Ahol még a szomszédok sütik a tésztát a lagzira

Nagy a sürgés-forgás péntek délután a csíkbánkfalvi Kömény család portáján, amikor megérkezünk, a kapu is tárva-nyitva, egyre másra jönnek a szomszédok, ismerősök: mindenki a másnapi esküvőre készül. A lakodalomra mintegy 250 vendéget várnak, van is tennivaló bőven. Kolléganőnk, Kömény Kamilla lakodalmára mi magunk is hivatalosak voltunk, és hírét vettük, hogy házi készítésű süteményeket fogyaszthatunk a mulatságon.

Miután megérkezünk, csaknem tíz percenként érkezik valaki egy vagy két tálca süteménnyel vagy ahogy errefelé is gyakran nevezik, tésztával. A háziak elmondása szerint már reggel óta gyűlnek a sütemények, a kamrában már roskadoznak a polcok, lassan hely sincs ahová tenni a tálcákat. Szomszédok, rokonok, barátok, közelebbi és távolabbi ismerősök hozzák a finomabbnál finomabb alkotásokat, tehát mindenki, aki úgy gondolja, hogy jól fogna a lakodalomban még egy adag tészta, vagy aki netalán úgy érzi, hogy „tartozik”. Mert ezek a sütemények „visszajönnek” a helybéliek szavával élve, mert a háziasszony is adott esetben szívesen süt, ha a faluban más háznál van ilyen alkalom. „Nem is lehetne megsütni egyszerre. Mindenki, aki úgy gondolja, hozzájárul. Nem a házi kell ilyenkor süssön, ők egy hétig se tudnának ennyit sütni, és a pénz is számít. Mindenki viszi a tésztát” – magyarázza az egyik szomszédasszony. A másik hozzáteszi: „Ha keresztelő van, ha elsőáldozás, ha – isten őrizz – temetés. Ez jó szokás. Ilyenkor kell segítsen az ember, amikor szükség van rá.”

Négy órakor aztán egyre több asszony – mindannyian egy-egy késsel a kezükben érkeznek – kezdenek gyűlni a ház mögött található filagóriánál, ahová két nagy asztalt is felállítottak erre az alkalomra. Ekkor történik ugyanis a sütemények felszeletelése, a tálcákra, dobozokba való rakása, amely – ekkora mennyiségnél – egy-két embernek bizony több órás munka lenne. Rövid – a háziasszony, Paula által tartott – eligazítás után a sütiket kihordják az asztalokra, megkezdődik a szeletelésük, szakavatott mozdulatokkal szántják beléjük a késeket. „Mindig ezt a kést hordom a tésztavágásra, mert sokat számít, hogy jól vágjon. És ezt szoktam meg” – mondja az egyik segítő, miközben egyenletes szeletekre vágja az egyik adag pesti mézest. A mintegy negyvenöt féle süteményből kóstolgatni is szabad ilyenkor, élünk a lehetőséggel.

Az ilyen események jó alkalmak arra, hogy egymás között kicseréljék a recepteket, és hogy az ügyes-bajos dolgaikat megvitassák. Dió, cukor, tojásfehérje, baracklekvár, puding, csokiöntet – hangzik el itt is, ott is, ahogy egymásnak mesélik, melyik sütemény miből és hogyan készült. Fanta-szelet, márvány-szelet, diós-meggyes, kókuszkocka, zserbó, mézes, hájas tészta – vesszük sorra. „Most a Kiskegyedből sütöttem, még jó, hogy nem pesti mézest hoztam, mert látom, hogy van” – mondja az egyik szeletelő.

Mint mesélték, régen is ugyanígy zajlott a lakodalom előtti nap, csak akkor a kultúrotthonba vitte mindenki a süteményt, ott szeletelték fel. Akkor a lagziba szánt ételt is házilag főzték, csütörtökön levágták a disznót, pénteken sütötték a kenyeret, vágták a süteményeket, összehordták a kultúrotthonba a kályhákat és szombat hajnalban nekifogtak főzni a segítő asszonyok. „Nagy divat volt annak idején a hájas tészta, a piskótának minden változata, valamint a tésztalapokkal készült krémesek. Ezelőtt a megmaradt tésztaszéleket megőrölték és gombócot csináltak belőle, hogy ne vesztődjön semmi el” – eleveníti fel az egyik komaaszony, miközben a levágott tésztaszéleket az erre kijelölt tálba teszi. Időközben konytalávaló és kávé is kerül az asztalra. „Sok boldogságot a menyasszonynak és a vőlegénynek” – hangzik el koccintáskor.

Miközben a hátsó udvaron a finomságokat dobozolják, a fiatalok – az ifjú pár és a barátaik – a termet díszítik, ahol másnap a mulatság lesz. „Van segítség, átfogni nehéz a tennivalókat. De van egy csapat. Mindenki szívvel-lélekkel csinálja a dolgát, most már olyan sokat jártunk és csináltuk egymás között, hogy nem kell különösebben mondani, hogy mit hogyan kell. A rutin megvan, gördülékenyen zajlik a készülődés. Mindenki maximálisan odaáll, és ez nagy segítség a családnak” – összegez a háziasszony.