Régi viseleteket mutattak be Csíkdánfalván

Sorra érkeztek az asszonyok a csíkdánfalvi kultúrotthon kistermébe, ki egy szőttes szoknyát, ki kötényt, ki alsószoknyát hozott. Hamarosan szebbnél szebb viseletek, színes és virágmintás selyemkötények, többféle szövésű, színű szoknyák, hímzett ingek sorakoztak egymás mellett. Volt közöttük a fogságot is megjárt székely harisnya, lábtörlő-sorstól megmentett szőttesszoknya, magyar időből való piros-fehér kötény zöld csipkével, hárászkendő, vizitka, porcelánszoknya. A szekrény mélyéről előkerült darabokat tulajdonosaik büszkén mutogatták, egymást faggatták egyik-másik darab történetéről, és örömmel ismerték fel újra, hogy a dánfalviak milyen változatos viseletet hordtak.

Fülöp Csilla, a nőszervezet elnöke elmondta, pár hete határozták el, hogy a faluban összegyűjtik és bemutatják a viseleteket. „Arra gondoltunk, ha össze sikerül fogni, meg tudjuk menteni az értékeinket. Tudtuk, hogy nagyon sok szőttesszoknya, gyolcsing, kötény, alsószoknya van a faluban, ott lapulnak a szekrényekben, és ezeket a poros polcról elő kell vájni, fel kell értékelni.”

A találkozón jelen volt Tankó Mária csíkmadarasi nyugdíjas tanító néni, aki tevékenységéről, a régi világról, gyűjtőmunkájáról beszélt a jelenlevőknek, valamint bemutatta babáit, melyeknek ő varrta a viseletüket, régi minta szerint.  

A szervezők meghívták András Mihályt, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatóját is. „Mi annak kapcsán érkeztünk ide, hogy szervezői vagyunk az Ezer Székely Leány találkozónak, és maguk, dánfalviak voltak olyan ügyesek, hogy tavaly elnyerték a házigazda szerepet, mert legnagyobb létszámban vettek részt. De ez most munkával jár” – mutatott rá az igazgató, kérve a jelenlevőket, hogy a kiállított viseleteket majd a rendezvényen is mutassák be, de úgy, hogy fel is öltik azokat magukra.

Leegyszerűsödött a viseletünk piros-feketére, pedig az sokkal színesebb Csík környékén – hangsúlyozta az eseményen György Katalin, aki az András Alapítvány által elindított viseletvarró tevékenységről beszélt a jelenlevőknek. „Elhatároztuk, hogy életre keltjük azokat a viseleteket, amelyek amúgy a szekrények mélyén ott vannak. És ahogy elkezdtünk utánamenni, egyre színesebb lett. Nemcsak a színek érkeznek meg, hanem hozzájuk egy-egy történet. Rengeteg élményt ad, egész egyszerűen el kell kezdeni kérdezni. A cél az volt, hogy tegyük igényesebbé a viseleteinket. Ha a környezetemet vagy néhány embert rá tudok venni arra, hogy figyeljen oda, mit vesz fel, vagy nézze meg, mit viselt az édesanyja, nagymamája, akkor már kinyílik a szeme arra, hogy mi történik. Egyszerűen fel kell kelteni az igényt az igényes népviseletre, ugyanis többnyire ünnepnapokon hordjuk. Nem létezik, hogy a székely az ünnepein felvett egy pusztán piros-fekete viseletet, egy igénytelen inget, egy akármilyen kötényt föltett és azzal elment ünnepelni. Ha a mélyére nézünk, akkor megtaláljuk, miben ment a székely ünnepelni. Hatalmas a viseletünk tárháza, föléhajolunk egy-egy darabnak és faggatjuk. Megtelik mögöttes tartalommal, élettel és sorsokkal.”

Dobos Melinda a Felcsík Kistérségi Társulás részéről elmondta, tervben van egy viseletvarró tanfolyam elindítása, melyet a társulás is támogatna. Ehhez várják mind a jelentkezőket, mind az olyan asszonyokat, akik továbbadnák a tudást.