„Vásárlói szavazatunkkal mi döntjük el, hogy ki marad a piacon”

A kezdetekben volt egy olyan elképzelésünk, hogy mi magunk leszünk a termelők, de elég hamar be kellett látnunk, hogy nem vagyunk erre alkalmasak. Igazából a második falusi közösségben találtuk meg a valódi számításainkat. Az első költözésünk alkalmával az egyik szempont az volt, hogy Istvánházán tudunk mi magunk is termelni és gazdálkodó közösség révén egyértelmű volt, hogy jobb ár-minőség viszonyt tud biztosítani az élelmiszer-beszerzéshez. Amikor Kibédre jöttünk, azt is figyelembe vettük, hogy a kertészkedők mellett legyen sajt, pékség, vágóhíd is. Tetszett, hogy tényleg minden falun belül beszerezhető. Hozzáteszem, hogy sajnos a pékség mára már megszűnt.

Mindannyian minden egyes nap tehetünk egy lépést, hozhatunk egy olyan döntést, amely a környezetünk és természetesen saját egészségünk megóvását segíti elő.

Gyakorlatilag az élelmiszerek ezen módon való beszerzésével olyan vásárlói kultúrát tudunk felépíteni, amely során megváltozik a gondolkodásmódunk is. Nem mindegy, hogy egy multinacionális vállalkozás profitját növeljük, vagy vásárlói szavazatunkkal közösségünket támogatjuk, és az országon belül körforgásban tartjuk a pénzt.

– Mint az erdélyi női vállalkozók mentora, a Női Vállalkozók Erdélyben csoport alapítója mit tapasztalsz vállalkozói, termelői frontról? Megérett már az erdélyi társadalom arra a felismerésre, hogy a rövid ellátási láncokban van a jövő?

– Gyakorlatilag a mi csoportunkban, közösségünkben első perctől központi helyet foglaltak el az erőforrásokkal való etikus bánás és a környezettudatosság kérdése. Azt látjuk, hogy a vállalkozók számára elengedhetetlen a jó minőségű alapanyagok beszerzése, és folyamatos törekvést tapasztalunk abba az irányban is, hogy az adott termékeknek mennyit kell utazniuk akár a gyártás előtt vagy éppen a vásárlóig. Annak ellenére, hogy a kézművesek körében mindannyian szívvel-lélekkel, odafigyeléssel készítik a különböző termékeiket, mégis ezeknek a vállalkozásoknak az az egyik rákfenéje, hogy nehéz harmóniába hozniuk a termék minőségét, előállításra fordított erőforrásait egy olyan árral, amelyet a vásárló meg is fizet.

Nem minden termelő tud fennmaradni, éppen itt jön be nekünk mint vásárlóknak a szerepe. El kell ismernünk, hogy termelő és vásárló egymásra vannak utalva, nincs az egyik a másik nélkül.

Gondoljunk csak bele, hogy a világjárvány ideje alatt mennyire kiszolgáltatottá váltunk, milyen gyorsan jelentkeztek az áruellátással kapcsolatos problémák. Mennyivel egyszerűbb lenne a dolgunk, ha ráfordítanánk az időt arra, hogy környezetünkben felkutassuk a nekünk leginkább megfelelő termelőket, és megbízható forrásból szereznénk be élelmiszereinket. Ezzel jót tennénk egészségünknek, közösségünknek, és ezt a mintát továbbadhatnánk az eljövendő generációknak is.