Családfáját kutatta, és több mint száz rokont hívott egybe

A találkozó nyolc Borbély testvér közül hat leszármazottainak „seregszemléje” volt. 

Találkozások évtizedek múltán

Amint azt Gilbert Erika meséli, az édesapja, Borbély Sándor Borbély Ferenc és Petréd Teréz nyolcadik, egyben legfiatalabb gyermeke 1917-ben született Remetén. Útja Remetéről Kassára vezetett, ahol rendőr lett. Innen vitték el orosz hadifogságba. Az 1948 decemberében a Donyeck-medencéből induló hadifoglyokat hazaszállító szerelvény megállt szülőfaluja határában, Ditróban, és ekkor

Ő ez utóbbit választotta. Ezt követően csak 25 év múlva nyílt lehetősége Sándornak, hogy feleségével és első lányával szülőföldjére léphessen. Erika 4 éves volt, amikor családjával rokonlátogatásra érkezett Remetére, és még kétszer volt erre alkalom. Ezután már csak 30 év múlva, 2017 őszén jött újra Remetére, családi kapcsolatokat felkutatni, és az addig ismeretlen rokonokkal találkozni. A találkozót egy évig szervezte, egy részükkel Facebookon tartotta a kapcsolatot, számtalan telefon, e-mailváltás ellenére az utolsó percig nem tudta, hányan jönnek el a találkozóra.

– mondták széles mosollyal, miközben ölelésre nyílt a karjuk, mesélte Erika. Ezzel együtt is mindenkit meglepett, hogy a találkozón milyen sokan megjelentek.

Bakó András katolikus plébános és az unokatestvér Nagy-Vajda Levente református tiszteletes áldása után a csíkrákosi Gerendely férfikórus énekelt erdélyi dalokat, amelyeket Erika is jól ismert mindig nótázó édesapjától. Ezt követően végig mentek a családfán, mindenkit beazonosítottak, hogy ki hová, melyik ágra tartozik, sok esetben meglepetten fedezték fel eddig nem ismert rokoni kötődéseket. Aztán ha már ennyien összegyűltek, mulattak is.

„Én úgy gondoltam, eljönnek 50–60-an, beszélgetünk, ismerkedünk, és pár óra múlva hazamegyünk. Ehhez képest eszem-iszom, mulatság alakult ki, olyan igazi székely módra. A remetei rokonok vacsorával kedveskedtek a vendégeknek, még zenészt is hívtak. Hajnalig tartott a mulatozás. Láthatóan mindenki jól érezte magát. El is döntöttük, a találkozásból hagyomány lesz, máskor is megismételjük” – mondta el a a magyarországi kezdeményező.

Újra megfogni egymás kezét

Elmondta, mindannyiuknak különleges volt olyan családtagokat megismerni, akiktől eddig távol tartotta a sors. A legtöbben helyben, Remetén élnek, de érkeztek rokonok Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről, Marosvásárhelyről, sőt még Szatmárnémetiből és Budapestről, Miskolcról és Kiskunfélegyházáról is.

Az USA-ból is érkezett egy házaspár a találkozóra, amely női tagjával az Egyesült Államokból induló családfaépítő-program DNS-térképe vérségi kapcsolatot állapított meg. Annyit sikerült kideríteni, hogy az Erika üknagymamája, Balázs Magdolna és az amerikai rokon Balázs ága a közös pont.

„A Trianon után és a főként a kommunizmus idején minket, anyaországiakat arra kényszerítettek, hogy elengedjük az elszakított országrészekben élő családtagok kezét. A nemzet alapja a család, ezért fontos, hogy újra megfogjuk egymás kezét és soha többé ne engedjük el” – fogalmazott a Borbély találkozó szervezője. Más családokat is arra buzdít: ők is találkozzanak, éljenek újra a kötelékek, mert fontos tudni, honnan jöttünk és hova tartunk.