– véli Gáspárik, akinek az a meglátása, hogy a magyarság elöregedőben van, az elmúlt években nagy magyar elvándorlás következtében is. A törvények és azok alkalmazása olyan bonyolult lett, hogy egyáltalán nem vonzó fiatal, kreatív, nagy fantáziájú személyek számára. Hozzátette:

A kétnyelvűségre, mint lehetőségre tekint Smaranda Enache, aki szerint valamelyest felkészületlen a város a 21. századra. Az emberjogi aktivista,

„Marosvásárhely kulturális, turisztikai, gazdasági kapuja a Székelyföldnek, amit egyetlen egy város sem mondhat el magáról a környezetünkben, ebben nincs konkurenciája. Nagy hangsúlyt kellene fektetni az innovatív turizmusra, a gazdasági téren pedig a helyi értékekre” – véli.

Például a helyi vállalkozásoknak, egy bútorgyárnak azt a stílust kellene hangsúlyoznia, amely a várost jellemzi: a szecessziót, az art nouveau-t. Ugyanakkor szerinte a kétnyelvűség is olyan adottság, amely más európai városokban gazdasági, kulturális forrás jelent. Itt is ki lehetne ezt aknázni, hiszen mennyivel vonzóbb lehetne, ha a reális többnyelvűség létezne, ha egy üzletben, vendéglőben, intézményekben több nyelven szólnának az emberekhez. Akárcsak az, hogy a MOGYE-n több nyelven lehet medicinát tanulni – összegzett.

„A nagyteremben olyan ritka értékű kinccsel büszkélkedhetünk, mint az orgona. Az országban huszonvalahány filharmónia működik, de ezek közül csupán kettőnek van orgonája: a bukaresti Athenaeumnak és a marosvásárhelyi Kultúrpalotának” – hangsúlyozza.

Ebben a palotában működik a filharmónia, több kisebb kamarazenekar, kórus, rendszeres szimfonikus hangversenyeknek ad helyet, neves meghívottakkal, színvonalas műsorral. Amit viszont nagyon fájlal a filharmonikusok igazgatója, az az, hogy a hírneves műemlékorgona felújítását már húsz éve el kellett volna végezni, ám mindeddig anyagiak hiányában ez nem történt meg. Talán a múzeum, amelyhez tartozik, a megyei önkormányzat, amely működteti az intézményt, áldozni fog erre is – teszi hozzá reménykedve Cazan.

– mondja, hozzátéve, hogy szeretné felhívni a szülők, a pedagógusok, a zenetanárok, osztályfőnökök figyelmét arra, hogy ebbe az irányba is tereljék tanítványaikat, hiszen a kultúra lehet az a terület, amely meghatározza Marosvásárhelyt, vonzóvá teszi, fejleszti.

Meglátása szerint Marosvásárhelyen a kétnyelvű színház, a két – román és magyar – tagozattal működő Maros Művészegyüttes, a szintén kéttagozatú bábszínház, a múzeumok, képtárak, a szimfonikus zenekar mind a várost szolgálják.

– erősíti meg a filharmónia igazgatója, aki kollégáival közösen már az évadok között is igyekszik kitölteni az időt nyáresti orgonahangversenyekkel, gitárfesztivállal.

Marosvásárhely fejlődőképes város – hangsúlyozza Fodor János történész, aki úgy látja, annak központi fekvése és gyakorlatilag a vasúthálózathoz való bekapcsolása után fejlődőképességének kihasználatlansága többnyire a mindenkori városvezetés súlyos vétsége.

– emeli ki, mi az, amin változtatni kellene, akárcsak azt, hogy a jövőben arra is figyelni kellene – a többi fejlett városhoz hasonlóan –, hogy miképpen lehetne a főteret teljesen lezárni a gépkocsiforgalom elől, amire egy tervet kell kidolgozni.

„Természetesen mindehhez szükség van egy teljesen új – meglévőről nem tudok, ami volt az pocsék – városkép, imázs kialakításához, annak kiterjesztéséhez, amely egy közös kulturális értékekben gazdag, többnyelvű és nyitott városképet hangsúlyoz az idekészülő befektetők, letelepedők számára. A központi rész teljes lezárása mellett, annak felújítása (épület és infrastruktúra) és gyalogos-övezetté alakítása, térhasználat és zöldövezet kialakítási szempontjának a figyelembe vételével” – hangsúlyozza a történész, aki szerint fontos egy okos-város jövőstratégia kidolgozása.

 Ám ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, vagy hogy egyáltalán elinduljon ebbe az irányba, elsősorban a városlakók és a városvezetés közötti reális párbeszédre volna szükség. Ennek a hiányát fájlalja Gál Sándor, aki szerint ezt kellene fejleszteni, például az olyan népszerű témákban, mint a sport, a közlekedés, a kultúra.

Ugyanakkor a turizmusra is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, átgondolni, hogy ne csak egy egynapos turistaváros legyen Marosvásárhely, hanem kapcsolódjon a megye lehetőségeihez is. A környéken sok kastély, vár található, a Nyárádmente is értékeket hordoz, ezeket mind ki lehetne aknázni együttműködve a többi településsel.

Gál Sándor szerint Kolozsvárral, ami a béreket illeti, nehéz felvenni a versenyt, de talán itt is javára fordíthatná Vásárhely azt, hogy itt alacsonyabbak a lakásárak, olcsóbb az élet. De ehhez is egy fejlett infrastruktúrára lenne szükség.