– Ebben fog-e változni valami? Mit tálalnak a helyi közönség elé?

– A fenntartónak volt egy olyan elvárása, sőt javaslata, hogy amennyiben lehet, kapjanak nagyobb szerepet a műsorpolitikában a romániai magyar szerzők, illetve a helyi jellegű történetek. Hogy ez konkrétan hogy tud megvalósulni, még nem tudom. Kicsit ódzkodnak a színházi alkotók attól, hogy ilyen témákhoz nyúljanak, mert ezek gyakran „porosak”, sokszor olyat taglalnak, ami a mai közönséget nem nagyon érdekli. Az a kihívás, hogy ezeket a történeket hogyan lehet úgy színpadra állítani, hogy meg tudják szólítani a közönséget, hogy meg tudják csillantani az írott szöveg olyan részét vagy olyan témákat, hogy rácsodálkozzunk, akár még mi is, munka közben. Mindezt úgy, hogy szakmailag is vállalható legyen. Ez benne a kihívás, épp ezért én ebben lehetőséget láttam.

– Intézményi szinten milyen változásokat tervez?

– Kicsit át kell szervezzük magunkat minden szinten.

– Költségvetési megszorítások, lebegtetett leépítések, kiszervezések, Parászka Miklós nyugdíjba vonulása... Nehéz időszakban vette át a Játékszín vezetését.

– Hoztam egy döntést, amikor eldöntöttem, hogy meg fogom pályázni a tisztséget. Ehhez tartom magam, még akkor is, ha nem láthattam mindent előre. Hogy mi lesz ezután? Van, amikor elbizonytalanodok. Azt hiszem, hogy egyedül a hitem és a csapatba vetett reményem, ami tartja bennem a lelket.

– Miben hisz?

– Hiszek abban, hogy lehet, hogy hagyják. Lássuk, mi sül ki belőle...

– Most is épp vidéki fellépésen van a színház. Milyen tervei vannak a vidéki bérletrendszerrel kapcsolatosan?

– Ezt jelenlegi formájában megszüntetjük. Helyette az évadok során a hat-hét előadás közül választhatnak a községi művelődésszervezők vagy polgármesterek és megbeszéljük, mi az, ami a listáról érdekli őket, mi az, amit el tudunk vinni.

– Vidéken akkor ezentúl gyakorlatilag a közönségszervezőn, községvezetőn múlik majd, hogy megy-e oda a Játékszín... Előfordulhat, hogy így akár ki is kopik egy-két településről a színház.

– Ennek a veszélye fennáll, előfordulhat olyan helyzet is, hogy nem választanak semmit a repertoárunkból. De igazából nem tartok ettől, mert mint vidéki színház, széles spektrumú a kínálatunk, biztos, hogy lesz egy vagy két olyan produkció, ami fel fogja kelteni az érdeklődésüket.

– A Játékszín létrejötte óta sokszor elhangzott, hogy széles spektrumú kínálatra van szükség. Ezt ön is így látja?

– Igen. Vidéki színházként, önkormányzati színházként ez a dolgunk.

– Milyennek találja az intézményvezetői munkát?

– Más kihívás, mint a színészi játék vagy a rendezés, több az adrenalin benne, élvezem. Kedvelem a szervezői feladatokat. Úgy érzem, vesztenivalóm nincs, nyerni valónk viszont annál inkább.