Ma már a nevét is tudjuk. Kárpáti Piroskának hívták. És egyebet is megtudtunk róla. Szomorú, döbbenetesen szomorú hírt, amely megremegtette lelkünket, s amely mégis a fojtogató elkeseredés mellett a szent hit szikráját csiholta ki szemünkből... a rabló betolakodók felakasztották verséért.”

Az Üzenet Erdélyből elsőként a Magyarország című napilap 1919. december 7-i számában jelent meg, utána több lap is átvette, az utóbbi években ismét felkapottá vált a világhálón – kivégzésének felemlegetésével egyetemben. Pedig azt már a Budapesti Hírlap 1920. szeptember 3-i számában napvilágot látó nyilatkozat cáfolta, ahonnan aztán számos lap átvette:

„Félesztendő óta egyre több újság közli az Üzenet Erdélyből című irredenta verset, melynek, állításuk szerint, Kárpáti Piroska erdélyi tanítónő volna a szerzője, kit e verséért az oláhok fölakasztottak.

Hír szerint az oláhok e verséért halálra ítélték, de az ítéletet nem hajthatták végre, mert két éve, hogy eljött Erdélyből.”

1900-ban ment férjhez a zsidó származású Tábori (eredeti családi nevén Tauber; a nagyapja, Ruben Tauber még Morvaországban született 1769-ben) Róbert hírlapíróhoz (1855–1906), akinek második felesége lett, és átvette annak két lánya, Piroska és Lilly nevelését.

Piroska édesanyja, Elek Jenny (eredetileg Engel Eugenia), „a nagy műveltségű, eszes, okos asszony”, aki „az irodalom terén is sok szép sikert aratott”, 1900. január 23-án, 38 éves korában, 18 év házasság után hunyt el tüdőbajban Budapesten.

Tíz évvel később lánya így búsulta el hiányát Kis anyám, édes... című versében: „De ha mi ketten egyedül vagyunk csak,/ Ugye az álarcot ledobhatom,/ S az összegyűlt keserű, fájó könnyet/ Rád borulva mind kisírhatom?” Ő is Erdélyben, az Arad megyei Ménesen született 1861-ben, Engel Mór és Grünwald Amália gyerekeként...

Utána két évig ismét tanított, 1924-ben ment férjhez Závodszky Zoltánhoz, a magyar királyi operaház tagjához. Ezzel egyidejűleg tanári működését is abbahagyta.

Tizennégy éves korában kezdett írással foglalkozni. Később rendes munkatársa lett az Alkotmánynak, több napilapnak és folyóiratnak, a Magyar Lányoknak, és a Képes Kis Lapot is szerkesztette. 1918-ban jelent meg első verses kötete Halk muzsika címmel.

Nem bírván elviselni, hogy férje életében más nő is szerepet kapott, 1947. május 2-án öngyilkosságot követett el Budapesten (nagy mennyiségű altatót vett be), ott is van eltemetve. Pedig két évvel korábban Závodszky Zoltán a nyilasok felszólítására sem volt hajlandó elválni tőle, mint zsidó származású nőtől, inkább vállalván a vele való sorsosztozást...