850 tagot számlál a madéfalvi Csompoly Közbirtokosság

1538 hektár erdővel és 726 hektár legelővel rendelkezik a madéfalvi Csompoly Közbirtokosság, ebből a madéfalvi részen 1160 hektár erdős terület és 726 hektár legelős terület van. A legelős  részek egy része már beerdősödött,  480 hektárra tudtak területalapú támogatást igényelni. A szentegyházi részen van 374 hektár erdőjük, ezt a területet nehezen kapták vissza. „A szentegyházi polgármesteri hivatal nem egyezett bele, hogy visszakerüljön a tulajdonunkba. Hiába voltak jegyzőkönyvbe rögzített egyezkedések, döntések, végül – valószínű, hogy a lakosság nyomására nem merte a polgármesteri hivatal felvállalni, hogy visszaadja – peres ügy lett belőle”, magyarázta Szentes Gáspár, a közbirtokosság elnöke. Aztán 2007-ben megszületett a javukra kedvező bírósági döntés. Az elnök elmondta, jó minőségű erdőkkel rendelkeznek. Évente  9500 köbméter fa kitermelési lehetőségük van, ennek körülbelül 35 százalékát termelik ki. Többet nincs amiért, nagy segítség ugyanis a területalapú támogatásokból befolyó összeg.

A madéfalvi közbirtokosságnak 850 tagja van. Esetükben egy ár egy jognak számít, ötven áranként változik a szavazati jog mennyisége. A tagok körülbelül 70 százaléka lakik a faluban. 2300 szavazati jog van összesen, ez folyamatosan aprózódik. „Jellemző a közbirtokosságunkra, hogy tíz-tizenöt gazdának van tízen felüli joga, de nem érik el a tizenötöt. A többi gazdának 1 és 10 jog között van. Az elmúlt időszakban szinte megtriplázódott azok száma, akik érdeklődnek a közbirtokossági ügyek iránt, és gyűlésekbe is eljárnak.” 

Nagyon kevés a jogok adás-vétele. Az elnök szerint ez azzal is magyarázható, hogy a területalapú támogatásoknak köszönhetően az osztalék évről évre nagyobb, az utóbbi években 180-200 lejt tudtak osztani jogonként. A tagok minden évben igényelnek fát, elég nagy mennyiségű tűzifát osztanak ki. A közbirtokosságnak a megalakulástól eltelt tíz évben hat elnöke volt, a jelenlegi vezetőség  2010 óta intézi a közbirtokosság ügyeit. Az öt tagú vezetőtanácsot négyévente választják, mellettük működik még egy három tagú cenzorbizottság. Ugyanakkor a vezetőtanácsban és a cenzorbizottságban is vannak még póttagok.

A Csompoly Közbirtokosságnak egyik legnagyobb megvalósítása a székház felépítése volt, amelyet 2010-ben fejeztek be. Mivel elég nagyra sikeredett, ezért feltevődött a kérdés, hogy székhelyen kívül mire tudják még használni, így jött az ötlet egy gyümölcsfeldolgozó létesítésére. Példaként a farkaslaki manufaktúrát vették. „Ez a vidék más mint az udvarhelyi, gyümölcs szempontjából sokkal szegényebbek vagyunk. De ahogy beindult ez a feldolgozó, sokan kezdtek gondolkodni gyümölcstermesztésben, gyümölcsfákat vásároltak.” Elmondta, egy területen ribizlitermesztéssel foglalkozik a közbirtokosság, és további területeket vásárolnának, hogy gyümölcsöst hozzanak létre. „Szerencse létezik a területalapú támogatás, ezt mindig érdemes megjegyezni, hogy nagyon sok  megvalósításnak egy része a fent említett támogatásokból bejövő összegnek köszönhető. Téves az az érvelés sokak részéről, hogy a közbirtokosságok felelőtlenül sok fát termelnek ki és adnak el.  El kellene gondolkodni, hogy miből készítettük volna el a székházat.”

Az elképzelés az volt a gyümölcsfeldolgozóval kapcsolatosan, hogy egy egyesület fogja működtetni, amelynek tagja volt a helyi tanács, a juh- és kecsketartó gazdák egyesülete, a turisztikai egyesület és a közbirtokosság. „De nem váltak be a számításaink, mert kezdetben arról volt szó, hogy nem kell jövedelemadót fizetni, és vannak olyan pályázatok, amelyekre csak az egyesületen keresztül tudtunk volna pályázni. Végül úgy döntöttünk, hogy a közbirtokosság cége fogja működtetni a feldolgozót.” Mivel  kevesebb alma termett az előző évekhez viszonyítva, ezért több ezer kiló almát vásároltak, és az ebből nyert almalevet a lakosság körében értékesítik. Szentes szerint ha négy év alatt megtérül a beruházás értéke, akkor már jól jártak.

A madéfalvi közbirtokosság vezetősége tanulmányokat készíttetett egy sípályarendszer kialakításához, azonban egyelőre a „fiókba tették”, mivel bekapcsolódnának a Hargita Megye Tanácsa által létrehozott Hargita-hegység rendezési tervbe. Ugyanakkor egy halastó létrehozása is felmerült, azonban a terület tulajdonviszonya, amelyen létrehoznák, még nem rendezett.

A legelőket, amelyeken nagyobb munkálatokat kell elvégezni, saját gépekkel tisztítják, vásároltak traktort, utánfutót és rögtörőt. A közbirtokosság cégének a tevékenysége ebben az évben kezdődött el, ezeket a munkálatokat is ezen keresztül végeznék ezentúl. Évente közel húsz rendezvényt támogatnak, ezen kívül segítik az egyházat, az iskolát, óvodát, a kultúrotthon működését, a sportéletet, az ifjúsági szervezeteket, dalegyletet, nyugdíjasokat. „Ezekre a közgyűlésen a tagság a beleegyezését adja, és lehetőség szerint ezeknél az intézményeknél hozzájárulunk a beruházásokhoz is, ilyen például a kápolna- és ravatalozóépítés, a csatorna- és vízhálózat kiépítése. Felújítottunk továbbá tíz kilométer mezei utat” – sorolta az elnök.

Szentes Gáspár úgy véli, hogy a területalapú támogatások ösztönzően hatottak az állattartó gazdákra, most már ott tartanak, hogy mindjárt nem elég a legelős terület az állatok nyári legeltetésére. „Még nem volt eddig panasz, de lassan több állatot a legelőtesteink nem bírnak el. Sok az állat, és sajnos nincs meg a hozadéka, mert a felvásárlási ára alacsony, az értékesítés elég körülményes.”

A közbirtokosságnak mindig az volt a szerepe, hogy a közösséget szolgálja – mutatott rá az elnök. „A területe oszthatatlan volt, nagy vagyonhoz senki nem tudott hozzájutni, mert a jogok eladásának is feltételei vannak. Ez egy elég zárt körű intézményként működött régen is, elsődleges feladata, hogy a tagokat kiszolgálja. Most is azt a szempontot vesszük figyelembe, hogy először a tagságot szolgáljuk ki, mivel ő a területtulajdonos.”

Az elnök szerit mivel most jó anyagi körülmények vannak a közbirtokosságoknál, ezért jó lenne, ha összefogva egy-két nagyobb beruházást meg tudnának valósítani a régióban. „Mindenkinek adakozunk most, de egy vagy két komoly beruházáson kellene gondolkodni, ahol madéfalvi is és a többi közbirtokosságok is hozzájárulnának egy bizonyos összeggel, és akkor munkahelyek jöhetnének létre. A területalapú támogatásoknak lehet, hogy lassan vége lesz, egy közbirtokosság önmagában nem tud olyan fejlesztésbe fogni, ami egy régióban komoly erőt képvisel a piacon. Ha nézzük a kilencvenes évektől kezdődően a fejlődéseket, akkor nagyot változott a települések arcképe, de nem fejlesztésekben, hanem infrastruktúrában. Most a községben a csatorna- és vízhálózatnak köszönhetően civilizáltabban élünk mint azelőtt, de nem biztos, hogy jobban. Az életkörülmények javításához ezek elengedhetetlenek, de emellett munkahelyeket is kellene létrehozni.”

A falu hangja:
Meg vannak elégedve a madéfalviak a közbirtokosság működésével, legalábbis azok, akiket megkérdeztünk. Akár vállalták a nevüket, akár nem, egyöntetűen azt nyilatkozták, hogy jól működik a közbirtokosság. „Ki szokták adni, ami jár, mondják, mikor kell menni. Ott van a gyümölcsfeldolgozó is, az is jó, mert akinek több almája van elviszi, kipréselik, s nem kell elhurcolja máshová. Én meg vagyok elégedve, aztán nem tudom, ki hogy van” – osztotta meg velünk Réti Julianna. Szomszédasszonya, Kajtár Veronika is ugyanezen a véleményen van. „Ahogy csinálják, úgy van jól” – mondta egy nevét nem vállaló néni. Egy másik falubeli, aki tag is, szintén meg van elégedve, noha elmondása szerint, családi problémák miatt nem szokott eljárni gyűlésekbe. „Tagok vagyunk, jogunk is van, kiadják, ami jár. A járulékot pénzben szoktuk kivenni. Volt már sok elnök, ez most jó.”