Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

11:49

Ősziesre fordul az idő, esőre és szélre figyelmeztetnek a meteorológusok

11:29

„A tanulás alapja a biztonság” – interjú Lázár Csillával, a Spektrum Oktatási Központ vezetőjével

11:28

Eltűnt idős férfit keres a Kovászna megyei rendőrség

11:14

A Micimackó napközi alárendeltségébe került a csíkszeredai bölcsőde

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Négy típusú ösztöndíj lesz az új tanévtől, íme az összegek és a jogosultak köre

Holtan találtak egy nőt és hétéves fiát otthonukban

Annyi közalkalmazottat bocsáthatnak el Hargita és Kovászna megyében együttvéve, mint amennyit Maros megyében

Egy ember meghalt, miután egy rendőrautó belerohant egy szekérbe ma reggel – videóval

Bolojan: tetszik, nem tetszik, emelnünk kell a nyugdíjkorhatárt minden alkalmazotti kategóriában

Nem vásárol Csíkszereda központi telket, másnak adták el

Négy típusú ösztöndíj lesz az új tanévtől, íme az összegek és a jogosultak köre

Költségvetést módosítottak, szó esett a tervezett leépítésekről is Hargita Megye Tanácsánál

Ennyien kaptak különnyugdíjat augusztusban Romániában

A tanügyminiszter lemondását és a kormányintézkedés visszavonását követelik a tanügyi szakszervezetek

Dokumentumfilm a menekülthelyzet árnyalatairól – a rendezővel beszélgettünk

Nagy Viktor Oszkár: zavar, hogy fekete-fehéren látják a dolgokat

Fotó: Origo

A Nagy Viktor Oszkár és Petrik András rendezte Felsőbb parancs című dokumentumfilmet vetítették csütörtökön a Csíki Székely Múzeumban, a Kinedokon. Jelen volt Nagy Viktor Oszkár is. A magyarországi rendezőnek nem ismeretlen Csík környéke, 2013-ban a Székely lelemény, 2016-ban pedig a Székely derbi című dokumentumfilmet forgatta Csomortánban.

Péter Beáta

2017. augusztus 26., 10:232017. augusztus 26., 10:23

2017. augusztus 26., 11:112017. augusztus 26., 11:11

– Több filmjében is a menekülttémát dolgozza fel. Miért és hogyan kezdett el ezzel foglalkozni?

– Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni – most már közel tíz éve –, akkor ez még nem volt egy fontos téma, nem volt annyira aktuális. Én is úgy sodródtam bele véletlenszerűen, hogy részt vettem egy projektben a debreceni menekülttáborban, és az volt az első olyan alkalom, hogy találkoztam menekültekkel. Előtte nem is nagyon tudtam arról, hogy Magyarországon élnek menekültek, vagy van menekülttábor. Ez volt tíz évvel ezelőtt. Ez számomra olyan meghatározó élmény volt, és olyan találkozások és beszélgetések történtek ott, amelyek később több filmet is eredményeztek.

Aztán, érdekes módon, amikor az utolsó filmemet ebben a témában elkészítettem, akkor robbant be a migránsválság. És akkor hirtelen minden egészen más fénytörésbe került.

– Hordoz-e egyfajta megbélyegzést egy ilyen téma felkarolása? Hogy érzi, darázsfészekbe nyúlt-e ezáltal?

– Azt, hogy darázsfészekbe nyúltam, utólag lehet kijelenteni. Azt gondoltam akkor is, hogy ez egy fontos dolog, és erről beszélni kell, de azt én sem gondoltam, hogy ez idáig fog fajulni, ami két évvel ezelőtt történt, és azóta is folyamatosan tart. És az ember idővel egyre bonyolultabbnak látja ezt az egész helyzetet, és egyre bonyolultabb is. Én magam is folyamatosan küzdök ennek a feldolgozásával, és nagyon zavar, hogy valahogy a média és mindenféle hang arra kényszeríti az embereket, hogy folyamatosan valamiféle állást foglaljanak.

Képkocka a filmből

Zavar, hogy olyan fekete-fehéren látják a dolgokat, hogy az egyik oldal mond valamit, és a másik oldal épp az ellenkezőjét, és mintha nem lenne köztes nézőpont, vagy olyan nézőpont, ami megpróbálná több oldalról megvizsgálni ezt a helyzetet. És én ezt az űrt próbálom valamiféleképpen betölteni, úgy beszélni erről a témáról, úgy mutatni meg, hogy az ember elgondolkodjon, hogy lássa az árnyalatot is. Azt hiszem, a filmjeim is ezt tükrözik és nem azt, hogy konkrétan én valamiféle állásfoglalást tennék, és az egyik vagy másik tábornak a szószólója lennék.

– A Felsőbb parancs című filmje 2013-ban készült el. Milyen volt akkor a fogadtatása?

– Mivel nem volt benne a közhangulatban és nem nagyon tudott erről senki semmit, ez egy kuriózumnak tűnt, egy érdekességnek, hogy lám-lám itt a szerb-magyar határon élnek különböző táborokban, különböző félreeső erdősávokban menekültek, akik próbálnak átjutni Magyarországon. De ez akkor még olyan alacsony létszám volt, hogy nem volt még olyan ereje vagy olyan hatása, ami miatt bárki például meg is ijedt volna. Erre úgy tekintettek, mint valami egzotikumra.

– Miként fogadták a film szereplői a stábot? Hogyan tudtak közel kerülni hozzájuk?

– Három szemszögből meséljük el a filmet, a történetet. Minden esetben más és más volt a helyzet. Az első utunk Szabadka környékére vezetett, ahol olyan emberekkel próbáltunk találkozni, akik valamilyen formában viszonyban állnak ezzel a helyzettel, konkrétan az ott tartózkodó menekültekkel. Velük próbáltuk felvenni a kapcsolatot, hogy ne teljesen idegenként kerüljünk abba a társaságba, hogy legyen egy olyan kalauzunk, aki tud minket ott vezetni. Így akadtunk rá Tiborra, a lelkészre, aki a filmben is az egyik főszereplő lett. Nagyon izgalmas karakternek tűnt, hogy rajta keresztül kerüljünk a táborba, nem csak konkrétan mi, hanem a film története is. Szívesen vállalta a szerepet, első pillanattól kezdve jó kapcsolat alakult ki közöttünk. A nehézség inkább abból adódott, hogy rengeteg más teendője is volt neki, a környező falvakban kellett tartania istentiszteletet, és a Vajdaságban élő szegénysorú magyarokat és cigányokat is segítette. Inkább mindig az időegyeztetéssel voltak folyamatos problémák.

Képkocka a filmből

Az ott élő menekültekkel kapcsolatban az volt a nehézség, hogy folyamatosan cserélődtek. Ha kimentünk a következő nap, akkor feltételezhetően már nem voltak ott azok, akikkel az előző nap elkezdtünk beszélgetni, így mindig nulláról kellett felépíteni azt a bizalmi kapcsolatot, hogy a kamerát elővehessük. Az lett volna eredetileg a terv, hogy ott is találunk egy olyan szereplőt, akivel végig tudjuk ezt az ívet húzni, mint a polgárőrökkel és Tiborral, de erre nem nagyon volt lehetőség a folyamatos fluktuáció miatt. Ez egy óriási nehézséget jelentett, de Tibornak a személye mindig nagy segítség volt. Az ő jelenléte nagyon jól és gyorsan feloldotta az ott tartózkodók bizalmát, megnyitotta felénk. Volt a harmadik szemszög, a röszkei oldal a magyar határon. Itt is nagyon hosszú kutatómunkát és előkészítést végeztünk, nagyon sok emberrel beszéltünk. Eredetileg tervben volt az is, hogy a határőrséggel és a rendőrséggel forgassunk. Sajnos nagyon lassan haladt a dolog, mert számos bürokratikus akadályba ütköztünk, amely nehezítette a forgatást. Így kerültünk a polgárőrökhöz, akik kvázi egyfajta szárnysegédekként dolgoztak a rendőrségnek, az illegális határátkelőket gyűjtötték be. És ott találtuk a két polgárőrt, akik beleegyeztek, hogy többször elkísérjük ezekre a bevetésekre. A munkának a nagy része azzal telt, hogy még mielőtt a kamerát elővettük – ezt hónapokban lehet mérni –, hogy egyáltalán rátaláljunk azokra a szereplőkre, akiken keresztül egy ilyen határátkelős történetet el tudunk mondani.

A rendezőről

Nagy Viktor Oszkár (1980. január 26., Gyöngyös) a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem film- és televíziórendező szakán végzett 2007-ben. Diplomafilmje, az Apaföld című nagyjátékfilm a 40. Magyar Filmszemlén elnyerte a Külföldi Kritikusok Díját (Gene Moskowitz-díj) 2009-ben, majd ugyanazon évben jelölték az Európai Filmdíjra is. Az azóta eltelt időszakban számos filmes műfajban bizonyított: rendezője volt a népszerű Hajónapló című televíziós sorozat egyik epizódjának, Bernadett&Sanju című 26 perces dokumentumfilmje számos hazai és nemzetközi fesztiválon sikerrel szerepelt (41. Magyar Filmszemle, 50. Krakow Film Festival, Hungarian Doc Jam, Zágráb, 7. Verzio Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa díj, 8. Docudays, Ukrajna). 2012-ben Két világ közt című 67 perces dokumentumfilmje (HBO executive produkció) elnyerte a Magyar Filmkritikusok 2011 Legjobb Dokumentumfilmje Díját, a Jameson CineFest Nemzetközi Filmfesztivál Legjobb Dokumentumfilmje díjat, valamint a 9. Aranyszem Operatőri Fesztiválon a Legjobb Operatőr Díját dokumentumfilm kategóriában. A menekültek témáját feldolgozó filmjei: 3Esküvő, Két világ közt (2011), Felsőbb parancs (2013), Hivatal (2014). Legutóbbi filmje a Csomortánban forgatott, a néhai Varga Sándor ötlete alapján készült Székely derbi. (forrás: port.hu)

Képkocka a filmből

Felsőbb parancs

Tömegek kelnek útra Ázsiából, Afrikából, hogy bejussanak az Európai Unióba. A többségében alulképzett fiatal férfiak üldöztetések, háborúk elől menekülnek, vagy a kilátástalan gazdasági helyzet miatt vállalják a hosszú, veszélyes utat. Papírjaik nincsenek, egyetlen lehetőségük az illegális határátkelés. Utolsó akadály a szerb-magyar határ. Ha átjutnak, megnyílik az út a nyugati országok felé, ahová legtöbben tartanak. A határt azonban a legmodernebb hőkamerák tartják megfigyelés alatt. Csekély az esély az átjutásra. Akiknek mégis sikerül, azokat a határrendészet emberei és a helyi lakosokból verbuválódott önkéntes polgárőrök várják a túloldalon. Az átkelés előtt azonban még a hideggel, az éhezéssel, a fáradtsággal, a szerb rendőrök erőszakos zaklatásaival kell megbirkózniuk a szabadban éjszakázó migránsoknak. A közeli szerb városból egy lelkész, vállalva a kockázatot, hogy tettei miatt a törvény kezére jut, élelemmel, ruhával és Isten feltétel nélküli szeretetével látja el a rászorulókat.