bevetésekre. A munkának a nagy része azzal telt, hogy még mielőtt a kamerát elővettük – ezt hónapokban lehet mérni –, hogy egyáltalán rátaláljunk azokra a szereplőkre, akiken keresztül egy ilyen határátkelős történetet el tudunk mondani.

Felsőbb parancs

Tömegek kelnek útra Ázsiából, Afrikából, hogy bejussanak az Európai Unióba. A többségében alulképzett fiatal férfiak üldöztetések, háborúk elől menekülnek, vagy a kilátástalan gazdasági helyzet miatt vállalják a hosszú, veszélyes utat. Papírjaik nincsenek, egyetlen lehetőségük az illegális határátkelés. Utolsó akadály a szerb-magyar határ. Ha átjutnak, megnyílik az út a nyugati országok felé, ahová legtöbben tartanak. A határt azonban a legmodernebb hőkamerák tartják megfigyelés alatt. Csekély az esély az átjutásra. Akiknek mégis sikerül, azokat a határrendészet emberei és a helyi lakosokból verbuválódott önkéntes polgárőrök várják a túloldalon. Az átkelés előtt azonban még a hideggel, az éhezéssel, a fáradtsággal, a szerb rendőrök erőszakos zaklatásaival kell megbirkózniuk a szabadban éjszakázó migránsoknak. A közeli szerb városból egy lelkész, vállalva a kockázatot, hogy tettei miatt a törvény kezére jut, élelemmel, ruhával és Isten feltétel nélküli szeretetével látja el a rászorulókat.