Csíkszék
Gyergyószék
Háromszék
Marosszék
Udvarhelyszék

A nagyvilágnak is megmutatná a Csíki Játékszínt az új igazgató

R. Kiss Edit 2018. június 02., 14:20
HIRDETÉS

Költségvetési megszorítások időszakában vette át a Csíki Játékszín vezetését Kányádi Szilárd, aki ideiglenes megbízatása végén, a napokban három éves menedzseri mandátumát kezdi el a csíkszeredai önkormányzati színháznál. Szakmai nyitásról, várható átszervezésekről, költségvetési gondokról, a vidéki bérletrendszer megszüntetéséről, a színházi kínálatról beszélgettünk. Mint mondta, sok váratlan dolgot tapasztalt már, de hisz abban, hogy el tudja végezni a vállaltakat.

Kedveli a szervezői feladatokat, élvezi a színházvezetői munkát Kányádi Szilárd Fotó: Gecse Noémi

– Milyen vállalásokat tett a menedzseri tervben?

– Amit tapasztaltam a Csíki Játékszínnél az itt eltöltött két év alatt, egyértelműen azt az utat, lehetőséget mutatta, hogy nyitni kell. Megítélésem szerint

kicsit befele fordulóvá vált az itteni színházi működés, felvállaltan a város és környéke kiszolgálásra szorítkozott. Kifele már nem is nagyon mutatta magát a színház.

HIRDETÉS

Persze, volt fesztiválszereplés, de egyre kevesebb, és meghívásoknak sem tudtak eleget tenni, mert a vidéki bérletekkel együtt nagyon sok volt a bérlet, amit ki kellett játszani itthon. Ez nem egy probléma, de

szeretném, hogy kicsit mutassuk meg a Csíki Játékszínt a nagyvilágnak. Szakmailag és a közönség fele is nyitnánk, például több fesztiválra mennénk.

Elsődleges kötelességünk persze továbbra is a helyi közönség szolgálata, lehetőleg minél magasabb művészi szinten.

Fotó: Gecse Noémi

– Ebben fog-e változni valami? Mit tálalnak a helyi közönség elé?

– A fenntartónak volt egy olyan elvárása, sőt javaslata, hogy amennyiben lehet, kapjanak nagyobb szerepet a műsorpolitikában a romániai magyar szerzők, illetve a helyi jellegű történetek. Hogy ez konkrétan hogy tud megvalósulni, még nem tudom. Kicsit ódzkodnak a színházi alkotók attól, hogy ilyen témákhoz nyúljanak, mert ezek gyakran „porosak”, sokszor olyat taglalnak, ami a mai közönséget nem nagyon érdekli. Az a kihívás, hogy ezeket a történeket hogyan lehet úgy színpadra állítani, hogy meg tudják szólítani a közönséget, hogy meg tudják csillantani az írott szöveg olyan részét vagy olyan témákat, hogy rácsodálkozzunk, akár még mi is, munka közben. Mindezt úgy, hogy szakmailag is vállalható legyen. Ez benne a kihívás, épp ezért én ebben lehetőséget láttam.

Fotó: Gecse Noémi

– Intézményi szinten milyen változásokat tervez?

– Kicsit át kell szervezzük magunkat minden szinten.

Addig, amíg nem oldódik fel a költségvetési megszorítás, csapatépítésként azt tartom megvalósíthatónak, ha a jelenlegi csapattal elkezdünk egy belső építkezést, egy más irányokat kereső fejlődést.

Ugyanakkor szükségünk lenne emberekre, kellene még műszakos, titkárnő, remélem, számíthatunk létszámnövekedésre.

– A művelődési intézményeket érintő költségvetési megszorításokról sok szó esett. Most hogy áll a színház ezen a téren?

– A menedzseri pályázatomban csak 2019 végéig tudtam vállalható és megvalósítható költségvetési tervet leadni. Hogy

2019 december 31-e után mi lesz, hogyan és ki segít, honnan lesz pénz, még nem tudom, addig viszont biztosítva van a működés. Az önkormányzat a béralapot biztosítja, emellett van saját bevételünk, a produkciók pedig a magyar állam támogatásának köszönhetően tudnak megvalósulni.

A színház mellett működő Kortina Egyesület két évre 1,8 millió lejt kapott a magyar államtól. Enélkül most eléggé bajban lennénk. A harmadik évad még lóg a levegőben, de bízom benne, hogy sikerül zöldágra vergődni. A megyei önkormányzat segítségét is kérem majd.

Fotó: Gecse Noémi

– Költségvetési megszorítások, lebegtetett leépítések, kiszervezések, Parászka Miklós nyugdíjba vonulása... Nehéz időszakban vette át a Játékszín vezetését.

– Hoztam egy döntést, amikor eldöntöttem, hogy meg fogom pályázni a tisztséget. Ehhez tartom magam, még akkor is, ha nem láthattam mindent előre. Hogy mi lesz ezután? Van, amikor elbizonytalanodok. Azt hiszem, hogy egyedül a hitem és a csapatba vetett reményem, ami tartja bennem a lelket.

– Miben hisz?

– Hiszek abban, hogy lehet, hogy hagyják. Lássuk, mi sül ki belőle...

– Most is épp vidéki fellépésen van a színház. Milyen tervei vannak a vidéki bérletrendszerrel kapcsolatosan?

– Ezt jelenlegi formájában megszüntetjük. Helyette az évadok során a hat-hét előadás közül választhatnak a községi művelődésszervezők vagy polgármesterek és megbeszéljük, mi az, ami a listáról érdekli őket, mi az, amit el tudunk vinni.

A jelenlegi vidéki bérletrendszert a megyei önkormányzat ugyan támogatta, de csak annyi jött ki belőle, hogy veszteség nélkül működött a program.

Ugyanakkor kiszámoltam, hogy az éves működés tíz hónapjából majdnem egy hónapot fordít a színház arra, hogy a vidéki bérleteket kijátsszuk. Ha ehhez még hozzászámoljuk a próbafolyamatokat, a helyi bérletek kiszolgálását, megkapjuk a tíz hónapot. Ez azt jelenti, hogy legyártjuk az előadásokat és játsszuk őket, másra jóformán nem marad idő. Ez is szép és nemes dolog, de úgy gondolom, hogy nemcsak ennyiből áll a feladatunk. Jó lenne több helyen, több alkalommal megfordulni előadásainkkal.

Fotó: Gecse Noémi

– Vidéken akkor ezentúl gyakorlatilag a közönségszervezőn, községvezetőn múlik majd, hogy megy-e oda a Játékszín... Előfordulhat, hogy így akár ki is kopik egy-két településről a színház.

– Ennek a veszélye fennáll, előfordulhat olyan helyzet is, hogy nem választanak semmit a repertoárunkból. De igazából nem tartok ettől, mert mint vidéki színház, széles spektrumú a kínálatunk, biztos, hogy lesz egy vagy két olyan produkció, ami fel fogja kelteni az érdeklődésüket.

– A Játékszín létrejötte óta sokszor elhangzott, hogy széles spektrumú kínálatra van szükség. Ezt ön is így látja?

– Igen. Vidéki színházként, önkormányzati színházként ez a dolgunk.

Nem is kérdés, hogy a széles kínálatot fenn kell-e tartani. Az a fontos, hogy ezt milyen színvonalon csináljuk, a különböző műfajokon belül mit tárunk a nézők elé.

Bízom benne, hogy azok a rendezők és csapataik, akiket terveink szerint közös munkára kérünk fel, képesek új lendületet vinni a művészi munkánkba.

Fotó: Gecse Noémi

– Milyennek találja az intézményvezetői munkát?

– Más kihívás, mint a színészi játék vagy a rendezés, több az adrenalin benne, élvezem. Kedvelem a szervezői feladatokat. Úgy érzem, vesztenivalóm nincs, nyerni valónk viszont annál inkább.

A csapattal még tanuljuk az új viszonyrendszert, de úgy érzem, hogy támogatnak, és bíznak bennem.

– Rendezőként is fog dolgozni?

– Rendezőként igen, színészként már nem. A rendezés sem lesz könnyű, de azt be kell vállalnom. Egyébként vendégrendezőkkel fogunk dolgozni. A jövő évad kínálata gazdag lesz, de nem árulhatok el róla még semmi konkrétumot.

Fotó: Gecse Noémi

Színész, rendező
Kányádi Szilárd Székelyudvarhelyen született 1982. március 20-án. A helyi Tamási Áron Gimnáziumban érettségizett, színészi képzést Békéscsabán, rendezőit a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen szerzett. Játszott Békéscsabán, Szatmáron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, majd a csíkszeredai társulat tagja lett. Rendezőként Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Pécsett, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, illetve Csíkszeredában dolgozott. Parászka Miklós nyugdíjba vonulása után, február elsejétől nevezték ki ideiglenesen a Csíki Játékszín élére.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS