Fotó: László Ildikó
A rézüstökben rotyogó katyó, lekvár és szilvaíz jelezte egykoron Oroszhegy utcáin, hogy véget ért a nyár, a gazdák pedig begyűjtötték a környékbeli gyümölcsfák termését. Ezen ínyencségek hagyományos elkészítési módja nem is olyan egyszerű, a rokonság vagy éppen a szomszédok segítségére is szükség van a jó eredményhez. Beszélgetéseink során azt is megtudtuk, hogy régen miért nem a férfiak főzték a pálinkát, illetve miért lett kevesebb szeszes ital a gyümölcsből.
2023. augusztus 25., 21:162023. augusztus 25., 21:16
Érdekes programpontra lettünk figyelmesek az Oroszhegyi Szilvanapok ajánlóját böngészve, mégpedig arra, hogy az ilyenkor már megszokott pálinkamustra mellett idén a helybéli szilvából készült katyókat, lekvárokat és ízeket is pontozni fogják az erre kijelölt szakemberek. Mivel hasonlóra nem volt példa korábban, úgy döntöttünk, hogy mi is utánajárunk: mitől ennyire különlegesek ezen finomságok.
Pál-Székely Sándor, az esemény főszervezője az oroszhegyi Vass Erzsébethez irányított, így nála kezdtük az érdeklődést. Ő mondta el, hogy
A gyakori esőzések miatt ugyanis egy, a helyiek által birtókának nevezett, a penészhez hasonló gombás megbetegedés támadta meg a terményt, még éretlen formában elpusztítva a fejlődő gyümölcsöket.
– osztotta meg tapasztalatait a gazdasszony.
Betegség, medvék és a kánikula is tizedelte a szilvatermést Oroszhegyben
Fotó: László Ildikó
A másik gondot ugyanakkor a medvék okozták, amelyek még azért a kevés megtermett szilváért is felmásztak a gyümölcsfákra, összetörve azok ágait. A nagyvadak ellen egyébként többnyire villanypásztorokkal védekeznek az oroszhegyiek. A felsoroltakon kívül sajnos
Érdekességként azt is megtudtuk, hogy korábban iskolakezdés (szeptember 15.) után érett be a szilva, most már ez hamarabb megtörténik.
Vass Erzsébet egyébként jövőre sem jósol jó szilvatermést, hiszen a mezőgazdasági munkák során számos nagy hernyót talált a földben, ami azt jelzi, hogy 2024-ben sok lesz a fákat támadó „gazsó” (cserebogár).
Már a beszélgetés legelején megtudtuk, hogy lényeges különbség van a katyó és a szilvalekvár között, már csak azért is, mert utóbbi lényegesen hosszabb ideig készül és ízesíteni sem szokták. Vass Erzsébet kifejtette, hagyományosan réz üstben kell készüljenek ezen finomságok. Mindenképp jól érett, egészséges szilvákra van szükség alapanyagként, ezért a gazdák nyár végétől már napi szinten figyelik a fákon lévő terményt.
Vass Erzsébet és a hagyományosan rézüstben készülő szilvaíz
Fotó: László Ildikó
Egy negyven literes üstbe nagyjából fél liter vizet öntenek, abba teszik bele a megtisztított, kiválogatott, ám magozatlan gyümölcsöket, maximum egy nappal a leszedést követően. Ezeket körülbelül másfél órán át kell nyílt, egyenletes lángon főzni, míg a magok kezdenek kiválni. Ezt követően le kell szűrni a masszát, hogy kikerüljön belőle a héj, továbbá a magok. Ha megvagyunk, akkor ismét az üstbe tehetjük a szilvát.
A lekvár hasonló körülmények között, de ennél jóval hosszabb ideig készül, nyolc-tíz órán át. Ezt már nem kell ízesíteni, állaga pedig jóval keményebb a katyóénál, hiszen a massza jobban besűrűsödik.
Másfél óra főzés után át kell szűrni a lekvárt
Fotó: László Ildikó
Vass Erzsébet elmondta, hogy napjainkban néhányan eleve kimagozott szilvát használnak fel, ezáltal lerövidítik a különlegességek elkészítését, de ezen termékeknek már nem lesz meg az a régi, hagyományos íze.
Régen azonban nagyon kreatív kellett legyen a háziasszony, ha ezt készítette, hiszen nem lehetett cukrot kapni. Éppen ezért nem volt ritka, hogy például raháttal édesítettek vagy egyszerűen csak lekvárt főztek.
A szilvaízről tudni kell, hogy régen korondi cserépedényekbe tették, amire újságot kötöttek, majd mindezt a padláson tárolták, ahol akár egy évig is elállt. Ha netán meg is penészedett a felső része, akkor azt le kellett szedni és még mindig fogyasztható volt.
– elevenítette fel gyerekkori élményeit Vass Erzsébet.
„Ez túl száraz. Ennek nem a legjobb az állaga, ennek nem érzem annyira az aromáját. Hű, de ez nagyon finom, érzem a füstös ízt, szép a színe is, jó az állaga. Ez az igazi hagyományos oroszhegyi íz” – szűrődtek ki a hangok a helyi kultúrotthon ajtaján, miközben várakoztunk, hogy beszélhessünk a befőttesüvegekben lévő finomságokat elbíráló négytagú, szakemberekből álló zsűrivel. Ők egyébként csak a termékek évjáratát és fajtáját tudták, hogy igazságos legyen az összehasonlítás. A befőttesüvegeken lévő számozás jelentette a kóstolás előtti különbséget, készítőket teljes titok övezte.
Nem volt könnyű a zsűri dolga
Fotó: László Ildikó
Bálint Margit Piroskával, a zsűri egyik tagjával beszélgetve hamar kiderült, hogy nemcsak katyó és szilvalekvár létezik, hanem külön szilvaíz is. Utóbbit az különbözteti meg a többitől, hogy minimum 24 órán át kell főjön a szilva, állaga pedig lényegesen keményebb. Elmondása szerint
Erre nem csak azért van szüksége, hogy időnként felváltsák őt a kavargatásban, hanem segédkezni kell a készülő szilvaíz leszűrésénél, továbbá arra is ügyelni kell, hogy folyamatosan egyenletesen égjen a tűz az üst alatt.
„Egy pillanatra sem lehet magára hagyni az üstöt, amelynek tartalmát folyamatosan kavargatni kell. Ha egy kicsit is odakap a szilva, akkor az a teljes szilvaízben érződni fog” – jegyezte meg. Hangsúlyozta, a szilvaíz kemény kell legyen, a lekvár kenhető, a katyó pedig egy kissé folyékony.
A szülei és nagyszülei emlékeit felelevenítve Bálint Margit Piroska elmesélte, régen lényegesen kevesebb pálinka készült a település jellegzetes gyümölcséből. Ennek egyik oka, hogy meg volt tiltva a párlat főzése: ezt a rézből készült üstök és egyéb felszerelése elkobzásával, pénzbírsággal, illetve börtönnel is büntethették a hatóságok.
– magyarázta. Ez el is tántorította a férfiak többségét a pálinkafőzéstől, de nem úgy a nőket. Ők ugyanis rendszerint egy eldugott helyet, többnyire patakmedret keresve éjszakánként úgyis készítettek némi párlatot.
A helyzet másik oka az volt, hogy Oroszhegyen nincs jó termőtalaj, ezért a gazdák a szilvát inkább a háziállatok etetéséhez szükséges takarmánynövényekre, búzára és pityókára cserélték Gyergyóvidékén.
Noha több mint 200 évre nyúlik vissza Oroszhegyen a szilvából készített termékek hagyománya, sajnos most már egyre kevesebb háziasszony készít katyót, lekvárt vagy szilvaízt a faluban – magyarázta a zsűritag. Az idősebbek még tudják hogyan kell, de a fiatalabbak már kevésbé.
Több mint 200 éve készülnek termékek szilvából Oroszhegyen
Fotó: László Ildikó
Ezt a hagyományt szeretnék erősíteni a mostani mustrával, bátorítva a fiatalokat, hogy tanulják meg a régi recepteket. Bálint Márton Piroska rámutatott,
Ismer valakit, aki ezzel dolgozik és mindig elkapkodják az általa készített, cukormentes natúr szilvalekvárt a piacokon. Nem is csoda, hiszen a termékek nem csak az emésztőrendszeri, hanem az érrendszeri megbetegedések megelőzésére, kezelésére is jók, ráadásul erősítik az immunrendszert.
Hozzátette, az oroszhegyi szilvának az íze is jellegzetes, ami valószínűleg a talajban található ásványi anyagoknak tudható be.
A lekvárok, katyók és szilvaízek mustráján egyebek mellett a technológia eljárást, a gyümölcsös jellegzetességeket, az íztisztaságot és az állagot figyelembe véve pontozott a zsűri. Összesen tizenöt versenyző nevezett.
Bálint Margit Piroska közölte, számos pozitív meglepetésben volt részük, nem kóstoltak olyan terméket, ami ne felelne meg a helyi elvárásoknak. Lényegében a jó készítmények közül kellett kiválasszák a legjobbakat.
Megkönnyítették a fegyvertartási engedély igénylését, ezentúl online is lehetőség van erre. Évről évre nő a fegyvertartási engedéllyel rendelkezők száma, idén Hargita megyében 88-an kérték. Jelenleg közel 2400 embernek van fegyvere a megyében.
A Gyergyói-medence magyar tannyelvű iskoláiban folytatódik az a zenei-előadássorozat, melyet a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Rákóczi Tárogató Egyesület szervez, a kuruc hősökre és különösen II. Rákóczi Ferenc fejedelemre emlékezve.
Három székelyudvarhelyi fotós, Balázs Attila, Erdély Bálint Előd és Magyari Hunor munkáit lehet megtekinteni Székelyudvarhely központjában. A kiállításokat szerda este nyitották meg baráti hangulatban.
Marcel Ciolacu miniszterelnök szerint már a romániai elnökválasztás második fordulója előtt megszülethet a döntés Románia teljes körű schengeni csatlakozásáról, amelyet december végéig hivatalosítanak, és a gyakorlatban jövő év tavaszától lenne érvényes.
Szinte lehetetlen megjósolni, hogy milyen árak szerepelnek majd a számlákon 2025. április 1-jétől, ettől függetlenül az energiaügyi miniszter „belőtte”, hogy nagyjából milyen intervallumban mozoghat az elektromos energia kilowattóránkénti ára.
A hálózaton végzett javítási munkálatok miatt nem lesz víz a mai napon Gyergyószentmiklós egy részén.
Csíkszereda és Izmir, valamint a két város környékének szépségeit tárják a nézők szeme elé a megyeháza földszinti kiállítóterében nyíló fotókiállítással pénteken.
Forgalomkorlátozásra kell számítani csütörtökön a Bethlen Gábor utcában a kórház és a múzeum közötti szakaszon – adja hírül Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala.
Marosvásárhelyen 1948-ban államosították a római katolikus gimnázium épületét, megszüntetve ezzel az iskolát. Húsz évvel ezelőtt újraindult a római katolikus felekezeti oktatás, erre emlékeztek kedden a Keresztelő Szent János-templomban.
szóljon hozzá!