A számtalan teendőben megfáradt Bacchus titkos rejteke

„Tokaj-Hegyalja kincse mindig is lázba hozta az embereket, a leghevesebb érzelmeket kiváltva. Hogy ez a tüzes bor hatása-e vagy sem – mindmáig rejtély.” Ez a mondat az Illés Andrea által jegyzett, Magyarország világörökségei című kötetet lapozva ötlött a szemembe, és indulás előtt azért azt vettem kézbe, mert

Azóta már több alkalommal is volt szerencsénk ott megfordulni, főként – akárcsak most – a Háromszéki Borbarátok Egyesülete jó néhány tagja társaságában, de hát egy ilyen kalandra sosem lehet kellőképpen felkészülni.

A Tokaj védjegyévé vált, megaszúsodott szőlőszemek áztatása révén nyert édes borokat itt állítólag a török elől északra menekülő szerémségiek honosították meg, ők pedig a görögöktől lesték el a metódust, de bevallom, számomra kissé bosszantó az a fajta megközelítés, miszerint mi mindent jó dolgot eltanultunk valakitől, mert magunktól nem voltunk képesek semmit kitalálni. De tényleg: miközben sokan a Kaukázus környékét tartják a bor őshazáját, eleinknek miért a görögökre vetették volna fürkésző szemüket, akik ráadásul vízben áztatott mazsolából – és nem a Bothrytis cinerea nevű gomba, azaz nemespenész által megtámadott, magot is tartalmazó, egészséges szőlőszemekből – készítették az édes borokat?

Bár a legenda szerint az első aszúbort Szepsi Laczkó Máté református lelkész, pincékben is jártas udvari pap ajánlotta fel Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszonynak, a mi I. Rákóczi Györgyünk feleségének 1631 húsvétjára,

Feltehetőleg ezért tették kötelezővé a szőlő harmadszori kapálását, hiszen az ily módon meghosszabbított vegetáció kedvezett az aszú kialakulásának. Ez időből konkrét leírások maradtak fel az édes borok készítéséről,

1655-ben már rendeletben szabályozták az szúszemek elkülönítését, 1737-ben – a világon elsőként – a borvidék pontos határait is kijelölték, 1803-ban minőségileg is osztályozták a szőlőterületeket. Csoda-e, ha addigra a tokaji nedű Franciaországba is eljutott, és így megszülethetett róla a XIV. Lajos híres minősítése: „le vin des rois et le roi des vins”, azaz a királyok bora és a borok királya. Ezt egyébként a szeretőjének, Madame de Pompadurnak jegyezte meg, amikor átnyújtott neki egy pohár aszút. A szólás latin verziója – „Vinum regum, rex vinorum” – ma is felelhető egyes tokaji palackokon.

Vagy bizonyára többen hallották azt a történetet, miszerint éppen nagy királyunk Gutnar nevű pincemestere vitt volna innen pár szőlővesszőt Ștefan cel Mare moldvai uralkodó számára – állítólag ez lenne a Grasă de Cotnari, vagyis a moldvai kövér őse, aminek egyes honi, palackozott válfajaival azért nem árt csínján bánni. És ezzel a Cotnari név eredetét is megfejtettük!

– írta lelkesen, minden bizonnyal egy kiadós kóstolót követően, megelőzve Hamvas Béla, Weöres Sándor és mások későbbi ódazengéseit. Az előbb már említett Illés Andrea-kötetben olvasható megállapítás szerint

No de ne szaporítsuk tovább a szót, vágjunk bele a sűrűjébe!

Olyannyira, hogy első esti borfogyasztásunkat a ház ajándékának tekintették, és üres furmintos, hárslevelűs és muskotályos palackok hosszú sora igazolta, hogy ez mennyire tud inspirálni bennünket. Főként a száraz és félszáraz verziókat helyeztük előnybe, bár természetesen itt is készítenek édes, félédes borokat, no meg 5–6 puttonyos aszút. Nem árt tudni viszont, hogy a 136 literes gönci hordóban – mustban van borban – áztatott, előzetesen kézzel szüretelt, nemespenészes aszúszemek puttonyban (28–30 literben) mért mennyisége helyett ma a maradékcukor-tartalom a mérvadó, de helyszűke okán ennek részletezésébe most nem megyünk bele.

Helyszínen fogyasztva 6000 forintnál olcsóbban nemigen lehet megkóstolni, elvitelre viszont jóval kedvezőbb áron is vásárolhatunk, és ez még a 2023-as XV. Országos Bio Borversenyen aranyérmet szerző és ott a legmagasabb pontszámot elérő, 2020-as Tokaji Organikus Szamorodnira is vonatkozik. Igaz, a 2024-es Országház Bora megmérettetésen kategóriagyőztes aszújukat megkívánva már sokkal mélyebben zsebbe kell(ene) nyúlnunk…

Egyéb tokaji specifikumok

És hogy mi az a szamorodni? Az aszúhoz hasonlóan ez is csak erre a borvidékre jellemző, a 19. század elején már ismert borfajta, aminek lengyel jelentése: „ahogy termett”. Vagyis itt nem szemelgetik a bogyókat, hanem aszúsodó, de ép szemeket is tartalmazó fürtök kerülnek prés alá, amit hosszú, hordós érlelés követ. Ebből is ki lehet hozni száraz faját, de inkább az édes és a félédes a gyakoribb.

és ebben a mádi Szepsy István számított úttörőnek – 2003-as Szent Tamás Furmintja ma is legendaszámba megy. A legendának persze ára is van: pincéjében például félliternyi 2021-es eszencia 800 ezer forintba kerül – ez az, ami a szemenként válogatott és külön tárolt aszús bogyók saját súlya alatt kicsepeg.

Ez a fordítás, mely megnevezés 1826 óta szerepel leírva.

Amúgy Tokaj–Hegyalján az ide 1886-ban elérő filoxéra előtt több mint 140 szőlőfajta is megtermett, most az itteni borok gerincét adó, legelterjedtebb furmint mellett csak

Ezt nem jártuk végig, inkább engedtünk magunknak leragadni a Mandolás furmintjuk mellett.

Itt megismerkedett Berecz Zsolt jeles borásszal, egybekeltek, és 2002-ben Tarcalon megalapították a Kikelet Pincészetet. A házaspár azóta elvált, ám Stéphanie változatlanul remek borokat készít az összesen mintegy hét hektár kitevő parcelláiról (tíz évvel ezelőtt nem véletlenül választották meg a Borászok Borászának), így nem hagyhattuk ki. És ezt már csak azért sem bántuk meg, mert