A tehetetlenség bűze

Szétdobált műanyagzacskók, dobozok, étel- és italmaradékok, kacatok, szennytől ragacsos aszfalt, zümmögő legyek, a nyári meleg által megsokszorozott bűz, a közelben tömbházlakók, akik legszívesebben erre az időszakra távol maradnának otthonuktól.

Mindez egy átlagos hétvégi, legfőképp vasárnapi életkép számos csíkszeredai lakótelepről. Csíkszeredában ugyanis felújított és a változásra váró lakótelepek arculatához egyaránt hozzátartozik az a fertő, ami a szelektív és nem szelektív hulladékgyűjtő kukák, konténerek környékén kialakul. Még akkor is, ha a szemét elszállítását végző cég nem kis anyagi és emberi erőforrás felhasználásával igyekszik eltakarítani a guberálók által szétszórt mocskot, ami dicséretre méltó ugyan, de egy szélmalomharc. Csíkszeredában a szelektív hulladékgyűjtés bevezetését, jelentős közpénz-kiadással járó, földbe süllyesztett tároló-rendszer kialakítását ugyanazzal a reménnyel követte évekkel ezelőtt az illetékes és városlakó, hogy hátha lecsökken, visszaszorul a guberálás, a szemét nem a földön, hanem a helyén marad, és az egyre szűkebb bedobónyílásokon nem férnek be a tárolókba az önkéntes hulladék-újrahasznosítók. Akik viszont ezekre a reményekre rendre látványosan rácáfoltak, és a legtöbb szemétlerakó számukra egy élhető tanya, egy lelőhely maradt.

Lehet, hogy nem akarja senki nyilvánosan, felelőssége teljes tudatában ezt megtenni, de