Speciális iskola különleges problémákkal

Panaszt nyújtottak be a Hargita Megyei Tanfelügyelőségre a csíkszeredai Szent Anna Speciális Ipari Iskolában zajló oktatással kapcsolatosan. A reklamációt Szabó Dénes írja alá, aki szerkesztőségünkbe is eljuttatta e-mailen a dokumentumot. A főtanfelügyelőnek címzett panaszlevélben a reklamáló kifejti – a főként az iskolába járó gyerekektől származó információi szerint –, ezek a gyerekek, akik helyzetük miatt különleges felkészítésre szorulnak, nem kapják meg a szükséges oktatást a pedagógusoktól. „Hogyan lehetne másként megmagyarázni azt, hogy 17–18 éves gyerekek, akik jövőben befejezik az iskolát egy mesterséget igazoló oklevéllel, analfabéták, nem tudnak írni és olvasni, nem ismerik az alapvető matematikai műveleteket, mint az összeadás vagy épp a számok, de diplomát fognak kapni” – szerepel a reklamációban. A levélíró szerint a gyerekek azt mesélték neki, hogy a tanárok órán az idő múlását várják, ahelyett, hogy tanítanának, és ha egy gyerek elalszik órán, akkor azt hagyják aludni. A panaszos felteszi a kérdést, hogy mi lesz ezekkel a tanulókkal, ha elvégzik az iskolát, és a rendszer az utcára löki őket? Az aláíró bízik benne, hogy panaszát kivizsgálják, és fenntartja magának a jogot, hogy ezt a problémát az oktatási tárcának is jelezze, ha a helyzet nem változik.

Ki fogják vizsgálni a jelzetteket – mondta Ferencz S. Alpár. A Hargita megyei főtanfelügyelő nem kívánt egyebet nyilatkozni az ügyben addig, amíg meg nem vonják le a vizsgálat következtetéseit.  

Várnak mindenkit, akit érdekel a tevékenységük

A Szent Anna Speciális Ipari Iskolában meglepődve fogadták az intézmény tevékenysége elleni panaszt. Burus Csaba igazgató szerint felelőtlenség egy egész közösséget inkrimináló panaszt nyilvánosságra hozni, anélkül, hogy tudnák, egyáltalán reális személy-e a panaszos. „Mi bárkit, akit érdekel a tevékenységünk, nyitott ajtókkal várunk, be lehet nézni hozzánk, megtekinteni a munkát, a műhelyeket” – hangsúlyozta az igazgató. Azt mondta, kétli, hogy az ellenük panaszt megfogalmazót ténylegesen konstruktív szándék vezérelte, ha azonban mégis, akkor várják őt is, nézze meg, hogyan zajlik náluk a tevékenység.

A csíkszeredai Szent Anna Speciális Ipari Iskolába enyhe, közepes, valamint súlyos értelmi sérült gyerekek járnak, a nyolcadik osztály befejezése után. Mivel a szakoktatás néhány éve gyakorlatilag nem létezik, az iskolának szakközépiskolai státusa van, elvégzése után a diákok elismervényt kapnak az elsajátított szakmai kompetenciákról. Jelenleg 110 diák jár ide, a megye minden részéből. Román és magyar tannyelvű oktatás zajlik, asztalos és készruhagyártás szakképzéssel. Az osztályok kis létszámúak, már nyolc diákkal is el lehet indítani. A diákok többsége a bélbori és az oklándi, sérült gyerekeknek fenntartott létesítményekből kerül ide. Az iskola személyzete húsz fő, pedagógusokkal, adminisztratív személyzettel, mesterekkel és a több mint száz gyerekre jutó egyetlen gyógypedagógus-logopédussal együtt. A pedagógusok továbbképzőn vettek részt a sérült gyerekek ellátása érdekében.

Nem megfelelő az oktatási rendszer

Nem megfelelő ezen gyerekek számára az oktatási szerkezet, nincsenek megfelelő tankönyvek, tanterv, és nincs lehetőség elegendő szakember alkalmazására – sorolta a speciális oktatással kapcsolatos rendszerbeli problémákat Burus Csaba. „Különleges tanulási igényű gyerekeket oktatunk, van nálunk enyhe, közepes és hovatovább egyre több súlyos értelmi fogyatékos gyerek. A fő célkitűzésünk a szakoktatás kellene legyen, ehelyett viszont az iskola középiskolai státusban van, ami ezen tanulók számára abszolút irreális dolog” – mutatott rá az igazgató. Hozzátette, vissza kellene térni valahogyan a szakiskolai rendszerhez, amely keretében a gyerekek főként szakmát tanulhatnának, és nem az elméleti tárgyakat kellene erőltetni. A nemrég bejelentett, újrainduló szakoktatási rendszerből azonban a speciális oktatás kimaradt. Remélik, hogy utólagosan kiterjesztik rájuk is a szakoktatás újraindításának a lehetőségét.

A tanítási idő sem megfelelő, a speciális igényű gyerekeknek több időre lenne szükségük. „Három év alatt ezen gyerekek néhánya meg kell tanuljon írni, olvasni, és még szakmát is el kellene sajátítani” – mutatott rá az iskola vezetője. Kifejtette, a tanterv sem megfelelő, mert nem eléggé specifikus, túl sok benne az elméleti óra. „Tankönyvekre is szükség lenne, a 16 tantárgyunk közül öthöz van tankönyv, és olyan matematikakönyvet is használunk, amelyet még 1988-ban adtak ki” – mutatta meg ezt a didaktikai eszközt Burus Csaba. „Gyakorlatilag improvizáció, ahogy tanítunk, hisz nem lehet középiskolai szinten haladni. Vannak diákok, akik írási, olvasási nehézségekkel küzdenek, velük hogyan haladjunk ezen a szinten?” – tette fel a kérdést.     

Van, aki nem tud írni, olvasni

A speciális iskolába nem felvételivel, hanem a sérültekkel foglalkozó megyei bizottság ajánlása alapján kerülnek be a diákok. Sokan halmozottan sérültek, és viselkedési, tanulási zavarokkal is küzdenek, nagyon sokan pedig úgy érkeznek meg nyolcadik osztály után, hogy még nem tudnak írni és olvasni. Az iskolában ezért felzárkóztató programot indítottak, ez viszont azzal is jár, hogy közben a szakoktatással nem haladnak az illető gyerekek. Egyéni foglalkozásokon több mint harminc gyereket tanítanak írni és olvasni. Ezeket a foglalkozásokat Kristóf Károly gyógypedagógus, logopédus vezeti, aki elmondta, az alapsérülése mellett számos gyerek küzd olvasási, írási, számolási zavarral, van, akivel szinte teljesen újra kell tanulni a betűket, egyeseknél annak idején nem rögzült ez az ismeretanyag, ezért fel kell frissíteni az írást, olvasást, és van, aki a sérüléséből adódóan nem is fogja tudni ezt soha megtanulni.

Azon váddal kapcsolatosan, hogy a gyerekek elalszanak órán, az igazgató azt mondta, egyes, súlyosan sérült gyerekek, akik társbetegséggel is küzdenek, például epilepsziával, több gyógyszert is szednek. „El tudom képzelni, hogy az a gyerek kilenc-tíz órakor elalszik a gyógyszerek miatt, és azt is, hogy a tanár akár hagyja is aludni egy kis ideig” – mondta az igazgató.

Fejlesztés és művészetterápia – óráról való kikéréssel

Burus Csaba kiemelte, hogy bár nagy szükség lenne zene-, rajz-, táncoktatásra, amit szeretnek a gyerekek, a tanterv nem ad lehetőséget opcionális tantárgyak bevezetésére. Az egyéni felzárkóztató foglakozásokat is úgy oldják meg, hogy kikérik tanórákról a gyerekeket, és szintén így végeznek művészetterápiás foglakozásokat. Egyesével, kettesével kérik ki a gyerekeket óráról a művészeti foglalkozásokra, amelyeken most épp mandalákat festenek. Az iskolában egyébként számos tevékenység zajlik az oktatás mellett, szakmai versenyeken vesznek részt, ahonnan díjakkal tértek haza – sorolja az igazgató. A folyósokon üvegszekrényekben lehet megnézni a diákok munkáit, a faragott eszközök, dísztárgyak mellett ruhadarabok, varrottasok is ki vannak állítva.    

A szeretet a jutalom

Feltevődik a kérdés, hogy itt van-e ezeknek a gyerekeknek a helyük – vetette fel a rendszer és a gyerekek problémáinak számbavétele után Burus Csaba. Ő úgy véli, hogy igen, ilyen körülmények között is van értelme az oktatásnak, mert jobb ez a gyerekek számára, mintha a rendszeren kívül maradnának, Romániában ugyanis nincs olyan intézményrendszer, amely életük végéig gondjukat viselné, munkát adna számukra. „Az iskolában szocializálódnak is, és nagyon sok gyerekünk ügyesen elvégzi az iskolát, utána meg el tud helyezkedni. Főként a készruhagyártás szakon végzők tudnak munkába állni, a legutóbb végzett osztályból például mind a heten elhelyezkedtek. Az asztalosoknál kicsit nehezebb, mert ott megszűntek a nagyobb gyárak, műhelyek” – mutatott rá az igazgató. Úgy véli, törvény kellene segítse ezeket a gyerekeket, az alkalmazók például kapjanak adókedvezményt utánuk.

Az igazgató elmondta, a speciális oktatás nagy problémái ellenére ők megpróbálnak mindent megtenni. Hozzáfűzte, náluk nincsenek látványos sikerek, kicsik viszont igen, és amint Kristóf Károly gyógypedagógus megjegyezte, ezen sikerek motiválnak pedagógust és diákot egyaránt a munkára. Burus Csaba szerint az egyetlen „jutalom”, hogy a sokszor szétesett családokból érkező diákok hálásak a figyelemért, és sok szeretetet adnak cserébe a gondoskodásért.