A jégpálya volt a második otthona

Csíkszeredai családban született 1942-ben, és ahogy a többi gyerek, ő is már 6-7 éves korában bekerült a korcsolya, a jég, a hoki vonzáskörébe. A templom mögött kialakított jégpálya volt az első gyakorlások, mérkőzések helyszíne.

Edzés gyertyafénynél

A mostani Márton Áron Gimnáziumban járt iskolába az első osztálytól a tizenegyedikig, az iskola keretében a legelső csapat a Hargita nevet viselte, és a felnőtt jégkorongbajnokságban vett részt 1956-57-ben. A diákok alkották a csapatot, a mostani tanári szoba mellett volt az egyik úgynevezett edzőtábor, ahol laktak. „Utána, mivel kitűntünk a többiek közül néhányan, akik közül megemlíteném Ötvös Józsefet, Iszlai Józsefet, Antal Jakabot, a Vákár testvéreket, Rigó Istvánt, Antal Zsombort, kezdtek a nagyobb csapatok magukhoz vonzani. 1957-ben a Haladáshoz kerültünk négyen, Iszlai, Ötvös, Antal Jakab és én, Kovács Zsigmond edzőhöz. Gyönyörű periódus volt, a gimnázium fölötti Haladás-pályán mi csináltuk a jeget, egy szobában laktunk húszan, a nagyobbak küldtek reggel iskolába” – meséli.

Bukaresti évek

Janovits Endre megtiszteltetésnek tartja, hogy már 18 éves korában bekerült a román válogatottba, olyan játékosok között tudott játszani, mint Ferencz János, Szabó Géza, Szabó Gyula, Kozán András, Ötvös József, Takács István, Biró Antal, André Miklós, Kalamár Sándor, Varga Dezső. Miután elvégezte a középiskolát, több társával együtt felvételizett és bejutott a testnevelési főiskolára Bukarestben, ahol Mihai Flamaropol edző megalakította a Bukaresti Tudomány csapatát.

Téli olimpia Innsbruckban

„Az akkori országos vezetés nagy hangsúlyt fektetett a sportra, ezzel akarta bizonyítani az ország dicsőséget. Mindent megadtak ahhoz, hogy megfelelő felkészülésünk legyen. Mivel a játékoskeret nem volt nagy, még hozzájött 4-5 bukaresti játékos, minden egyes szezonban 11 hónap felkészülési időszak volt. Amikor az emberek kis része tudott Nyugatra menni, a csapatnak megvolt mindene. Nyugat-Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban játszottunk, turnékon vettünk részt jó eredményekkel. 1964-ben szerencsém volt egy olyan sporteseményen részt venni, ami keveseknek adatik meg, az innsbrucki téli olimpián” – emlékezik.

Tanárként, edzőként dolgozott

Még négy évet itthon jégkorongozott, majd tanárként dolgozott több iskolában, a somlyói speciális iskolában, az építészeti iskolában, a Megyei Sporttanácsnál szakirányító is volt, majd az Építészeti Iskolaközpontban testnevelő tanár. Az Iskolás Sportklubnál edző lett, volt igazgató és aligazgató is ott. Azt mondja, ez egy gyönyörű része az életének.

„Szabó Gyuszival, Daradics Amdrással és az akkori városgazdálkodási vállalat (IGO) támogatásával megalakítottuk a Haladás jégkorongcsapatot, ami ugyancsak az első ligában szerepelt, a város második csapata volt. Számtalan mérkőzés volt a két csapat között, amikor a pálya tömve volt” – meséli.

Edzői pályafutása során olyan játékosokkal dolgozott, mint Keresztes Ottó, aki a német első ligában is megállta a helyét, Lukács Gerő, Szatmári Zsolt, Györgyicze Levente, majd Elekes Levente, Kósa Endre, Hozó Levente, Adorján József, később Bálint Zsolt, Fodor Csanád, Bálint Attila, Pál Zoltán, de a nemrég elhunyt Rajz Attila is játékosa volt rövid ideig.

Még most is aktív

Úgy érzi,  eredményes nevelői és edzői munkát végzett, ennek nyomán megvoltak az eredmények, az elégtétel. „Mivel sokat voltam külföldi eseményeken, igyekeztem ellesni ott, amit lehetett. A korcsolyázást, a technikai dolgokat, a botfogást, lövést, átadást meg kellett tanulni. Akiben van tehetség, nagyon könnyen átveszi mindezt, aki nem tehetséges annyira, az kevésbé, bármennyit erőlteti” – állítja. Janovits Endre 72 évesen is aktív, dolgozik, azt mondja, üresnek tűnne az élete, ha nem tenné ezt. Gyerekeket tanít korcsolyázni, és besegít Györgypál Tamás edzőnek, aki három korosztályos csapatot készít fel.

Janovits Endre azt mondja, mint pedagógusnak, számára nagyon fontos volt a nevelés a játékosok felkészítése mellett. „Szeretném, ha úgy gondolnának rám, mint aki mindent megtett azért, hogy nagyon sok gyerek felnőtté válva becsületes, rendes ember legyen, aki megállja a helyét” – mondja.