Az érzelmek széles skáláját pendítette meg a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz-búcsú

Az idei október elseje nyitány is: Ferenc pápa kérésére rendkívüli missziós hónap kezdődött Lisieux-i Kis Szent Teréz emléknapján, aki 1925 óta a hitterjesztés Péter-művének és a misszionáriusoknak is a patrónusa.

Lelki utak

A templombúcsút megelőző három estén Csintalan László tb. kanonok és tb. főesperes lelkigyakorlattal hangolta a helyi közösséget a templombúcsúra. Kis Szent Teréz írott gondolatai, cselekedetei alapján a Honnan jövünk? Mi a hivatásunk és merre tartunk? kérdésekre hallgatóságával együtt kereste a válaszokat. Ugyanakkor az Erdélyi Mária Rádió közvetítése által nagyon sokan részesültek az elmélkedésekből, megérezvén:

az egyházközség és templom védőszentje által példaméltatón megtett „kis út”, a mindennapi jó cselekedetek, az imádság és az Istenre való hagyatkozás felkészíti az embert a Nagy Útra.

A búcsús szentmise főcelebránsa és szónoka Veress Zoltán esperes, az Egri Főegyházmegye papja, Felsővadász-Homrogd plébánosa volt. Noha három évtizede nem ott él szülővárosában, Székelyudvarhelyen, nagyon sok ismerőst, barátot tudhatott a búcsúsok között. Tamás Barna plébános azt is elmondta, hogy kiemelt jelentőségű lesz a Budapesten jövőben sorra kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítő időszakban a Veress Zoltán által építtetett istenháza, hiszen Magyarországon az egyetlen Krisztus Testének és Vérének szentelt templom.

Az ünnep szónoka kifejezte, hálás, hogy húszéves papi szolgála alatt első ízben vehetett részt a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz udvarhelyi búcsúján. Buzdításai: imádságos lelkülettel és örömmel lépjünk be a templomba, amely az Atya háza és a mennyország kapuja, ahol Isten ügyéért, és az üdvösségért szorgoskodunk. Égre mutató keresztje figyelmeztet: itt csak vándorok vagyunk, szállásunk odafent van. Ragaszkodjunk templomainkhoz azzal a szeretettel, amivel elődeink ragaszkodtak. Bizalommal menjünk be a kapuin, hiszen az Atya háza, Akihez a megfáradtak mindig megérkezhetnek, megérezve vigasztalását és a vigasz édességét.

A védőszent életpéldája, életszentsége példát ad. Jelesül, hogy mire hivatott és mire képes az ember Isten kegyelmével. Kis Szent Teréznek, a szeretet szentjének életformája által kézzel foghatóvá válik az, amit Isten megálmodott az embernek. A kis út szentje nem tett semmi rendkívülit, de a „kicsit” komolyan és hősiesen tette. A szónok imában kérte, hogy hősiesen tudjunk helytállni a hétköznapokban, és lelkünk tükre olyan tiszta legyen, mint a gyermekeké.

A búcsús szentmisén imádkoztak az egyházban különféle szolgálatot végzőkért, a családokért, fiatalokért,

hogy a Lélek tüzével tudjanak tanúságot tenni Krisztus örömhíréről a világ minden népe előtt. Lelki erőt kértek a betegeknek, az időskor terheit hordozóknak, vigasztalást a szomorkodóknak ugyanakkor imádkoztak a templomot építtető néhai Kovács Sándor főesperesért és a közösség első lelkiatyjáért, Botár Gábor plébánosért.

Köszönet és köszöntés

Az egyházközség plébánosa hálát mondott mindazoknak, akik a búcsú szebbé tételéért munkálkodtak. Köztük az orgonistának, Zerkula Györgynek, a Iubilate Deo kórusnak, akik együtt énekeltek a gyermek szkólával és a Kis Szent Teréz-énekeket a nagyszámú búcsússal. A plébános végül elmondta, hogy Székely István kántor-karnagy október 2-án élete deléhez ér, ötven éves lesz, és feleségével idén ezüst jubilánsok is. Érezhető volt a hála a vastapsban, amint a közösség köszöntötte, hiszen az egyházközség megalakulásától ott szolgál hűséggel, szakmaisággal, példamutatón.