„Büszkén nézve a múlt tükrébe” – a szabadságharc hőseire emlékeztek Gyergyószentmiklóson

Bár sokan keveselték az ünnepre összegyűlteket, jó volt látni, hogy a Petőfi-szobor köré sok fiatal sereglett.

Az Ipartestület Férfikórusa mellett fellépett a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar és a Salamon Ernő Gimnázium kórusa is, iskoláskorúak voltak a szavalók, és pedagógusok jöttek ünnepelni úgy, hogy mögöttük egy-egy osztályközösség sorakozott.

Politikai pártok országos, megyei és helyi vezetői jelenlétében világi és egyházi elöljárók kaptak szót. A szabadságharc ismertetőjében Erdős Nándor történelemtanár kijelentette:

a mi feladatunk emlékezni a szabadságharcra, a célokra, amelyek mögött közös értékek rejlenek. Cselekedni is kell az emlékezés mellett, felvállalva a közös értékeket a gyermekeinkért, a magyarság jövőjéért.

A bátorság ünnepére emlékezik Gyergyószentmiklós ma, amikor csökken a bátorság, megkopik az összetartozás, nem szokás a szemtől szemben kiállás – vélekedett ünnepi beszédében Nagy Zoltán polgármester, hozzátéve:

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenetét Soós Viktor, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja tolmácsolta:

– szólt a miniszterelnöki üzenet, melynek befejező soraiban Orbán Viktor azt kívánta, „még sok száz évig zengjen Beregszásztól Újvidékig és Dunaszerdahelytől Gyergyószentmiklóson át Csíkszeredáig, hogy éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”

„Ma még mindig 48-as szelek fújnak, és arra késztetnek bennünket, hogy legyünk óvatosak, ami a jogainkat, szabadságunkat illeti. Igaz, részben ma is van szabadságunk, hiszen szabad társainkat alaptalanul feljelenteni, szabad bennünket lehallgatni és szabad parancsszóra ünnepelni. De ugyanakkor

– így fogalmazott Bende Sándor parlamenti képviselő a gyergyószentmiklósi ünnepen. Lendületes beszédében feltette a kérdést: „miért van az, hogy Európa a befogadó és elfogadó szerepét játssza, míg saját őshonos kisebbségi polgárait magára hagyja? Miért zavar másokat a mi szabadságunk, hiszen attól, hogy nekünk van, másoknak nem lesz kevesebb belőle.”

Az európai színtérről Gyergyószentmiklósra terelte vissza a figyelmet Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke, tudatva, hogy a városban

az első magyar zászlót egy Fleischer nevű szabó készítette az örmény közösség megrendelésére.

A nemzetek együttélése, a nemzet összetartozása képezte mondandója alapját, hangsúlyozva: 170 éve őseink bebizonyították, hogy egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen. Feltette a kérdést:

A koszorúzást megelőzően az egyházi elöljárók imádkoztak együtt az ünneplőkkel, és fogalmazták meg útravalójukat. Tőkés-Bencze Zsuzsanna unitárius lelkész a résztvevők eszébe juttatta, amit Mikó Imrétől tanultunk: „a múlt nem mögöttünk, alattunk van. Rajta állunk.” Mátyás István református lelkész Szent Pál szavait idézve osztotta a biztatást: „Ahol az úrnak lelke, ott a szabadság. Bízzuk mennyei Atyánkra múltunkat, jelenünket és jövőnket, éljünk az ő szabadságában!” Korom Imre plébános mintegy zárszóként közölte: az ember görög megfelelője az antropos, amely annyit jelent, hogy égre néző. Abban különbözünk az állatvilágtól, hogy tudjuk, a mi hazánk a mennyben van, és oda tekintünk fel. Ezt tették eleink, és reméljük, ezt fogják tenni utódaink is, ha méltó példát látnak tőlünk.”