Most érdemes megismerni a fényművészetet

A kiállítás a képzőművészetnek azt a részét mutatja be, amelynek a műalkotás folyamata kezdetének valamiféle tudományos eredmény ad apropót. Ez lehet akár a számítógép, lehet akár az elektronmikroszkóp által mutatott új szerkezet, lehet akár a különböző motorok által mozgatott kinetikus művészet, lehet az optikát befolyásoló tárgyak használatával készített úgynevezett fényművészet – világított rá a kiállítás kurátora, Offenbacher Ferenc.

„Ez egy olyan műfaj, amelynek egyik megteremtője Moholy-Nagy László, aki az 1920-as évekbeli kutatásai alapján megcsinálja 1931-ben a fény-tér modulátort, amivel megteremti tulajdonképpen a fényművészetet. Ő ennek az egész művészeti ágnak a megteremtője, nem csak úgy mint művész, hanem mint teoretikus is, hiszen 1925-ben megszerkeszti azt a tudományos képanalógiát, ami a mai napig hat, és a mai napig megalapozza ezt a műfajt. Ezt könyvben is kiadja a Bauhausbücher sorozatban Festészet, fényképészet, film címmel. Mi magyarok tehát nagyon sikeresek vagyunk ebben a műfajban, ha a képzőművészetek ágait nézzük, azt lehet mondani, ebben a műfajban vagyunk a legsikeresebbek. Elég Victor Vasarelyre gondolni, Nicolas Shöfferre vagy a számítástechnikát mint kreatív médiumot felhasználó Molnár Verára, akinek több műve is látható ezen a kiállításon. Ezek mind tudományos eredmények alapján született művek, de ezek az eredmények úgy vannak humanizálva, hogy tulajdonképpen a látogató nem feltétlenül gondol arra az alapra, amiből ezek megszületnek, hanem a művész célja az, hogy a mai, egyre komplexebb technikai világot élhetővé lehessen tenni.”

A Csíki Székely Múzeum öt termében látható kiállítás egyik termében főleg a festészeti vonala jelenik meg a műfajnak. Itt látható Kepes Györgynek egy műve, Molnár Verának több alkotása és Csáji Attilának olyan fényművei, amelyek ugyan festmények, de ha változik a fényforrás, változik a festmény is, mert azok a jelek, amelyek a festményen láthatók, egy különleges fényvisszaverő pigmenttel vannak ellátva. Ezek a hatvanas években készült művek folyamatosan változnak, a fény változásaira reagálva – avatott be a részletekbe Offenbacher.

Egy másik teremben hologramok vannak, szintén a fény felhasználásával foglalkozó művek, látható lesz a lézerfény művészi felhasználása, valamint Orosz István installációja, ami az optika játékát mutatja be.

A harmadik teremben lightboxokat (fénysátrakat) lehet látni, itt kaptak helyet Csáji Attila hajlított neoncsövei, valamint Bukta Imre katonaládába elhelyezett videomunkája. A többi teremben különböző vetítéseket lehet megtekinteni.

Az egri Kepes Intézet őrzi Kepes György hagyatékát, aki az Egyesült Államokban 1967-ben megalapítja a CAVS-t (Center for Advanced Visual Studies), amely a MIT, a világ legnagyobb építészeti egyetemén belül egy különálló intézetként működik, és ahol tudósok és művészek dolgoznak együtt. Itt számtalan művészet új ága születik meg, a videoművészet, a hologramművészet bizonyos válfajai, lézerművészet, ugyanakkor nagyon sok ökológiai projekt is megvalósul. Ez volt az első hely a világon, ahol intézményesült formában dolgozott együtt a tudós és a művész, mára már óriási hálózata van ennek az egész világon.

„Ennek közvetlen hatásai is vannak, hiszen, ha a világ metropoliszaiban sétálgatunk, akkor láthatjuk azokat a nagyon különleges formájú épületeket, amelyeket sztárépítészek terveznek meg, és ezek az épületek mind a Moholy-Nagy és Kepes György által elkezdett munkának az eredményei, hiszen ők voltak, akik a mikroszkopikus világban az újonnan láthatóvá tett formarendszereknek, sejtszerkezeteknek a művészi felhasználását a zászlójukra tűzték. Ezek a különleges épületek ezeknek a sejtszerkezeteknek a felnagyításai tulajdonképpen. Úgyhogy mai napig látható ennek a munkának így is a gyümölcse, de látható például a videoművészet térhódítása is. Ha elmegyünk egy külföldi képzőművészeti kiállításra, akkor gyakorlatilag 70 százalékban videoművészek vannak ezeken a kiállításokon, és ez is – Otto Pin és Nam June Paik által – a Kepes intézetében alakult ki, és változtatta meg a képzőművészeti szcénát.”

Műhelyfoglalkozás

A Nagy Rajzolás nemzetközi akcióhoz csatlakozott ismét a Csíki Székely Múzeum, ennek keretében szombaton 11 és 15 óra között a családokat várják foglalkozásra a Mikó-várba. 11 órától tárlatvezetés lesz a Mesterkulcs című kiállításon, majd ezt követően Játék a fénnyel címmel műhelyfoglalkozást (fotogram készítés, fényfestés, kísérletek a fénnyel) tartanak gyerekeknek.

A kurátor megemlítette Nicolas  Schöffert, aki a kinetikus művészetnek volt a nagy alakja, vagy Victor Vasarelyt, akinek az op-artos motívumai szintén a mikroszkopikus világnak a sejtszerkezeteiből jöttek létre, vagy Molnár Vera – a kiállításon is látható – műveit, aki mintegy az elsők között a számítógépet bevonta a művészi alkotás folyamataiba.

„Ezek tulajdonképpen nagyon jelentős dolgok, amelyek a mai napig éreztetik a hatásukat, hiszen ezekből nagyon sok minden kibomlik, kinyílik és a fényművészet szintén mindennapi dolog lett. Kepes volt az első, aki a negyvenes években megteremti az első művész által létrehozott fénycsövekből álló kinetikus fényfalat, ami tulajdonképpen egy reklám volt Bostonban. A mai napig rengeteg olyan fiatal magyar művész van, aki ezen a területen dolgozik rendkívül sikeresen. Remélhetőleg, amit mi most bemutatunk, a csíki művésztársadalomnak is egyfajta kedvcsináló lesz ahhoz, hogy érdemes ezt a területet is jobban megismerni” – összegzett Offenbacher.

A kiállításon Bukta Imre, Csáji Attila, Gyarmathy Tihamér, Gerő György, Kelle Antal, Kepes György, Kuchta Klára, Mattis-Teutsch Waldemár, Moholy-Nagy László, Molnár Vera, Németh Hajnal, Nicolas Schöffer, Orosz István, Szelényi Károly, Szigeti Gábor Csongor, Szvet Tamás alkotásai láthatók. A megnyitón a vendégeket köszönti Vinceffy László képzőművész, akadémikus, a kiállítást megnyitja Offenbacher Ferenc, a kiállítás kurátora, házigazda Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója. A múzeum partnere az Erdélyi Művészeti Központ. A kiállítás október végéig látogatható.