Hogy az eredményesség miben mérhető? Több módon lehetne ezt vizsgálni, de Hegyi így fogalmaz: „Ránézek egy hegyoldalra, és azt látom, hogy tele van fákkal. Ha nem létezne a nemzeti parkra vonatkozó szabályozás, akkor ezek már ki lennének vágva, és a helyük be lenne építve villákkal. Mondhatom azt is, hogy negatív mutatókkal dolgozunk. Akkor vagyunk sikeresek, ha valami nem történt meg”.

Bereczki Raymond hozzáteszi: 16 éve, amikor elkezdte a munkát itt, a Nagyhagymáson, az Egyes-kő környékén minden száz méteren volt egy tűzhely. Most egy sincs. Az emberek az ellenőrzéseket, bírságokat tapasztalva megtanulták, hogy ez tilos. És nem utolsó szempont, hogy

A juhászkutya veszélyesebb a medvénél

Ahogy haladunk az Öcsém-tető felé, a két kísérőm többször megáll, figyelik, hogy az ide hallatszó kutyaugatás közeledik, vagy távolodik. Mivel egyre halkul, nyugodtabban megyünk tovább. Elmondják,

Ez egy olyan gond, amire még nem találtak megoldást sem itt, sem máshol a hasonló hegyvidéki területeken. Pedig rendszeresen figyelmeztetik a pásztorokat, több bírságot is kiszabtak már hasonló esetben. Ezt hallgatni nem szívderítő, azonban teljesen más érzés, amikor az ember fél óra múlva saját maga is megtapasztalja.

Haladunk az ösvényen és halljuk az erősödő kutyaugatást, és egyszer csak egy tisztáson legalább 15 jól megtermett, dühös kutya ront felénk. Megállunk, csendben vagyunk majd kiabálunk is, de nem tágítanak. Amikor már két méternyire sincsenek, a parkőr riasztópisztolya ment meg a dühös ebektől. A levegőbe lő. A dörrenés hatásos, a kutyák visszakoznak. Megkönnyebbülünk. Bereczki Raymond pedig elmondja, hogy a fegyverre épp azért váltott ki engedélyt, hogy megvédhesse magát hasonló esetekben. Ugyanis a parkőröknek a törvény szerint hivatalból nem jár ilyen felszerelés. Hát most jól jött, de a turistáknál általában nincs pisztoly. Elmondják, próbálják rábírni a pásztorokat, figyeljenek a kutyáikra, hogy ne történhessenek hasonló esetek, de nem sok hatása van. A törvény ugyanis nem tiltja, hogy akár 25–30 kutya is legyen egy nyáj mellett. A turistáknak így nincs más választása, mint óvatosnak lenni és kerülni velük a találkozást.

A motorosokkal is hadakozni kell

A legeltetés meghatározott keretek között engedélyezett a nemzeti parkban. Az APIA előírásaihoz képest az egyedüli szigorítás, amit be kell tartani, hogy itt tilos kecskéket legeltetni. Ugyanis azok lelegelnék a védett virágokat is a sziklagyepekről.

Azonban ez az élet- és állattartási forma is eltűnőben van, a park közelében érintünk egy olyan helyet, ahol korábban esztena volt, de évekkel ezelőtt felhagyták, mára elgazosodott, már legeltetésre sem alkalmas a terület. A park illetékesei már azon gondolkodnak, hogy maguk kell megoldják az ilyen területek kaszálását a Nagy-Cohárdon és máshol is.

Nem olcsó kaland elkerülni a sorompókat és a park területén száguldozni. Ha rajtakapják őket, 5000 lejtől kezdődik a bírság, és számos ilyen ügyben zárultak már bírósági ügyek is a tilosban motorozó elmarasztalásával. A vadászat is szigorúan tilos, de ezzel minden vadász tisztában van. Kételyek persze itt is felmerülhetnek. Ugyanis aki kiváltja a megfelelő engedélyt, a park határain kívül vadászhat például zergére. Azonban több hely is van, ahol a sziklafal a parkhoz tartozik, a határ épp az aljában van. Ha valaki egy a falon legelő zergét lő le és az kizuhan a parkból, akkor elég nehéz bizonyítani, hogy mi hogyan történt – mutat rá Hegyi Barna a nemzeti park határvonalaival kapcsolatban felmerülő kérdésekre.

Gazdasági, politikai érdekek 

A papíron már 1990-ben, gyakorlatban 2006-ben létrehozott Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park európai nyomásra született meg, mint ahogyan ez más, különleges természeti értékeket őrző területek esetében is történt. Az elején (és némileg megváltozott formában, de azóta is) komoly ellenérzések övezték ezt, konfliktusok keletkeztek. A vonatkozó törvény úgy húzta meg a park határait, hogy a terület tartalmazza ugyan a legszebb, legértékesebb természeti csodákat, (a Gyilkos-tó, a Békás-szoros, Nagyhagymás, Feketehagymás és az Egyes-kő tartozik ezek közé), de lehetőleg minél kisebb legyen a kiterjedése. Nem kétséges, hogy miért:

a parkokban tilos a fakitermelés.

A park területe nagyjából egybeesett azzal, ami akkor a Romsilva állami erdészet birtokában volt. A nemzeti park fenntartója a Romsilva. „A Romsilvát lehet szidni, de tény, hogy ha nem lenne, rengeteg természeti érték tönkrement volna” – mutat rá Hegyi Barna.

– mutat rá a park vezetője. Újabb problémás törekvés, hogy Neamț megye egy magas betonoszlopot, vagy kapu-szerű beton építményt szeretne emelni az országút mellett az Oltárkő tövében. Nyilván ezt is ellenzi a nemzeti park vezetősége, amely egyébként kissé távolabbi helyet javasol e célra. Egyébként rendszeresen érkeznek hasonló nyomásgyakorlások a megyehatár innenső oldaláról is. A Gyilkos-tó partját az menti meg, hogy egy gyergyószentmiklósi önkormányzati határozat megtiltotta, hogy a víz szélétől számítva 50 méteres szélességben építkezés történjen.

Fajok, élőhelyek ellenőrzése

A mintegy 7000 hektáros természetvédelmi területet összesen 12 fős személyzettel gondozza a parkfelügyelőség, akik közül hatan „rangerek”, azaz parkőrök, ők a területet járják rendszeresen. Persze, lehetetlen mindenhová eljutni minden nap. Jelenleg az a módszerük, hogy a parkot a térképen 1x1 kilométeres négyzetekre osztják, és az adott zónában illetékes parkőr havonta legalább egyszer fel kell keresse az összes ilyen négyzetet. Ezt GPS jeladó segítségével tartják számon.

Egy újabb felmérési program részeként a lucfenyős erdők állapotát, növényvilágát mérik fel. Ez azt jelenti, hogy a park 75 százalékát borító erdőségekben 400 méterenként egy 12,5 méteres sugarú kijelölt körben fel kell mérjék az ott található fák és egyéb növények számát, tehát az élőhely állapotát. Ez munkát ad számukra egészen őszig, amikor a vadállomány felmérése következik. Mindeközben pedig táborokat tartanak, gyerekekkel ismertetik meg a természet szépségeit és védelmének fontosságát.