Modern és uniós normáknak megfelelő tehénfarm építésébe kezdett évekkel ezelőtt a karcfalvi Márton Róbert. A beruházást egy Sapard-pályázat révén szerette volna megvalósítani, ám az istállók helyett mindössze egy pannó emlékezteti a félbeszakadt folyamatra. A remények végül temérdek adósságot szültek, és egy pereskedő üzlettársat. A következőkben azt láthatjuk, hogyan lesz egymillió eurós pályázatból százezer eurós veszteség. Tanulságként: érdemes megfontolni, mekkorát kockáztatunk, ha nincs a zsebünkben pénz, csak ígéret, esetleg remény a támogatásra…
2011. június 30., 20:292011. június 30., 20:29
Mindössze egy tájékoztató pannóval maradt a Sapard pályázatból a karcfalvi gazda
Gazdálkodni manapság nem könnyű, ezzel kapcsolatos vállalkozás fejlesztésébe kezdeni egyenesen merészségnek számít. Bármilyen pályázatról legyen szó, az előírások betartása, illetve az önrész biztosítása néha lehetetlen helyzetbe sodorja a gazdát. És mivel a pénzügyi intézetek sem igazán sietnek az érintettek segítségére, az elbukás rémképe egyre hangsúlyozottabbá válik. Vannak esetek, mikor a mentsvárként bevont üzlettárs csak bonyolítja a helyzetet, a remélt beruházásból pedig óriási veszteség lesz, mindkét fél számára.
„Három tehénnel kezdtünk gazdálkodni a kilencvenes években, ezzel párhuzamosan pityókatermeléssel is foglalkoztunk” – kezdte történetét Márton Róbert. Első bevételeik abból származtak, hogy a krumplitermést kukoricára cserélték a Regátban, utóbbit itthon értékesítették. Időközben a tehénállomány is szaporodott. „Rájöttünk, csak akkor tudunk piacképesek lenni, ha minőségi a terményünk” – magyarázta. Ennek megfelelően végezték az állatok ellátását, a faluban ők vettek elsőként fejőgépet. Időközben disznófarm létesítését is tervezték. 2004-ben egy magyarországi konzultáns céggel vette fel a kapcsolatot, ők győzték meg arról, hogy a csíki régióban, az éghajlati és földrajzi adottságok miatt, kizárólag a szarvasmarha-tenyésztés lehet jövedelmező. Ennek megfelelően 2005-ben el is készített egy sapardos pályázati dokumentációt tehénfarm létrehozására, a 88 férőhelyes istállót és több mezőgazdasági gépet magába foglaló beruházás értéke megközelítette az egymillió eurót.
Az első problémák
Természetesen egyetlen pályázat sem kivitelezhető önrész nélkül. Márton Róbert ennek finanszírozását egy farmer programból származó támogatásból remélte. Az építkezési tervekre, illetve a pályázatok megírására előzetesen mintegy 30 ezer eurót költött hitelből, így derült égből villámcsapásként érte a hír, miszerint kimerült a farmerprogram pénzkerete. „Kapkodtam fűhöz-fához, kihallgatást kértem a minisztériumban, minden szálat megmozgattam, kerestem az igazamat, mindhiába. Harmincezer eurót buktam, csak egy táblával maradtam a Sapard-programból. Pedig, mint kiderült, a farmerprogramban volt még pénz, csak nem nekem...” – említette szomorúan a gazda.
A megváltást jelentő vállalkozó
Márton Róbert elmondta, utolsó mentsvárként egy befektetőt keresett, azonban ez sem bizonyult túl jó döntésnek. „Nem segített, hanem inkább a hátrányomat okozta” – jegyezte meg. Mint fogalmazott, a befektető csúnyán átverte, jóhiszeműségét kihasználva íratta át saját nevére a céget, a Sapard-pályázat első körében adott támogatást pedig zsebre tette, az ebből származó mezőgazdasági gépeket elvitte.
„Egyet egyeztünk, és mást írtam alá. Igaz, hogy nem olvastam el a szerződést, amit aláírtam, mert megbíztam Kurkó János Györgyben. 2007 szeptemberében derült ki, hogy már semmi közöm a céghez” – mondta a gazda. Hozzátette, a sapardos beruházás végül nem valósult meg, ő pedig próbálta menteni, amit még lehetett, kiszállva a vállalkozásból, amelyben még volt aláírási joga.
Már csak önerőből építkezik
„Ami most van, kizárólag magunknak köszönhetjük, önerőből tudtuk megvalósítani. Használt gépeket sikerült vásárolnom, az állatlétszámot is szaporítottam, nyolcvan tehenem van jelenleg” – mutatta be az elmúlt egy év eseményeit a gazda. Új céget alapítva vette fel újból a harcot a mindennapokkal. „Nem pályáztam, többet nem is fogok. Banki hitelből fejlesztettem” – magyarázta. Véleménye szerint az évek során felhalmozott negatív tapasztalatok mellett még az is felháborító, hogy a Hargita megyei gazdáknak nincs érdekképviseletük, nincs, akinek elmondani a panaszokat. Ugyanakkor a kormány sem azon fáradozik, hogy segítsen a gazdákon, hanem mindent megtesz azért, hogy ellehetetlenítse sorsukat. „Bort iszunk és vizet prédikálunk” – jellemezte a szakminisztérium vezetőinek magatartását Márton Róbert.
Az érem másik oldala
„Hogy lehet ilyen butaságot állítani, hogy a jóhiszeműségét kijátszva átjátszottam a céget? Saját maga, senki által nem kényszerítve hozta a döntést, hogy el szeretné adni vállalkozását a Jubileum 2004 Kft.-nek. Ezzel kapcsolatban három dokumentumot írta alá: ő maga, mint tulajdonosi közgyűlési döntés, valamint a kereskedelmi kamaránál és a közjegyzőnél” – így reagált a nem mindennapi történetben szerepet játszó Kurkó János György. A vállalkozó elmondta, Márton Róbert kereste meg őt 2007 nyarán, hogy van egy cége, amivel nyert egy Sapard-pályázatot, viszont nem tudja biztosítani az önrészt.
„Engem első körben nem érdekelt a dolog, mert nem a szülőfalumban volt a beruházás. Végül azt az ígéretet adtam neki, ha mégis el tudja intézni az önrészt, akkor visszaadom a cégét. Ezzel párhuzamosan, hogy ne vesszen el a megnyert pályázat, kerestem a finanszírozási lehetőségeket” – tájékoztatott az üzletember. Kitért arra is, hogy a gazda továbbra is adminisztrátori jogkörrel rendelkezett a cégnél, testvére pedig alkalmazott volt. A pályázat első fázisát végül sikerült lezárni, a Jubileum 2004 Kft. biztosította azt az önrészt, amivel megvásárolták a két traktort.
„Folyamatosan segítettem neki abban, hogy szerezzen pénzt magának, annak érdekében, hogy visszaadhassam a céget” – jegyezte meg Kurkó. Közben haladni kellett volna a pályázat második részével, azaz elkezdeni az istálló építését. Ez már 2008 ősze volt, ekkor viszont beköszöntött a válság. „Az önrészt a második és harmadik részlet lehívásához én is nehezen tudtam előteremteni, amire sikerült átutalnom az előleget az építőnek, kifutottunk a határidőből, képtelenek voltunk továbblépni.” Így nem volt más választás, vissza kellett mondani a szerződést. Ez azt jelentette, az első lépésben lehívott összeget vissza kellett fizetni, büntetőkamattal együtt. „Mivel én hívtam le az előleget, nekem kellett visszafizetni a pénzt, mintegy 315 ezer lejt. Az egész folyamatnak a végeredménye, hogy vettünk két traktort a mi pénzünkre” – méltatlankodott a vállalkozó.
Megjegyezte, Márton Róbert végig úgy viselkedett, mintha a saját cégét vezetné. Az „Informația Harghitei” napilapnak, a tranzakció után másfél évvel, azaz 2008. november 12-én adott interjújában is ekképp nyilatkozott. „Sem abban az interjúban, sem később nem beszélt arról, amire most hivatkozik, hogy átjátszottam volna a céget. Ezt csak az után tette, hogy elkezdte törvénytelenül kimenteni a javakat a cégből” – részletezte Kurkó. Így a kudarcba fulladt üzlet után az illetékes hatóságokhoz is fordultak, mivel korábban aláírási jogát is visszavonták. „Márton Róbert az általunk vett gépekkel gazdálkodott négy évig, nyereséget termelt, amiből nekünk egy lejt sem juttatott, viszont 78 ezer lejt költött a termelése. Ezzel együtt cégünktől több mint 350 ezer lejt vett fel az évek során, többek között a mi pénzünkön vásárolt lakást Gyergyószentmiklóson és két személygépkocsit” – sorolta panaszait Kurkó János György, majd azzal zárta mondandóját, hogy ez az egész üzlet számára több mint 400 ezer lejes veszteséget termelt.
És így lett egy reményteli pályázatból üzleti bukás. Vajon még hány hasonló történettel találkozhatunk országszerte?
Az utolsó csomagokat is elpakolta kedden a Városi Művelődési Házból a Hargita Székely Néptáncszínház, ezzel befejeződött az együttes költözése. Csíkszeredában több intézmény is ideiglenes helyszínen folytatja a középületek felújítási munkálatai miatt.
Közös táncban csúcsosodott ki az Ezer Székely Leány Napja szombaton a csíksomlyói nyeregben. A rendezvényre a nagy hőség ellenére is sokan kilátogattak, ki gyalog, ki lovas szekérrel, ki népviseletben, ki anélkül.
Az elmúlt harminc év szakmai munkásságát ismerte el Csíkszereda önkormányzata András Mihálynak, a Hargita Székely Néptáncszínház vezetőjének. A Pro Urbe díjat szombaton adták át a csíksomlyói nyeregben.
Folyamatban van a szerkezetépítés a csíkszentkirályi tanuszodánál, amelynek alapozását tavaly ősszel kezdte el a kivitelező. A munkával jól haladnak, így tarthatónak tűnik a határidő, amelynek értelmében idén el kell készülnie a létesítménynek.
Elkezdődött szombaton reggel az Ezer Székely Leány Napja a találkozó első állomása a csíkszeredai Szabadság téren zajlott, ahol szép számban gyűltek össze a székely népviseletbe öltözött leányok és legények.
Szombaton ismét székelyruhás fiatalok serege népesíti be Csíkszerda főterét, illetve a somlyói nyerget. Az Ezer Székely Leány Napját először 1931. június 7-én tartották meg ugyanitt – nézzük, miként vezették fel, értékelték a korabeli sajtóban.
Az Ezer Székely Leány Napjának biztonságos megszervezése érdekében szombaton reggel útlezárásra lehet számítani két csíkszeredai utcában.
Noha hét éve megvásárolta a csíkdánfalvi önkormányzat a volt kerámiagyártó műhelyeket, illetve az egykori szövödét, ezek azóta is használatlanul, bezárva állnak, mert felújításuk érdekében nem sikerült pályázati támogatást szerezni.
Johann Sebastian Bach zeneszerző életműve köré épül az idei Csíkszeredai Régizene Fesztivál: július 5–13. között 17 koncert, 250 fellépő és templomi terekben megszólaló mesterművek várják a közönséget – a h-moll mise lesz az egyik fénypont.
Teljesen átalakul Csíkszereda legnagyobb általános iskolájának udvara, a munkálatok egy részét iskolakezdésig szeretnék elvégezni. Több sportpálya, futópálya készül, de szabadtéri tanórák megtartására alkalmas tereket is kialakítanak.
szóljon hozzá!