HIRDETÉS

A háromkúti csángók azt szeretnék, ha hagynák őket magyarnak maradni

Balázs Katalin 2018. június 16., 12:59 utolsó módosítás: 2018. június 16., 16:31
HIRDETÉS

Amióta Háromkút létezik, Gyimesközéplokhoz tartozik. Arról nem tehetnek a csángók, hogy 1968-ban rajzoltak egy új vonalat a térképen, és területeik „átestek” Neamț megyéhez, velük erről nem tárgyaltak. Száz éve van Háromkút, ötven éve az új határ, és ha eddig jó volt, továbbra sem módosítanának ezen az ott lakók. Több okból sem akarnak damuki személyazonosságúak lenni, s ebből az első, hogy románul nem tudnak. Éppen ez, a tudás és támogatás hiánya lehet végzetes, ezért az egyezség az, hogy tollat a kezükbe nem vesznek, semmit alá nem írnak.

Damuk község polgármestere és a prefektúra képviselői Háromkúton Fotó: ziarpiatraneamt.ro

„Öngyilkosság lenne részünkről, ha Neamț megyébe átiratkoznánk. Hagyják, ami van, töltsük el békességben.

A lelkünk nem engedi, hogy az unokákat megfosszuk a magyar nyelvtől, román iskolába taníttassuk. Szándék van a felajánlás mögött, azt sejtem, de mi ebből nem kérünk

– mondja egy szuszra a háromkúti falugondnok, Nagy Erzsébet. Megkeresésünkkor bevallotta, nagy szükségük van most a Hargita megyeiek, a magyarok támogatására.

Csökkenne a távolság, változna a nyelv

Feszült helyzet alakult ki ezelőtt két héttel a 160 lelket számláló tanyavilágban.

Megérkezett egyszer Anton Covăsan, Damuk polgármestere, majd rá egy hétre visszatért a Neamț megyei prefektúra képviselőivel, hogy a lakosság egy részével tárgyaljon.

A Ziar Piatra Neamț internetes újság június 2-án tette közzé az erről szóló írást, illetve a helyszínen forgatott anyagot. Ennek kezdetén Anton Covăsan bemutatja a Damuk községhez tartozó Huisurez (Hosszúrez) településen lévő félkész iskolaépületet. Ide fogadnák a háromkúti gyerekeket, a központban új óvoda is lenne, tanítanák jó szívvel, és a háromkútiak számára nagy előnnyel:

mindössze 13 kilométert kellene az iskoláig ingázni, természetesen kisbusszal vinnék-hoznák az iskolásokat, nem úgy, mint most, amikor Gyimesközéplokig 30, Gyergyószentmiklósig 40 kilométert kell megtennie a diáknak, és csak hétvégére kerül haza, bentlakásban lakik, a rossz telefonjel miatt szülei sokszor nem is tudják, hogy mi van vele.

Magyar támogatásra vár az élni akaró csángó közösség Fotó: Olvasói felvétel

Bőrút, panziók az átigazolásért

Tizenegyen ingáznak így, a háromkúti elemi osztályokban pedig, óvodásokkal együtt huszonhárom gyerek van, és jövőre még kevesebb lesz. A jobb körülmények megteremtésében látja a gyermekvállalási kedvet Damuk polgármestere, melyhez szívesen hozzájárulnának, amennyiben a jobblétet a háromkútiak is akarják.

Szeretnénk itt beruházni. Mi magunkra túl sokat nem tehetünk, szűkös a helyi költségvetés, a mezőgazdasági nyilvántartásban mindig is kis területtel voltunk nyilvántartva. Azt gondoltam, meggyőzzük önöket, hogy jöjjenek Damuk községbe.

Milyen okból? A prefektus is elmondta, hogy jelen pillanatban törvénytelen helyzet áll fenn, hiszen önök Damuk község területén laknak, de az adóik Gyimesközéplok hivatalának kasszájába kerülnek. Reméljük, ez az illegalitás megoldódik, erre választ adnak a prefektúra emberei.

Mi azért jöttünk, hogy meggyőzzük önöket, mert van egy pályázatunk aszfaltozásra a megyehatártól errefelé, és nem adnak támogatást, ha nincs lakosunk itt. Kinek csináljunk aszfaltutat, ha nincs lakos? Mindössze tizenkét személy szerepel innen a mi nyilvántartásunkban

– mondta a második, Doru Nicolae Ungureanu alprefektus jelenlétében zajló beszélgetésen a polgármester. Azt is közölte, ha az út járhatóvá válik, beindul a turizmus, többen fognak panziókat építeni, megélhetést biztosítanak a háromkúti csángóknak.

Jövőjük lesz így a gyerekeknek, tisztességesen megtanulják a román nyelvet, mert most a nyelv ismerete híján kevesen jutnak el az érettségiig. Mindössze damuki személyazonossági igazolványt kell váltaniuk az embereknek, ez bizonyítaná, hogy vannak lakosok, akik számára érdemes beruházni.

Tolmács nélkül sorskérdésben

A román tudás hiánya hamar kiviláglott a világhálón is követhető beszélgetésen, a háromkútiak közül

az idősek nem, a középkorúak valamennyire, a gyerekek alig ismerik a nyelvet.

A falugondnok, Nagy Erzsébet el is mondta, tolmács nélkül nagyon nehéz sorsukról tárgyalniuk, ott van bennük a félsz, hogy mást mondanak, vagy félreértenek egy mondatot visszafordíthatatlan következménnyel. Ezért ő arra biztatja a falustársait, hogy amíg tisztán nem látják a helyzetet, tollat a kezükbe ne vegyenek, semmit alá ne írjanak.

Nagy Erzsébet hangsúlyozta: „nekünk semmi bajunk nincs senkivel, mi román állampolgárok vagyunk, adót a román államnak fizetünk. Arról nem tehetünk, hogy a megyehatárt 1968-ban átrajzolták, s mi átestünk Neamț megyébe. Mindig Gyimesközéplokhoz tartoztunk adminisztrációs szempontból, a házszámozás is onnan folytatódik, s ezen nem akarunk változtatni, mint ahogy megfelel nekünk az is, hogy egyházi vonalon és egészségügyi ellátás szempontjából Gyergyószentmiklóshoz tartozunk.

A gyermekek magyarul tanulnak, mert a szüleik is magyarok. Itt a lakosság nyolcvan százaléka nem tud románul, nem tudnának a gyermeknek segíteni, ha román iskolába kerülne át, de az orvosnál sem tudnának megszólalni. Hogy mondanák el, hogy szúr, fáj, hasogat, ég? Az orvos nem Isten, ha nem tudsz megmukkanni, mit vársz?

HIRDETÉS

Sérelmek és letöröközés

A falugondnok elmondta, bizony, voltak szomorú tapasztalataik, amikor földügyeikkel a Neamț-i bírósághoz kellett forduljanak, még ki is gúnyolták, hogy törökül beszélnek. Az is rossz emlék számukra, hogy az erdeik nélkül maradtak, a visszaigénylés nehézségei és pereskedések után a birtokok nagy része bekerült a nemzeti parkba, nekik fát vágni nem lehetett. Nagy Erzsébet viszont elmondta,

az erdők javát mégis elvitték, olyanok, akik se nem vásároltak, se nem örököltek Háromkúton területet. Kisemmizettnek érzik magukat, és nem szeretnének újabb meglepetéseket.

„A polgármester elmondta, kötelezni nem tud, de szeretne meggyőzni, hogy damuki buletint váltsunk. Mondtam neki, köszönjük, ezzel a lehetőséggel mi nem élhetünk, mert a halálos ítéletünket írnánk alá. Én a saját sorsom fölött dönthetnék, de nekem gyermekem van, unokám, s értük felelős vagyok.

Együtt élünk románokkal, az ő jogaikat nem kérjük, de legyenek szívesek, a mienket se vegyék el, ahol száz évet leéltünk, immár hagyjanak békén továbbra is. Csak magyarul tudunk, ennyi a hibánk, de a mi édesanyánk magyar volt, és erről nem tehetünk.

Jubileumi ünnepség és új harang szava az istenházában Fotó: Olvasói felvétel

Háromkút volt és marad

Csak találgatják a háromkútiak, mi lehet a mögött, hogy most lett kérdéses hovatartozásuk. Korábban még voltak hasonló próbálkozások, erősítette meg Gergely Károly, Gyimesközéplok polgármestere, ismertetve a tényállást:

A háromkútiak mindig is ide tartoztak, a területekre szedett adót mindig visszatérítettük, felvállaltuk a diákokat is szállító kisbusz javíttatásának költségeit is. A házszámozás is tőlünk kezdődik, Háromkúton folytatódik. Ez így van rendjén.

A szisztematizált telekkönyvezés, ha elkezdődik, nem tudjuk, hogy mi lesz, de szeretnénk, ha elcsitulnának ezek a hangok. Korábban még volt hasonló kérdés, tán Pataki prefektus idejében, és mintha akkor egy megállapodás is született. Nem találtuk meg az erről szóló dokumentumot. Azt is tudjuk, hogy Farkaspalló 2. névre való átnevezés is szóba jött a múltban, de mégis Háromkút maradt, és azt remélem, marad is.”

Gergely Károly polgármester, korábban, alpolgármesterként is jószomszédi viszonyt ápolt a damuki önkormányzattal, falunapokra, sporteseményekre kölcsönösen meghívták egymást. Furcsállja, hogy erről a helyzetről őt nem értesítették, a háromkútiaktól és a sajtótól szerzett tudomást arról, hogy mi a Neamț-i szándék.

A napokban ezügyben látogatott át a szomszédba.

Halálos ítélet

A háromkútiak azt gondolják, ha Neamț megyei lenne személyazonossági igazolványuk, román iskolába járatnák gyerekeiket, azzal a halálos ítéletüket íratnák alá. A Neamț megyei elöljáróságok állítják, így szűnik meg az élet Háromkúton, ha a gyerekeknek román tudás hiányában nem lesz esélyük továbbtanulni, ha útjaik járhatatlanok maradnak, és nem érkeznek beruházók a térségbe. A csángók tudják, mi fontos számukra, miben kell kitartaniuk, mégis van nyomás, jó lenne nekik a megerősítés. Nagy Erzsébet úgy fogalmazott:

létfontosságú most nekünk a támogatás.
Nincs félnivalójuk

Hargita Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba egy, a gyimesközéploki polgármesternek írt levelét osztotta meg szerkesztőségünkkel. Mint írja, gyűlést tartottak a témakörben illetékes megyei vezetőkkel, és „a fenti vezetők biztosítottak arról, hogy a háromkúti lakosoknak egyáltalán semmi félnivalójuk nincs a tekintetben, hogy bárki kötelezhetné őket, hogy átírják a személyazonossági igazolványaikat damuki címre, hiszen ez jogilag semmilyen szempontból nem kivitelezhető, uniós állampolgársági joguk oda íratni be a személyazonosságijukat, ahova akarják, amennyiben annak a lakcímnek a tulajdonosa ebbe beleegyezik.

A háromkúti lakosok tehát nem kell aggódjanak, hogy bárki is kötelezheti őket arra, hogy ne Gyimesközéplokon legyenek bejelentve, és az APIA-s támogatásaikkal ne a Hargita megyeiek foglalkozzanak, ugyanúgy, ahogy az eddig is volt és jól működött.

A levél része az is, hogy a következő napokra egy falufórumot kellene meghirdetni, melyen a parlamenti képviselők is részt vennének, és közösen nyugtatnák meg, biztosítanák támogatásukról a háromkúti csángókat.

Kalákával felújított templom. Első szóra 20–30 ember ment közmunkázni Fotó: Olvasói felvétel

Itt van hit, élniakarás

A háromkúti csángók az elmúlt hetekben egy irányból megérezték a támogatást, és hitvallás volt rá a válaszuk.

Van egy olyan hely, ahol lehet álmodni, ahová nem kell uniós finanszírozás a templom rendbetételére, projekt helyett van kaláka, kerül, aki egy harang árát adja, az is, aki a templomot meszelje, padokat javítsa. Ez Háromkút

– így fogalmazott Gál Hunor, a gyergyószentmiklósi örmény katolikus plébános.

Múlt év szeptemberétől ugyanis az örmény katolikus egyházközség keretébe tartozik Háromkút, kéthetente, de van, hogy gyakrabban is misézik ott a plébános, és régi szokás szerint minden alkalommal más család látja vendégül. Ezen alkalmak, na meg a kétnapos házszentelés során derült ki, hogy

a hívekben lenne igény a templom javítására, hogy a vakolat mise közben ne essen az oltárra, hogy ne árválkodjon az egy harang, kerüljön mellé még egy, és vágynak arra is, hogy találkozóhely legyen a templom, amely hazavárja az elszármazottakat.

„Büszke vagyok a háromkútiakra, ezt nekik is elmondtam vasárnap. Két héttel ezelőtt nyolc elsőáldozó volt a szentmisén, és hétfőtől már kezdődött a munka, 20–30 közmunkázóval. A nők lefóliázták a falburkolatot, a férfiak leverték a vakolatot. Mire odaértem, a padokat már kihordták a templomból, és az egyik háromkútinak jött az ötlete: megjavítva, felújítva vigyék csak vissza. Nem sajnálták az időt, a pénzt sem, hiszen az egyik helybéli állta a harang árát, és amikor Lázár Imre, a harangöntő meghallotta, hová kell, a tervezett 30 kilogrammos helyett hetvenkilósat készített, féláron.

Nagy öröm volt a felújítást látni, azt is mondta az egyik asszony a másiknak: Róza, addig ne halj meg, amíg meg nem nézed, milyen szép lett a templom.

A felújított istenházának és új harangjának egy hét múlva lesz a megáldása, de múlt hét végén is ünnep volt, hazahívták az elszármazottakat, összehívták a kerek évfordulót ünneplőket. A meghívottak nagyon nagy hányada meg is jelent, és Gál Hunor büszkén jelentette ki:

Ez a közösség élni akar, tervez, közösségi házat is szeretne. Itt van hit, élniakarás, ez a csángó közösség a templomot és az iskolát jobban szívén viseli, mint bárki más. És most ez került veszélybe...

A lelkipásztornak meggyőződése, a magyarságnak egy feladata van: nem hagyni magukra, nem hagyni elveszni a csángókat. Mindenki a maga helyén és lehetősége szerint kell tudassa velük, hogy számítanak, nélkülük mi leszünk kevesebbek.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
1 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS