Akár a nagyok: valódi farsangi mulatságot csaptak a gyerekek

Szó esett továbbá az erdővidéki kecskejárásról is, ami az este különlegességéhez is hozzájárult, innentől ugyanis a gyerekeké volt a főszerep. A közönség soraiból kiválasztott fiatalokból kerültek ki járás szereplői, akik egy jelenet erejéig beöltöztek kecskének, bekérőnek, főpásztornak, pásztorfiúnak (monyatornak) és zenészeknek.

„Messzi földről, Afrikából jöttünk, egy szép kecskét hoztunk, ha beengednének megmutatnák” – kérezkedett vargyasi szólás szerint a fiatal szószóló jellegzetes vőfélypálcájával. A hagyomány szerint eljátszott jelenetben a gazda, fekete bundában, báránybőr sapkában jelent meg, beengedte a bekérőt társaival együtt. A fából faragott kecskefejjel, varrottassal takart jellegzetes állat köré összpontosult a cselekmény, így a monyator, a gazda, a háziak szerepét betöltő vőlegénynek öltözött kislány, és menyasszonynak öltözött kisfiú szerepükhöz méltóan, kíváncsian méregették a kecskét, a pásztorok pedig hűen védték azt. A következő mozzanatban a szószóló a házileány férjhez meneteléről, az időjárásról tett fel kérdéseket a táltos kecskének. Lakatos Csilla a hagyományt részletezvén elmondta, hogy szokás szerint a kérdések a háziak gyengéire vagy jó oldalaira céloznak, gyakran igen kemény bíráló igazságokat pellengéreznek ki.

Miután a kecske bólintással és szájcsattogtatással válaszolt, újabb tánc következett, végül pedig jellegzetesen búcsúztak a háziaktól a kecskejárás szereplői.

A legizgalmasabb farsangi mozzanat azonban csak ezután következett, a Samunak keresztelt kiszebábot a gyerekek közösen vitték ki a múzeum udvarán levő tűzhelyre. Az égő bábot moldvai dalokra táncolták körbe, végül az estét farsangi énekekkel, a komatálon kínált fánkok elfogyasztásával zárták.

A szervező, Lakatos Csilla megköszönte a részvételt, és jövőre is várja a télkergető gyerekeket az izgalmas foglalkozásra.